Meghatározták a diakóniai és oktatási intézmények evangélikus egyházi fenntartásba vételének kritériumait – Kákay István országos irodaigazgatóval beszélgettünk

– A jogszabályi változások miatt számos önkormányzat jelentkezett a különböző felekezeteknél olyan szándékkal, hogy oktatási és diakóniai intézményeket adnának át. Mi volt ennek a hirtelen történt változásnak az oka?

– A tavaly májusban történt jogszabályi változások miatt az önkormányzatok előtt újra megnyílt az út arra, hogy az egyházi fenntartókat megkeressék oktatási és diakóniai intézmények átadásával kapcsolatban. Korábban érvényben volt egy olyan – az oktatási és diakóniai intézményeket érintő – szabály, hogy ha egy önkormányzat egyházi fenntartónak ad át intézményt, akkor öt évig még köteles a kiegészítő normatívát fizetni. Ezzel egyrészről az önkormányzatokat ellenérdekeltté tették, másrészről viszont az egyházakat is, hiszen az elvonásokkal ugyanezt a pénzt tőlük visszaigényelte az állam.
Elmondható, hogy az egyházaknak való intézményátadás 2009-2010 folyamán teljesen szünetelt. Az új kormány ezen a helyzeten változtatott, így újra lehetőség nyílt az intézmények átadására. A nehéz helyzetbe került önkormányzatok részéről egyfajta dömping indult meg az evangélikus, a katolikus, és a református felekezetek irányába. Ez a folyamat azonban – ha nem vigyázunk – kezelhetetlenné válhat, ezért szükséges, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház is szabályozza ezt a folyamatot úgy, hogy meghatározza azokat a szempontokat, melyek teljesülése alapján elkezdhető egy intézmény átvétele, alapítása. Kockázatelemzés nélkül felelős döntést nem lehet hozni ilyen horderejű kérdésben. Sajnos bármennyire is szeretnénk, nem áll módunkban minden társadalmi problémát orvosolni, mert ez sokszorosan meghaladja anyagi és humán erőnket egyaránt.

– Az elmúlt héten az Országos Presbitérium elfogadott egy szempontrendszert. Mi ennek a lényege?

– Egyházunk vezetése úgy határozott, hogy megalkotunk egy szempontrendszert, amely az adott intézmény-átvételi lehetőség megvizsgálásának feltétele lesz. Ha adott esetben minden szempont teljesül, akkor kezdünk el az intézmény átvételével érdemben foglalkozni. Az adatok bekérése, az ingatlanok felmérése, a műszaki szakvélemény megfogalmazása, az önkormányzattal való tárgyalás, a jogszabályoknak való megfelelés vizsgálata, a demográfiai adatok feltérképezése minden egyes intézmény esetében rengeteg munkával jár, és az Országos Iroda több osztályának összehangolt munkáját veszi igénybe. Ha már az intézményátadási szándék jelzésekor ki tudjuk szűrni a valóban reális lehetőségeket, akkor sok hiábavaló fáradozástól mentesülünk, és komolyabban ki tudjuk dolgozni a szempontrendszernek megfelelő intézmény-átvételi folyamatokat, hatékonyabban segítve azok megvalósulását. Ezzel elejét vesszük annak is, hogy hiú reményeket keltsünk azokban a közösségekben, melyek egyházunktól várják helyzetük megoldását.
Ez a szempontrendszer várhatóan néhány hónap múlva azonban módosulhat, mert a tervek szerint úgy a közoktatási törvény, mint az egyház-finanszírozási törvény még az idén meg fog változni, amely új helyzetet teremt, így új szempontrendszer felállítását teszi szükségessé.

– Melyek lesznek tehát a szempontrendszer alapelvei?

