Múzeumjárás és valami Más
Újra visszamentem az Evangélikus Országos Múzeumba, hogy megnézzem a külmissziói kiállítást.
A misszionáriusokat valami csodabogaraknak tartottam. Amikor többet megtudtam róluk, láttam, hogy „csak” bátorszívűek, és fontosnak tartják a Jó Hír vivését. Elisabeth Elliot misszionáriusnővel Tóalmáson találkoztam egy női konferencián.
Férjét – négy társával együtt – az auka indiánok ölték meg az ecuádori őserdőben. Más ember talán elfordult volna a misszió ügyétől e tragédia után, ő visszament ehhez a törzshöz, hogy nyelvüket írásba foglalja. Tóalmáson egy fiatal misszionárius fiú szolgált a gyerektáborokban. Kedvességével,vidámságával sok gyereknek mutatta a Jézus felé vezető utat. Halálos kimenetelű balaset érte őt. Néhány év múlva az édesanyja jött el a misszióba egy női konferenciára. Küzködtünk a könnyeinkkel.
A missziói parancs mindnyájunknak szól, de kevesen vagyunk bátrak. Azért jó dolog, hogy most is szolgálnak egyházunkból más országokban.
