Antropozófia: Ellentmondásban a kereszténységgel?

Bár a Waldorf-iskolákban tanulóinak, az antropozófikus gyógyítók pácienseinek és a bio-dinamikus élelmiszerek vásárlóinak nem sok közük van az antropozófiához, mégis ezek a kínálatok végső soron mind-mind Steiner tanításában gyökereznek és csak az emberek bölcsessége, az antropozófia segítségével értelmezhetőek.

Mi is van ebben a XX. század elején alapított tanításban? Steiner maga szeretett volna elhatárolódni a vallásoktól és szellemtudománynak nevezte tanítását. Germanisztikához, művészettörténethez vagy akadémikus filozófiához ennek ugyan nem sok köze van, de az olyan szakértőknek anyaggal szolgál, akik világnézeti kérdésekkel foglalkoznak.

Jan Badewien a Badeni Protestáns Tartományi Egyház teológusa állítja, hogy „az antropozófiának vallási vonulata van, hiszen az ember üdvözítésének módját írja le”. Steiner maga is megismerési útnak írta le az antropozófiát, amely „az embert el szeretné vezetni a világmindenség szelleméhez”.

Goethe a fontos inspirációs forrás

A szellemi, érzékfölötti világ Steiner számára reálisabb és jelentőségteljesebb volt, mint a testi világ. Ebben számára Goethe volt fontos inspirációs forrás. De az antropozófia valójában a harminc évvel azelőtti teozófián alapul. Ebben megpróbálta saját korának összes tudományos eredményét szintézisre juttatni: A keleti és nyugati különböző vallásokból kiindulva, egy mélyebb, a konkrét tanítások mögött álló bölcsességből absztrahálva akarta a nézeteket a modern tudományosság akkori értelmezésével összhangba hozni. Létrejött hát egy komplex kozmosz, amely a fizikai világ mellett áll, két finomanyagú és négy szellemi szintet ölel fel, s minden tekintetben magasabb és fontosabb, mint a materiális világ.

Ezen a hét szinten vezet át a teozófia és antropozófia, egyfajta kozmikus evolúcióval: az ember – felosztva fizikai testre, valamint éteri-, asztrális testre és szellemi énre – az alsó négy szinten helyezkedik el. Az individuum számos reinkarnációval azonban eljuthat a magasabb, szellemi szférákba is. A meggyőződés szerint ezen az úton az emberből számos más lény jöhet létre, például az elért szintnek megfelelően angyal, arkangyal...stb.

Steiner fenntartotta magának azt az igényt, hogy neki különleges betekintése van ezekbe a szellemi világokba. Katolikus alapokon, egyháztagként, az erősen hindu és buddhista befolyás alatt álló teozófiával szemben a keresztény vallás erősségét hangsúlyozta. Krisztus eljövetele a világba, megfeszíttetése Steinernél a Golgota misztériuma volt és az antropozófia számára – ellentétben a teozófiával – ez jelentette a kozmikus evolúció döntő pillanatát.

A teológusok kritikus pillantása

Annak ellenére, hogy első pillantásra ez az értelmezés erősen keresztény ihletettségűnek tűnik, a keresztény teológusok különös kritikával illetik az antropozófiát. Először is Steiner komplex és a legtöbb ma élő ember számára érthetetlen gondolat-együttest emelt fel. „Az antropozófia csak az antropozófusok számára attraktív. Kevés ember lelkesedik manapság érte” – véli Badewien.

Fontosabb azonban ennél a második kritikai pont: Bár az antropozófiának vannak centrális, keresztény fogalmai, ezeket mégis radikálisan átértelmezte Steiner. Végső soron egy önmegváltási teóriát hozott létre – így Badewien. Ez pedig ellentmondásban van Isten kegyelmével és Jézus Krisztus megváltásával. Steiner ember-értelmezése, valamint a karmáról, a reinkarnációról való tanítása sem illik a bibliai tanításon nyugvó vallásba.

„Az antropozófia végső soron ezoterikus világnézet” – értelmezi Badewien, aki a Keresztény Közösség (Christengemeinschaft) mozgalmát is ide érti, hiszen az is az antropozófia egyik vallási ága. Bár a közösség úgy értelmezi magát, amely a „kereszténységgel szorosan összefüggő vallási megújulás”, a „szakramentális istentisztelet” elemeit, az „emberi-beavatási cselekedet” egyes részeit Steiner előírásai alapján végzik. Tanításuk Steiner tanításán alapul és a keresztség értelmezésében, valamint a hitvallásokban messze állnak a keresztény tradíciótól.

„Szemmel látható differencia”

A Keresztény Egyházak Ökumenikus Munkaközössége (ACK) nem vette fel tagjai közé a Keresztény Közösséget. Legutoljára 2010-ben az ACK Oldenburg mondta vissza a tagkérelmet, a „szemmel látható differenciák” miatt. Alapvetően a centrális tanítási kérdésekben nincsen egyetértés, miután a közösség hitvallásai összehasonlították a keresztény tanításokkal.

Werner Thiede rendszeres teológus habilitációs dolgozatában részletesen elemezte Steiner tanítását és tisztázta, hogy az a keresztény ökumené körén kívül esik. Véleménye szerint a gnózishoz rendelhető, amelytől már a korai kereszténység is elhatárolódott, mert azt misztikus felismerési mozgalomnak tartották.

„A gnózis és az antropozófia is abból indul ki, hogy saját magját isteniként ismeri fel. A kereszténység számára azonban Isten az embereken kívül áll” – mondja Thiede.

Az erlangeni teológiaprofesszor azonban elismeri, hogy az antropozófia közelebb áll a keresztény hithez, mint a tisztán materiális világkép. De az egyházhoz több tartozik a puszta spiritualitásnál: „Épp azért kell az egyháznak elhatárolódnia, mert az antropozófia hangsúlyozza Krisztust és a Golgota misztériumát, de ezeket a fogalmakat egészen más bibliai értelemben használja. Ha nem határolódunk el, abból bonyodalmak származnak.”

„Ugyan az egyház pár jó impulzust is levonhat az antropozófiából, például Krisztus centrális jelentőségének viszonyában, de – egészíti ki ezt Thiede. – a Krisztus-centrikusságot Luthertől sokkal jobban megtanulhatjuk, mint Steinertől.