– A mindenkori fenntartónak, jelen esetben egyházunknak, az a feladata, hogy a működési feltételeket biztosítsa, akár diakóniai, akár oktatási intézményről van szó. A szempontok megvizsgálása során a legelső minden esetben a fenntarthatóság biztosítása. Ehhez alapot az alap normatíva és a kiegészítő normatíva jelent minden esetben, amelyet a törvényi feltételek megléte esetén biztosít az állam. Ezért a törvény által előírt és a finanszírozás alapjául szolgáló működéshez szükséges feltételeket összegzi a szempontrendszer. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, akkor az intézmény gazdaságosan nem működhet.
Az első feltételek egyike megvizsgálni az ingatlant, mert a feladatellátásához ez az alapvető szükséglet. A szolgáltatás átvételekor a szolgáltatásnak helyt adó ingatlan esetében meg kell vizsgálni, hogy az a feladatnak eleget tud-e tenni. Egyszerűbb a helyzet, ha az épület korábban egyházunk tulajdonában volt, ám az államosításkor elvették azt, de most vissza tudjuk igényelni a feladatával együtt. Ez az ingatlanok többségénél nem így van, egyrészt azért, mert a megkeresések olyan helyekről is jönnek, ahol sosem volt evangélikus intézmény, sőt még olyan helyekről is, ahol nincs is evangélikus gyülekezet.
Olyan helyzettel is találkozunk, hogy a volt evangélikus intézmény ingatlanának ellenértékét pénzben már megkapta kártalanításként a gyülekezet. Ebben az esetben már nem lehet azt visszaigényelni.
Meg kell vizsgálnunk az intézmény működéséhez, a feladatellátásához szükséges tárgyi feltételeket, eszközöket, és a személyi feltételeket is. Például egy oktatási intézménynél különösen fontos azt látni, hogy az adott beiskolázási körzetben van-e elég gyermek, a következő években lesz-e elég gyermek, milyen a fiatalok felekezeti összetétele. Egyáltalán van-e életképes, működő gyülekezet, mely egy óvoda megindításával kapcsolatban reménykedhet híveinek számszerű gyarapodásában. Ezen a téren pozitív tapasztalataink vannak, hiszen a gyerekeken keresztül sokszor olyan szülők is bekapcsolódnak a helyi gyülekezet életébe, akik korábban nem álltak kapcsolatban egyházunkkal. Nagyobb gyerekek esetében ez az épülési folyamat nem ilyen hatékony.
Ahol nincsen gyülekezet, vagy anyagilag erőtlen, ott az intézményindítás nem tűnik indokoltnak.
Meg kell vizsgálni azt is, hogy az intézményben a dolgozók megfelelő szakmai tudással rendelkeznek-e, illetve van-e közöttük evangélikus. Ha kevesen vannak, akkor van-e remény arra, hogy arányukat növelni lehessen, ami különösen evangélikus oktatási intézmények esetén fontos, ahol az iskolalelkész mellett az evangélikus tanárok tudják képviselni az evangélikus szellemiséget.  Ahol nincsenek evangélikusok, értelemszerűen nincsen evangélikus szellemiség sem – ott egy oktatási intézmény sem tud evangélikus lenni, hiszen a személyi feltételek hiánya megakadályozza ezt.
Különösen az oktatás területén fontos megvizsgálni, hogy más egyházak intézményeivel milyen kapcsolatot tudunk kialakítani, mert vannak olyan területek, ahol a feljebb lépéshez jó, ha biztosítva van más egyházi intézmény (egyházi óvoda után egyházi iskola…stb.), így gondoskodni lehet a keresztény szellemi neveltetésről. Ha egy adott területen azonban van már hasonló katolikus vagy református intézmény, érdemes megvizsgálni azt is, hogy felvállalható-e a versenyhelyzet. Kudarcra ítélt helyzetben az intézmény ellehetetlenülhet.
Meg kell találni azt a feladatot, amelyre az adott intézmény sikeresen vállalkozhat. Az oktatásban egyszerű, többcélú, vagy pluszfeladatokat vállaló intézmény indulhat-e. A diakóniában melyek azok a szolgáltatástípusok, amelyek még nincsenek lefedve az adott körzetben, melyek működtethetőek felelősen, a egyházunk diakóniai alapelveinek megfelelően. Az adott földrajzi, társadalmi és gazdasági helyzetben milyen hatékonysággal tudunk intézményt átvenni, működtetni. Ezekhez meg kell találnunk a leghatékonyabb formát. Ha ez sikerül, akkor reménykedhetünk abban, hogy sikeres lesz intézményindítás. Ebben az esetben a szakapparátus minden területre terjedően megvizsgálja a körülményeket, majd az Országos Egyház illetékes bizottságai elé kerülnek az anyagok. Ha ezek támogatják az intézményindítást, akkor kerül a fenntartó Országos Presbitérium és a Zsinat elé döntéshozatalra. Ez az intézményátadás, illetve intézményátvétel menete, amelyben nagyon okosan kell eljárnunk, hiszen jelenleg az egyházi kiegészítő normatíva viszonylag megnyugtatóan fedezi intézményeink működését, de egyáltalán nem tudjuk, hogy a következő évek folyamán ez hogyan fog megváltozni. Különös tekintettel az oktatásügyet érintő, drasztikus változásra – amely azt célozza, hogy az iskolákban dolgozó pedagógusok bérét az állam központi keretből fedezné, még az egyházi iskolákban is, és a normatív finanszírozás inkább csak a működési költségekre korlátozódna. Ennek a rendszernek a mikéntjét jelenleg még nem látjuk, így azt sem, hogy ebben az oktatási rendszerünk hogyan tud majd talpon maradni, hogyan tudunk megfelelni ezeknek a változó kihívásoknak.

