Szó mi szó

Jó-jó, politizálni ne politizáljanak, mert azt mégsem várják el egy egyháztól, sőt, mi magunk sem pártoljuk, ha szószékről pártpolitikai beszédek hangzanak el, de ha társadalmat megosztó kérdésről van szó, akkor igenis mondják el, merre hány méter.
 
Jelen esetben például a veszprémi gyilkosságról és Marian Cozma haláláról, cigánybűnözésről, roma maffiáról van szó. És annak ellenére, hogy itt napok óta cigánypasztorációról szóló cikkek jelennek meg és hol az egyik, hol a másik lelkész, püspök, egyházi képviselő megszólal mindenféle fórumokon, a média mégis azt írja, "nagy a hallgatás".

Az persze mindig óriási sajtóvisszhangot vált ki, ha egy papot pedofilnak kiáltanak ki, ha a pápa holokauszt tagadó püspököt fogad vissza, ha a linzi püspökjelölt visszalép és még sorolhatnám. Arról írnak, mert az szenzáció.
 
Akkor azonban az egész honi média hallgat, ha szlovák-magyar evangélikus püspökök találkoznak egymással, leülnek az asztal köré, kezet fognak egymással, és közösen próbálnak tenni egy olyan szituációban, amikor politikusok is csak egymásra mutogatnak, vállukat húzgálják, és nem tudnak lépni. A precedens értékű találkozóról csak a Magyar Távirati Iroda tudósított és még az „egyházközelinek” kikiáltott lapok is ezt a tudósítást vették át, meghúzva, fotók nélkül. De miért nem írtak róla? Miért volt a "nagy hallgatás" a média részéről? Ez talán nem volt szenzáció?
 
Szóval, szerintem épp fordítva igaz: az egyház természetesnek véli, hogy részt és szerepet vállal a társadalmi vitákban. Van mondanivalónk és ez saját orgánumainkban meg is jelenik.

A Cozma gyilkossággal kapcsolatban is kimondatott már: Bűn, amikor az egyik ember bántja a másikat. Elítéljük azt, ha valaki törvénytelen úton, erőszakkal próbálja biztosítani napi megélhetését. Társadalmunk egyre romló szociális és erkölcsi helyzete aggodalommal tölt el minden jó szándékú embert, hiszen saját bőrünkön is érezzük az egyre feszültebb helyzetet és a feltörő indulatokat. Megoldásokat keresünk.

Az egyház lehetőségeivel élve a cigányságot is segíti, számos kezdeményezés van támogatásukra. De a probléma össztársadalmi, tehát csak összefogással orvosolható. Ezt mondjuk, erre kérünk, erre szólítunk fel minden jó érzésű embert.

Az azonban a világi lapok, rádiók és tévétársaságok képviselőinek tájékozatlanságára vall, ha erről nem tudnak. Mi azonban írunk, megszólalunk, gondolkodunk, gondolatokat közvetítünk, és ha a „nagy médiához” nem is jut el, ha az újságírók fülébe nem is mászik be az üzenet, reméljük, hogy az emberekhez mégis csak eljut. Ahogyan Isten Igéje is eljut. Ha mást nem, hát a médián kívül.