Európai lutheránusok a 2010-es stuttgarti világgyűlés küszöbén

Március 13-17. között Pozsonyban vehettem részt a Lutheránus Világszövetség (LVSZ) európai konferenciáján. Nagy érdeklődéssel vártam az előkerülő témákat, hiszen évek hosszú során át egészen közelről figyelhettem a világszövetség életét és munkáját. Melyek lesznek az új kérdések, mi lesz ismerős még az ezredforduló idejéből?

A konferencia a női megbeszélésekkel kezdődött. Kezünkbe vehettük azokat a már meglévő anyagokat, amelyeket a női előkészítő konferencián írtak a világ evangélikus női delegátusai. Ezek a témák a záródokumentumba is bekerültek és központi témákként jelentek meg. Ez a három téma járta körül a stuttgarti nagygyűlés főtémáját, amely a „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” lesz.

Az első téma, amelyik konkrétan a nagygyűlés mottójához kapcsolódik, a táplálékhoz való jog, az igazságos elosztás kérdése. A konferencia záródokumentumában prófétai szavakkal vallottuk, hogy át kell gondolnunk a gazdagság fogalmát. Az anyagi gazdagság, a pazarlás és a fogyasztás mértéktelensége helyett színre kell, hogy lépjen a lelki gazdagság értéke. Az élelem, annak ellenére, hogy Isten gazdag és bőséges ajándéka, politikai és gazdasági érdekek eszközévé vált. Igazságtalan rendszerek és érdekek miatt sokan nem jutnak akkor sem táplálékhoz, ha egyébként bőségesen megteremne egy adott országban. Emiatt hangsúlyoztuk újra az LVSZ diakóniai munkáját, amely sok nehéz helyzetbe jutott országon próbál segíteni. A finn egyház diakóniai szervezetének egyik vezetője szerint eljött az idő, hogy olyan helyekre is elinduljunk, ahol nem érezzük magunkat kényelemben, és olyan emberekkel is megosszuk javainkat, akiket nem ismerünk, de az evangélium üzenetével melléjük állhatunk. Ezek a gondolatok túlmutatnak az eddigi missziói és diakóniai szolgálaton, és nagy bátorságra és prófétai hozzáállásra biztatják az egyházakat.

A második nagy téma az emberi méltóság kérdése volt. Isten minden embert egyenlőnek teremtett, a demokrácia és a szabadság világában hogyan lehetséges mégis az, hogy a rabszolgaság intézménye ilyen-olyan álcák között mind a mai napig működik, és a társadalom szemet huny felette? Az előkészítő konferencia záródokumentumában felhívjuk a Lutheránus Világszövetség figyelmét arra, hogy tegyen meg mindent azért, hogy a lutheránusok is hathatósan részt vehessenek ennek a szörnyű jelenségnek a megszüntetésében.

A harmadik téma nem csupán a női ülésen, de az egész konferencián mély problémákat tárt fel. Nekünk, magyarországi evangélikusoknak természetes, hogy férfiak és nők egyaránt kaphatnak és érezhetnek elhívást lelkészi szolgálatra. Az európai tagegyházak között azonban nincs ez mindenhol így. Közép-Európában, a Baltikumban és az Oroszország területén lévő evangélikus egyházak némelyikében mind a mai napig nem avatnak nőket lelkésszé, és annak ellenére, hogy a Lutheránus Világszövetség alkotmánya kimondja a nők és férfiak egyházi szolgálata közötti egyenlőséget, mégis együtt kell élnünk ezzel a fájó különbözőséggel. A téma újra és újra indulatokat kavar. Érdemes a pozsonyi gyűlés utáni afrikai előkészítő gyűlés női tagjainak levelét is elolvasni – drámai hangon hívják fel a figyelmet arra, hogy Afrikában a szegénységnek „női” arca van. A nők erejüket megfeszítve, életüket feláldozva próbálnak emberfeletti nehézségeken túljutni. Miért nem vállalhatnák a férfiakkal egyetemben a lelkészi szolgálatot is? Az egyenlőség utáni vágy, az Isten és emberek előtti egyenlő bánásmód igénye az európai evangélikus döntő többségében is benne van. A nagygyűlés és az LVSZ felé is kifejeztük, hogy minden szinten szükség van női delegátusokra, női vezetőkre világi és lelkészi posztokon is az egyházban.

A nagygyűlésre készülő izgalmas témákon túl szervezeti feladatokat is ellátott a pozsonyi előkészítő ülés. Az Európán belüli régióknak tanácstagokat, alelnököt, a nagygyűlés feladataira kellett jelölteket állítaniuk. Reménységünk, hogy az eddigiekhez hasonlóan továbbra is lesz vezetőségi tagja a Lutheránus Világszövetségnek egyházunkból.

A pozsonyi konferencia egésze rendkívül jó hangulatban telt. A fiatalok külön is előkészítő napot tartottak, melyen részt vett ifjúsági delegátusként Kalit Eszter hatodéves teológushallgató. Vasárnap délelőtt ünnepi istentiszteleten vettünk részt, amelyen dr. Milos Klatik szlovák vezető püspök hirdette Isten igéjét. Az istentisztelet után a pozsonyi Városházán ünnepélyes fogadáson vettünk részt.

Az európai előkészítő konferencián még jó néhány napig együtt maradhattunk volna, hogy még mélyebben tárgyaljuk a kontinensünket, és persze az egész világot érintő kérdéseket. Akár a környezetvédelem, akár az egyház egysége, akár az LVSZ életével és jövőjével kapcsolatos szervezeti kérdések még alaposabban terítékre kerülhettek volna, ha lett volna rá idő. Reménységem, hogy annyit sikerült elérnünk, hogy a Stuttgartba készülő delegátusok magukkal hozzák majd újra ezeket a kérdéseket, és egy egész Világszövetség tudja majd a véleményét elmondani, és közös megoldásokat keresni a hitünket, életünket és világunkat érintő aktuális témákban.