„Mergitur, non submergitur!” – Emlékmű avatás a soproni németek kitelepítésére

Több száz emlékező gyűlt össze a Templom utcában esőben, szélfúvásban, hogy megemlékezzen a város egyik legszomorúbb eseményéről, a soproni németek kitelepítéséről. Krisch Magdolna, a Sopron és környéke Német Kultúrklub Egyesület elnöke köszöntötte a résztvevőket.

Dr. Fodor Tamás polgármester beszédében a kitelepítés történetét idézte. A soproniak ugyan mindent megtettek azért, hogy ne lehessen kollektív bűn a német anyanyelv megvallása, ám ennek ellenére hazánkból 1946-48 között legalább 185 ezer embert fosztottak meg magyar állampolgárságától és vagyonától, majd telepítettek ki. Sopronból 7000 németnek kellett elhagynia lakóhelyét. Régi adósság, hogy méltó módon emléket állítsunk a kitelepített honfitársainknak – mondta beszédében Sopron polgármestere. Az emlékmű példát ad hazaszeretetből mind a kitelepítettek, mind az itt maradók részéről.

Kutas László szobrászművész legújabb alkotását szívet, lelket, emléket, életet megőrzően, méltó módon avatták fel. Kevés az a művész, aki elmondhatja magáról, hogy egy városban ő alkotta a holokauszt, és a német kitelepítési emlékművet is. És az olyan művész is kevés, akinek egy városban egy utcában két alkotása van: az egyik emlékeztet arra a dr. Pollák rabbira, aki utolsó útjára kísérte a zsidókat, és a második pedig Ziermann Lajosra, aki féltőn vigyázott a rábízott német evangélikusokra a kitelepítéskor, hisz barátok voltak. A kitelepítettek nevében Luise Mitsch mondott emlékezőbeszédet magyar és német nyelven, majd Sándor Péter, a Rotary Klub Sopron elnöke hívta fel a figyelmet arra, hogy senkit sem szabad mássága miatt megkülönböztetni: sem zsidót, sem németet. Gabnai Sándor evangélikus esperes áldását Horváth Imre városplébános felszenteltelése követte. Ezután a résztvevők közösen mondtak imát a kitelepítettekért.

A beszédek cikkünk alatt letölthetőek.