– Az Országos Presbitérium határozatában az áll, hogy csak a szempontok teljesülése esetén javasolják az eljárás megindítását, ami azt jelenti, hogy ha ezek nem teljesülnek, akkor az eljárást sem indítják el.

– Az volt a cél, hogy kidolgozzunk egy objektivitásra törekvő szempontrendszert, melynek kritériumai mentén dönthetünk. Sajnos sokszor olyan megkeresések is érnek bennünket, melyekre fájó szívvel nemet kell mondanunk. Ez a szempontrendszer viszont támasz a döntéshozatalban, hiteles érv.
Főleg a kistelepüléseken rendkívül súlyos társadalmi problémák jelentkeznek, ám ezeknek megoldását sajnos nem tudjuk felvállalni, hiszen ez össztársadalmi probléma, amelynek orvoslására egyetlen egyház sem vállalkozhat.
Egyházunknak nincsenek termelőeszközei, nincsenek komoly bevételei, melyekkel ezeket a kezdeményezéseket anyagilag támogathatnánk. A mi intézményeink is állami normatívából gazdálkodnak. Ahol kevés a gyerek, ott kevés a normatív támogatás is, és a gazdaságtalan működtetést nem vállalhatjuk fel. Általánosságban: a jelenlegi mutatók szerint egy óvoda 75, egy általános iskola 300, egy középiskola 600 fővel működhet gazdaságosan. Ha ennél lényegesen alacsonyabb a létszám, akkor felelőtlenség az intézmény átvételébe belevágni.

– Vannak olyan intézmények, amelyek ezeknek a szempontoknak megfelelnek, és átvételük jelenleg folyamatban van?

– A Zsinat februári ülésén határozott három oktatási intézmény átvételének elindításáról. Ezeken kívül van még két olyan kezdeményezés, amely elvben megfelel ezeknek a feltételeknek, és elképzelhető, hogy még ebben az évben átvételükre kerülhet sor. A kiskőrösi és a szentendrei óvodákról van szó, ám mindkét helyen problémát jelenthet, hogy új működési engedélyt kell kérnünk. A jelenleg érvényes szabályok szerint kaphatjuk meg rájuk a működési engedélyt, amelyek különösen az óvodai működés területén szigorodtak jelentősen. Az európai uniós normáknak kell megfelelni, melyek előírják azt is, hogy az óvoda beépített telkének olyan nagynak kell lennie, hogy egy gyermekre 36 négyzetméternek kell jutnia, az effektív játszóterületnek gyermekenként tíz négyzetméternek kell lennie, és magának a foglalkoztató helyiségnek három négyzetméternek kell lennie gyerekenként. Egy 75 gyereket foglalkoztató óvodában három 75 négyzetméteres foglalkoztatónak, 750 négyzetméteres játszóterületnek és az egész területnek 2700 négyzetméteresnek kell lennie. A ma működő magyar óvodák több mint 90 százaléka nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, így azok sem, amelyekkel minket megkeresnek, így négyzetmétereket kell keresni máshonnan, terület- és épületbővítés céljából. Számos más feltételnek (elkülönítő, orvosi-, logopédia szoba, felnőtt- és gyermeköltöző méretei) is meg kell felelni, így az indulás komoly anyagi vállalkozás, amelyen elcsúszhatnak az életképes kezdeményezések is. Az önkormányzatok együttműködése és támogatása ezekben döntő lehet.