80 éve született a „protestantizmus politikai lelkiismerete”: Dorothee Sölle

Dorothee Sölle teológiát, filozófiát és irodalomtudományt tanult Kölnben, Freiburgban és Göttingenben, majd 1971-ben habilitált. Németországban nem kapott tanszéket, mindig nagyon élesen szemben állt a hivatalos egyházi állásponttal politikai kérdésekben, mert a baloldalhoz húzott.

Maga az EKD, a Németországi Protestáns Egyház is csalódottan reagált arra, amikor Sölle 1983-ban a vancouveri Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén a nyugati egyházakat azzal vádolta, hogy militaristák és faji megkülönböztetés-pártiak, kiváltképpen a fejlődő országok irányában. A hivatalos egyház három lépés távolságot tartott vele szemben. Mégis csak professzor lett időközben, ha otthon nem is, hát Amerikában. 1975-1987 között rendszeres teológiát tanított New Yorkban.

De nem lehetett kétségbe vonni szerepét abban, hogy világszerte megindultak kezdeményezésére az úgynevezett esti politikai imádságok, amikkel elsősorban a fiatalokat vonzotta. Ezt először 1968 szeptemberében az esseni katolikus egyházi napon vezette be, majd ezután havonta egyszer, 1972-ig a kölni Antoniterkircheben vezette az alkalmakat. Az esti politikai imádságok műfaját a kölni ökumenikus áhítatokon tovább fejlesztette. Ezekben az imákban voltak hagyományos liturgikus elemek, imádságok a régmúltból és a közelmúltból, énekek, melyeket politikai információk kötöttek össze. A politikai imádságok valójában „a lelkiismeret politikai fogékonyságával” függöttek össze. Ez a lelkiismeret tette fel önmagának és másoknak is szegezve az ilyen kérdéseket: kiktől vásároljuk az olcsó kávét és banánt, kik fizetik meg ennek az árát, s kik gazdagoknak meg rajta? A mi gazdagságunk hogyan viszonyul a szegény és nyomorgó többséghez? Hogyan bánunk a teremtett világgal és miért így?  Sölle meditációs szövegei több generációra is hatást gyakoroltak és nagy jelentőségűek voltak – írja róla a rajnai egyházelnök, Nikolaus Schneider.

A latin-amerikai felszabadítási teológia erős hatással volt rá, ugyanígy Ernesto Cardenal pap-költő. 1984-ben elfogadta a nicaraguai sandinista mozgalom meghívását, s a közép-amerikai országban egy amerikai békecsoporttal felügyelte a választások tisztaságát. Később meglátogatta El Salvadort is.

A legjelentősebb békeaktivisták között Sölle szembefordult a 70-es években a vietnami háborúval, a 80-as években a NATO atomfegyverkezési döntéseivel. Hihetetlen bátorsága miatt Sölle sokak számára még ma is a „protestantizmus politikai lelkiismeretét” jelenti – nyilatkozta róla a hamburgi evangélikus püspöknő, Maria Jepsen.

Teológiai műveiben Sölle a radikális evilágiságot képviselte, a Mindenható Isten fogalmával szemben azt az Istent hirdette, aki maga is rá van utalva az emberekre és tevékenységükre – hangoztatta „Megtérésre képesen” (Zur Umkehr fähig) című könyvében. Négy leánygyermeke anyjaként és a feminista teológia harcosaként ellene volt annak a szemléletnek, hogy a szenvedést Isten adja ránk. A keresztyéneknek az a feladatuk szerinte, hogy a szenvedésből erőt merítsenek, és a világot pozitív változások felé segítsék.

Az imádságot és a cselekvést teljes egységnek tekintette, s ezt több költeményében is kifejezte, így pl. a „Magasztalni hazugság nélkül” (Loben ohne Lügen) című kötetében. Barátai és útitársai szemében Isten tanítónője volt és politikai misztikus. Több mint 40 könyvet írt, jó néhányat második férjével, a korábban bencés-rendi íróval, Fulbert Steffenskyvel együtt. Legismertebb művei: „Politikai teológia” (Politische Theologie - 1971), „Civilként és engedetlenül” (Zivil und Ungehorsam – 1990), továbbá a „Misztika és ellenállás: te csendes kiáltás” (Mystik und Widerstand: du stilles Geschrei – 1997).

 A protestáns egyházakban ez a kényelmetlen teológusnő komoly nyomot hagyott maga után. Ezt azzal a „lélegzetelállítóan radikális teológizálással” érte el, amit már röviddel halála után felismert az EKD korábbi elnöke, Manfred Kock püspök. Ezzel a radikalitással nem csak teológiát művelt, hanem Jézus követésében is járt. Számára is, de az egyház számára is ez elgondolkodtató útravaló – állította Kock.

