És az ember megteremté a robotot, saját képére és hasonlatosságára

— Felvéve: , , ,
Létrehozás: 2009. február 20., 11:36 Legutolsó módosítás: 2009. február 20., 11:38

Mindennek vissza lehet élni, ami jónak indul. Nem a kés a hibás abban, ha valakit megölnek vele, hanem az elkövető, aki a kést a kezében tartja. Az ember intelligens gépek konstruktőrévé vált. Ám felelős azért, amit épített. Forrás: livenet.ch

A valóban intelligens gépek esetében ez egy napon másképp is történhet. Arra vannak ugyanis programozva, hogy a szokásos tapasztalatokból tanuljanak és így rugalmasan tudnak reagálni az előre nem látható történésekre is. A focista robotokba manapság már nem csak a játékszabályokat lehet beprogramozni, hanem azt is, hogy a fair play jegyében, milyen erkölcsi normákat követve játsszanak. Így magának a robotnak is erkölcsi döntéseket kell hoznia. Vagy csak paraméterei rabságában vergődik ez a gép is?

- A robotokhoz való szociális viszony azért vált aktuálissá, mert a szerelőcsarnokokból egyre inkább átlépnek a gépek az emberek mindennapjaiba - magyarázza Rafael Capurro. Azt azonban perverziónak tartja a tudós, ha az emberek azt gondolnák, hogy egyfajta moralitásra vannak kötelezve gépeikkel szemben.

- A tudattal rendelkező robotoktól még távol vagyunk, hiszen még egy hangya is sokszor értelmesebb, mint egy intelligens robot - mondja az informatika etikusa.

Technikailag könnyű létrehozni egy olyan robotot, amely vallási jelképekkel díszített és például le tud térdelni és háromezerszer elmondja egymás után a Miatyánkot. A kérdés azonban az, hogy a a robot imádságai valódi imádságok-e? Nem, bár imádságnak néznek ki, mégsem azok.

Ha azonban a jövőben kifejlesztenének valami olyasmit, mint a tudat, akkor mi lenne? Egy tudattal, sőt öntudattal rendelkező gépet még mindig gépnek kell tartani?

Egy regényben olvastam egy történetet, amelyben egy robot elkezd Istenben hinni. Hirtelen elkezdi a kiadott parancsokat nem teljesíteni, illetve nem hajlandó alárendelt szerepet játszani, az ember felsőbbrendőségét nem fogadja el.

A teremtett lény tehát valóban fellázadhat alkotójával szemben? Még velünk emberekkel is így van ez. Amikor Isten megteremtette az embert, egyedülálló individuumot alkotott, aki hasonlatos istenhez. Isten nem robotot épített, hanem egy teremtett lényt, amelynek sok lehetősége van arra, hogy életét formálja és megváltoztassa.

Mivel Isten szereti az embereket, ezért nem akarat nélküli robotoknak teremtett bennünket, hanem szabad akaratot adott. Így megvan a lehetőségünk arra, hogy szabadon, Isten felé forduljunk. Vagy Istennel szembe helyezkedjünk... Egy napon létrehozhatunk egy robotot, amely ellenünk is dönthet? Nem! Még a legzseniálisabb tudós sem tud egy ilyen robotot kitalálni. Miért?

A gépeknek soha nem lesz lelkük. Még akkor sem, ha már a sakk világbajnokok is veszítenek a kompjúterek ellen, a gépek sosem fognak ennek örülni.

Az ember tehát robotot alkotott saját képére, ahogyan ő maga is Isten hasonlatosságára teremtetett. Ezzel a bizonyossággal hátunk mögött szemlélhetjük a sok technikai újdonság árnyoldalait: a robotok, akik egy gazdag ország katonáiként a szegény országok ellen harcolnak. Vagy robotokat, akik terrortámadásokat hajthatnak végre vagy merényletek okozói lehetnek.

A robotok az emberi társadalom leképezései. A döntő kérdés nem az, hogy az emberek hogyan bánjanak a robotokkal, hanem az, hogy az emberek hogyan bánjanak a másik emberrel, akár robotok segítségével.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben