Össztűz zúdul az őssejtkutatásra – Mi lehet a bűne a világhírű ukrán–amerikai orvosprofesszornak?
Illegális őssejtbeültetésekre hivatkozva, emberi test tiltott felhasználásának gyanújával tartóztatott le hétfőn négy embert a Nemzeti Nyomozó Iroda. Köztük van Yulij V. Baltaytis neves ukrán-amerikai orvosprofesszor. A nemzetközi szaktekintély az elmúlt 25 évben több mint ezer beteget kezelt az őssejtterápia módszerével. Kaposváron az egyik alapítója volt a félmilliárd forintos beruházással, két évvel ezelőtt megnyitott Regeneráló Orvostudományok Intézetének. A klinika és kutatóintézet ma a teljes ellehetetlenülés felé sodródik, hiszen a biztató eredmények dacára az Egészségügyi Tudományos Tanács sorra elutasította az engedélykérelmeit. Lapunk most elsőként ad közre egy Yulij V. Baltaytisszal tavaly ősszel készült interjút, amely új megvilágításba helyezi a professzor munkásságát és a klinika tevékenységét. Az interjú második részét holnapi számunkban olvashatják. Forrás: Magyar Hírlap / Lehoczky László
– A nyolcvanas évek végén, Csernobil után lett ez a terület nekünk igazán aktuális. Akkor ismerkedtem meg számos orvosi publikációval a Harkovi Kriobiológiai Egyetemről (a kriobiológia a fagypont alatti hőmérsékleten, illetve a sejtek lehűtése közben végbemenő élettani folyamatokat vizsgáló tudományág – a szerk.). Az egyetemen már abban az időben is voltak ilyen irányú kutatások, orvoscsoportok végeztek preklinikai kísérleteket, amely tapasztalatok után már mi is klinikai kísérletekbe fogtunk. A harkovi egyetemen dolgozó kutatók például elhatározták, hogy a sclerosis multiplex betegség (az idegrendszer legkülönbözőbb helyein körülírt gócokban jelentkező gyulladásos folyamat, amely az idegrendszer ingerületeit továbbító idegsejteket körülvevő velőshüvelyt támadja meg, oldja fel – a szerk.) orvoslásában is megpróbálkoznak az őssejtterápiás kezeléssel. Az egyetemen autoimmun agyvelőgyulladást mint kísérleti betegségmodellt idéztek elő állatokon, amely kór másolja a sclerosis multiplex számos fázisát, és ebben a folyamatban alkalmazták az őssejtterápiát, nagyon pozitív eredménnyel. Ezután következtek a humán kísérletek.
– Ön hogyan kapcsolódott be az őssejt-transzplantációs tevékenységbe?
– Az egyetemi klinika, ahol dolgoztam, megkapta a lehetőséget ezeknek az őssejtkészítményeknek az alkalmazására. Különböző kórfolyamatokban alkalmaztuk a terápiát: autoimmun megbetegedésekre, onkológiai területen és egyéb betegségtípusokra. A kezelések nyomán szinte minden megbetegedés esetében a készítmény meggyőző hatékonyságát, eredményességét tapasztaltuk. Nagy valószínűség szerint abban az időben a világon elsőként én alkalmaztam ezt a beavatkozást egy fekélyes vastagbélgyulladásban szenvedő, nagyon súlyos, végstádiumos állapotban levő betegnél. Esetében az életmentő műtét elkerülhetetlen megoldás lett volna, de mivel rendelkezésemre álltak az őssejtek, bevetettem őket e terápiában, és a betegség hamarosan elért egy nyugalmi állapotot, ami nekem mint orvosnak és a betegnek egyaránt nagy elégedettséggel töltött el. Végeztünk kísérleteket az emésztőrendszer krónikus gyulladásos betegségében szenvedők körében is. Egy súlyos bélszűkületes betegnél alkalmaztuk a kezelést, nála igen gyors gyógyulást, regenerálódást tapasztaltunk. Ezután kezdtem el klinikai kísérleteket végezni, a II. típusú diabéteszes betegek körében is. Magam is meghökkentem, hogy ilyen betegektől is milyen sok pozitív visszajelzést kaptunk. A diabétesznek óriási a szociális jelentősége világszerte, a betegség tömegessége miatt. A II. típusú diabétesz esetében lehetnek nagyon súlyos szövődmények: az erek károsodása, a szemfenék ereinek elmeszesedése által bekövetkezett vakság, májfunkciós zavar, továbbá a perifériás erek elmeszesedése miatt beálló keringési elégtelenség következtében végtagcsonkolás is szükségessé válhat. Kísérleteink során megbizonyosodtunk arról, hogy az őssejtterápia által nem tűnt el ugyan az alapbetegség, de a betegek egy részének vagy nem kellett többé inzulint adni, vagy a mennyiségét jelentősen csökkenteni lehetett. Természetesen szövődmények sem jelentkeztek. E kísérletsorozat három évig tartott, s eredményeit angol nyelven is publikáltuk. Ezután egy új betegségcsoport következett: klinikai teszteléseket végeztünk az alkoholizmus következtében fellépő májzsugorodás végső, terminális állapotában levő betegeknél, és ott is nagyon kedvező eredményeket értünk el. Ha e betegség korai szakaszában kezdődik el a terápia, az oly mértékű regenerációt eredményez, hogy eliminálhatók a további súlyos tüneteket és el lehet kerülni a transzplantációt. Volt egy sok szempontból emlékezetes fejezete gyógyító munkámnak, amely Ecuadorhoz kötődött. Guayaquil városában, az ország egyik patinás kórházában kaptunk helyet, még a spanyol gyarmatosítók építették, és ott a szívnagyobbodásban szenvedő, különböző életkorú és iskolázottságú emberek