2009. szeptember 30-án lett volna nyolcvan éves. 2003 óta nincs testileg ezen a világon. Szeptember utolsó estéjén szülővárosában, Kölnben, meg Wuppertalban, Ratingenben, Essenben, Moersben, Düsseldorfban, Solingenben és még sokhelyütt Sölle-esteket tartanak tiszteletére, műveiből olvasnak fel, verseit, imáit idézik. Nikolaus Schneider rajnai egyházelnök így emlékezik és méltatja Dorothee Söllét: „Különös asszony volt. Olyan, aki nem hagyta magát. Egész életműve ezt bizonyítja, és teológiai szenvedélyessége is. Voltak témák, amelyektől nem tudott, s nem is akart szabadulni: a helyettesítés gondolatától, Isten halálának kérdéseitől, a misztika, az ateizmus, és természetesen a líra problémáitól…Nem azért volt szenvedélyes, hogy győzzön, hanem hogy a tüzet tovább adja. Ő ebben volt nagy: kereste a teológia és az egyház számára az új szavakat, az új nyelvezetet, ami jövőbe mutat és látomásokat hordoz. Dorothee Söllenek volt látomása a jövőről, ez határozta meg alapvetően tetteit. Azt a prófétai erőt mutatta, aminek halála után is jelentése és jelentősége van a demokratikus társadalomban és az egyházban egyaránt”. Ilyen rövid és egyszerűen igaz mondatokat is hagyott ránk: „A hit az, ami megszépíti az embert!”…  

http://www.evangelikus.hu/teologia/dorothee-soelle-ima

De még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk Ó Isten, Aki által feltárul és nyilvánvalóvá lesz minden Vajon mikor érkezik el ennek az ideje?

Ima

De még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk

Ó Isten, Aki által feltárul és nyilvánvalóvá lesz minden

Vajon mikor érkezik el ennek az ideje?

Mikor leszünk láthatóvá?

Mikor lesz láthatóvá rajtunk az igazság?

És mikor látszódik majd városainkon, hogy

Itt Isten fiai és leányai laknak,

A feketéket nem különíti el a fehér apartheid,

A törököket nem szeparálják el a németektől,

És a nőket nem zárják ki az igazság kereséséből.

Mikor leszünk láthatóvá, Isten,

Mint a Te fiaid és leányaid?

De még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk

Ó Isten, hogyan hívsz életre és költesz mosolyt,

Vajon mikor érkezik el ennek az ideje?

Mikor leszünk nyilvánvalóvá,

Mikor lesz láthatóvá rajtunk az igazság?

És mikor ismerik majd fel tévéadásainkon, hogy

Itt Isten barátai laknak.

Nem ijesztenek el senkit, sőt meghívnak

És kézilabdáznak mindazokkal,

Akiket korábban ellenfélnek neveztek

És bíznak bennük, akik ugyanazon gyermekek, mint mi.

Mikor lesz láthatóvá, Isten,

Mint a Te fiaid és leányaid?

De még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk

Ó Isten, Aki jobban ismersz minket, mint mi önmagunkat.

Mikor jön el az idő, amikor nem kell már

Elrejtenünk arcunkat az éhezők elől?

Mikor leszünk végre láthatóvá?

Mikor árad keresztül rajtunk az igazság?

És mikor látszik majd kereskedelmi kapcsolatainkon, hogy

Itt új emberek laknak, testvérek.

Mikor kel fel országunkban az igazság napja

És hanyatlik le a kizsákmányolásé?

Mikor leszünk láthatóvá, Isten,

mint a Te fiaid és leányaid?

De még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk,

Ó Isten, Aki teremtője vagy mindeneknek.

Mikor jön el az idő,

Amikor a teremtést "nagyon jó"-nak tartjuk majd, ahogyan Te is.

Mikor leszünk láthatóvá?

Mikor lesz láthatóvá az igazság?

Mikor látszik majd végre a kertjeinken és földeinken, hogy

Itt a föld hűséges gyermekei laknak,

Akik mit sem tudnak az erőszakról

És elfelejtették, mit jelent a rablás.

Itt is emberek élnek,

Akik nem építenek égbenyúló tornyokat,

Az állatokat nem vizsgálják, szétkoncolva őket,

Isten, emberek barátja, a Föld barátja,

Jöjj hamar,

Maranatha, siess,

Tégy bennünket láthatóvá,

Fiakat és leányokat

A Te bizodalmadban.

Bolla Zsuzsanna fordítása