Temetőjárás
A mellékelt képen az előrement gyülekezet nyughelyei láthatók, köztük nagyapámé is.
Nos, amiért éppen róla írok az a cigánymisszióról jutott eszembe. Gyerekkoromban egy cigány néni járt néha napján kéregetni. Tudta, hogy melyik portára érdemes beköszönni: hol kap egy kis krumplit, babot, vagy egy üveg paradicsomlevet.
Isten áldja, köszönt el mindig és Isten vele volt a válasz. Ezt a szép köszöntést soha nem hallottam azokban az időkben – s azóta sem gyakran.
Nagyapám megbetegedett, az öregkori elbutulás olyan mértékű volt már, hogy elkószált otthonról. Nem találtuk az egész faluban. Estére meghozták őt lovaskocsival, a cigány asszony családja talált rá a szomszéd településen.
Isten áldja magukat, köszöntük meg nekik a segítséget. Áldott legyen az emlékük.