gyógyításába fogtunk. Ennek a szívbetegségnek a legnagyobb tehertétele a szívizomzat kóros elfajulása, megvastagodása, a szívizom különböző területeit érintheti, súlyos esetben véráramlási akadályt is okozhat, amely idővel idült szívelégtelenséghez vezethet. Tíz beteget kezeltünk, már mind olyan súlyos állapotban voltak, hogy csak a transzplantáció segíthetett volna rajtuk. Egy szívfeltáró operáció után a degenerálódott szívizomzat negyven pontjába embrionális őssejteket injektáltunk. Ennek hatására a szívizomzat regenerálódása olyan gyors és eredményes volt, hogy a betegek viszonylag rövid idő múlva munkába is állhattak. Mára kidolgoztunk egy olyan hatékony őssejtkoncentrátumot, amelyet szívizom-degenerálódás vagy -elhalás esetén elegendő infúzióval a vérkeringésbe juttatni. Dél-amerikai tapasztalatainkhoz visszatérve: miután az orvosi tevékenységünkről folyamatosan és elfogulatlanul tudósító média által az emberek megismerhették munkánk eredményeit, óriási népszerűségre tettünk szert. A hivatalos szervek engedélyezték nekünk mindazoknak a szakmai kéréseknek a megvalósítását, amelyet munkánk végzéséhez igényeltünk. A katolikus egyház is a keblére ölelt minket, az egyházmegye főpásztora a város katedrálisában hálaadó szentmisét celebrált, ezen a terápiában részesült betegek, az orvoscsoport tagjai, valamint a hívek tömege együtt adtak hálát a gyógyulásért. A szentmise befejezéseként további gyógyító munkálkodásunkra ünnepélyes áldást kaptunk. Sajnos a későbbiekben finanszírozási problémák miatt be kellett szüntetnünk ottani tevékenységünket.
– Ezek után minden olvasóban felvetődik a kérdés: mi a hatásmechanizmusa az őssejtekkel végrehajtott gyógyító eljárásoknak?
– Az élő szervezetek legkisebb építőegységei a sejtek. Hogy mindenki megérthesse az őssejtterápia lényegét, tekintsünk bele egy kissé az emberi egyedfejlődés szakaszaiba. Az őssejtek különleges sajátosságát könnyebb megérteni, ha egy embrió fejlődését követjük ama program szerint, amely a sejt "belső órája" szerint zajlik. A változások természetesen igen nagy pontossággal mennek végbe. A megtermékenyülés, a fogantatás után az első osztódási ciklusokkal "mindentudó" sejtek jönnek létre. Ezek a sejtek megőrzik az eredeti petesejt minden tulajdonságát, a szervezet bármilyen sejtjévé fejlődhetnek. Az embernél körülbelül kétszáz típusuk van, és bármelyik új emberi életet hozhat létre.
– A test melyik részéből nyerhetők az őssejtek?
– Elméletileg az őssejtek bármilyen szervből, szövetből kinyerhetők. Ezt a tényt számos kutatás igazolja, számos országokban végezték és végeznek ilyen műveleteket ma is. Az őssejteknek, amelyek születés után az ember szervezetében és szöveteiben találhatók, egyaránt lehet forrása a csontvelő, a véráram, a köldökzsinórvér, a zsírszövet, a fogbél, a hajtüsző, a férfi spermasejtek, a női menstruációs vér, és így tovább. Mindegyik lehetséges őssejtforrásnak vannak előnyei és hátrányai is. Az embrionális őssejtek a "lombikbébi-programok", a mesterséges megtermékenyítési eljárások során számfelettinek nyilvánított embriókból is kinyerhetők, de mi ilyen lehetőséggel nem kívánunk élni, noha az őssejteknek orvosi szempontból ez a legkézenfekvőbb természetes forrásuk. A természet nagyon okos és bölcs. Igen sok időbe telt, míg kialakult az új élet "gyűjtőmechanizmusa", minimális hibákkal. Ezt tanúsítja a földi élet keletkezésének hosszú történetével. Máskülönben az élet már rég eltűnt volna. Ezért a mi választásunk azokra az őssejtekre esett, amelyek a máj szöveteiből nyerhetők ki. A legtöbb őssejt 6-12 hetes korban a májban található. Saját fejlesztésű eljárással, ki tudjuk nyerni őket a májból. Ilyen anyagok maradnak a tervezett magzatelhajtások után, és rögtön megjegyzem, hogy az abortusz procedúrája után fennmaradó biológiai "maradványok" már senkinek nem kellenek, hulladéknak minősülnek. Ez az időszak nagyon fontos nekünk, mert az innen nyert őssejtek még nem tartalmaznak antigént, és emiatt egy másik szervezet nem fogadja őket ellenségként. Ezeket a sejteket tehát át tudjuk ültetni bármely más szervezetbe, nem érkezik rájuk immunválasz. Ez a mi "aranysejtünk".
Pályakép
Yulij V. Baltaytis tudományos publikációi, szakcikkei kétszáz fölött járnak, és több mint ötven találmány fűződik személyéhez. Hat könyvet jelentetett meg az orvostudomány különféle területeiről, többek között az általános sebészet, az onkológia és a transzplantáció témaköréből. Tudományos tevékenysége a kijevi Ukrán Nemzeti Orvostudományi Egyetemhez kötődik, ahol tanulmányait végezte, és ahol néhány évtized múlva az Orvostudományi Kar dékánja lett, valamint az ukrán egészségügyi minisztérium vezető specialistája címet is elnyerte. Birtokosa az Ukrajna kiváló tudósa címnek, és tiszteletbeli professzora a Luganski Orvostudományi Egyetemnek. A Magyarországon, Kaposváron alapított Regeneráló Orvostudományok Intézetének a tudományos igazgatója.
