A mi rádiónk
Hangjáték az iskolarádióban.
műsorvezető:
Végre kicsengettek a nagyszünetre, örömmel köszöntelek benneteket, a büféhez már el se induljatok, mert tömegek gyötrődnek a hamburgerek előtt, van aki a nagy falatoktól, s van aki a megindult nyálelválasztásától. Az első emeleten a WC be van csukva, mert beletört a kulcs, a földszinten pedig csőrepedés van. Viszont "A mi csatornánk" kellemes kikapcsolódást szeretne nyújtani nektek, hallgassátok meg először híreinket.
hírmondó:
- Több napos belföldi távollét után visszaérkezett az iskolába Lógós Jenci, akit édesapja fülénél fogva kísért. Osztálytársai kaján vigyorgással fogadták.
- A tengerek vízét a múlt napokban feltöltötték, mert rájöttek, hogy elegendő víz mennyiségnél nem porolnak a hajók, a levegőt nem szennyezik.
- A lovardákat elkezdték újabban hűteni, hisz a lovászok felfedezték, hogy a lovak hőre lassulnak. Hő...hő...hő...A lovak pedig örülnek, mert két fülük van és nem szatyor.
- Az állatvédők egyesülete a legutóbbi ülésükön arról tanácskozott, hogyan lehetne a tigris csíkjait eltüntetni, hisz ketrecben napozott. Ugyanezen az ülésen merült fel az a kérdés, hogy a Lánchíd oroszlánjait milyen időközönként kellene etetni, s arra a megállapodásra jutottak, hogy akkor és ahányszor, amikor üvöltenek.
- Egy dunántúli tehenészetet elleptek az egerek. A tenyésztők összefogdosták őket, majd elengedték az egereket, hisz nem tudták megfejni őket. Nem fért alájuk a sajtár.
- Az alföldön egy rendőrt megbüntettek, mert fürdés közben a gyerek fülét fogta. A vádra a következőket válaszolta: - majd bolond leszek abba a forró vízbe belenyúlni.
- Az állatvédők bejelentették ünnepélyesen, hogy kutyáik szőre kifényesedett. Tudniillik Whiskas macskát ettek.
- Az Autóvezetési Tanintézet gyászjelentést adott közre. Egy zsidó férfi kiugrott a személyautóból vezetés közben, pedig az oktató csak annyit mondott: Gázt neki!
- A Balaton felvidékén egy repülő nyulat láttak Egy sas volt felette.
- Egy vidéki faluban egy bokorban csontvázat találtak. Egyesek szerint a tavalyi bújócska győztese.
- Az egyik kórházban felelősségre vonták a nővérkét, hogy ugráltatja a betegeket. Védekezésül csak ennyit mondott: Elfelejtettem a gyógyszert felrázni beadás előtt.
műsorvezető:
Kedves szünetelő diáktársaim! Most egy riport következik a Bunyós család egyik tagjával, aki egyik napról a másikra megváltoztatta nevét Bunyós Berciről Nyugi Bercire. Mondd Berci! Mivel foglalkozol mostanság?
berci:
Általános iskolai tanuló vagyok már tíz éve, s egyelőre nem látom még a ballagásom időpontját. Foglalkozásom általános iskolai verekedő.
műsorvezető:
Hallhatnánk egy-két hőstettedet?
berci:
A múltkor szájon vágtam egy srácot, nekiesett a térképnek és a feje a túloldalon jött ki. A Csendes -Óceánnál. Úszott a habokban.
műsorvezető:
Látom értesz a földrajzhoz.
berci:
Csak a Csendes-Óceánt tudom, mert ott jött ki a feje. Ilyesmit megjegyez az ember.
műsorvezető:
A történelmet is ilyen jó tudod?
berci:
Csak az osztályharcot Ahogy a múltkor szunyáltam a történelem órán, egy szó ütötte meg a fülemet. Osztályharc. Rögtön felébredtem Azt hittem rólam lesz szó, de nem. Amiről szó volt, azt Marx csinálta. De nem szomorodtam el, mert a szünetben csináltam egy igazi osztályharcot. A 7.b-ben. Úgy bunyóztak, hogy öröm volt látni.
műsorvezető:
Miért lettél Nyugi Berci?
berci:
Fegyverszünetet kötötte, apámmal és az osztályfőnökömmel.
műsorvezető:
Meg vagy elégedve?
berci:
Nem. Mert teljes leszerelést nem akarok, hisz mit ér a diák puska nélkül? Egyes tanárok szerint csökkenteni kellene az iskolai fegyverkezést. Tiltakozom! Hát már puskája se legyen a szegény diáknak? A múltkor is csodával határos volt, hogy nem buktunk le a kémia dolgozat írása közben, amikor ide-oda manővereztünk a puskával. Ugyanis az egész padsornak csak egy puskája volt. Hát állapot ez? Javaslatom, hogy a puskák számát növelni kell. Akinek jó ötlete van ezzel kapcsolatba, szünet után matek helyett találkozzunk és cseréljünk tapasztalatot. Ez az igazi fegyverkezési verseny.
műsorvezető:
Pszichológusok vizsgálják, már évek óta, hogy túlterheltek-e a gyerekek? Kiküldtünk 33400 kérdőívet az egész városba az iskolák diákjainak, önkéntes válaszadásra ezzel kapcsolatban. Mit gondoltok hány kérdőív érkezett vissza? Nem fogjátok kitalálni. Egyetlen egy. Meg is hívtuk egy riportra ennek tulajdonosát. Bemutatom nektek Ötlet Ödönt, aki elvállalta a stúdiói elbeszélgetést.
ödön: (sok táska, felszerelés)
Elnézést a késésért, de nem vagyok ilyen megterheléshez szokva. Most csak a riport kedvéért hoztam el a teljes menetfelszerelésemet. Most kifújom magam.
műsorvezető:
Szeretettel köszöntünk Ödön. Melyik osztályba jársz?
ödön:
Minden órán másikba. Olyan nálunk egy szünet, mint Árpád apánk korában a népvándorlás.
Van amikor eltéved az ember, van amikor sodorja a tömeg, sokszor azt sem tudom, milyen órán vagyok.
műsorvezető:
Hányadikos vagy?
ödön:
Az attól függ, kinek. Édesanyám szerint elsős vagyok, mikor elfelejtem megmosni a fülemet, fogamat, vagy kitisztítani a cipőmet. Apu szerint már majdnem felnőtt, s úgy is kell viselkednem. A nagymama szerint óvodás, legszívesebben ő fürdetne, etetne. A tanárok véleménye szerint nyolcadikos vagyok s az a legborzasztóbb, hogy ebből a tananyagból feleltetnek.
műsorvezető
Mondd el, mivel telik el egy napod?
ödön:
Reggel hatra megyek az uszodába, onnan a suliba s ott vagyok este hétig. Egy-két óra között énekkarom lenne, majd középiskolai előkészítő, háromtól kémiai előkészítő, négytől zeneóra, hat órától ezermester szakkör. Most nyelveket nem tanulok, mert a nagymama olyan öreg, hogy nehéznek találta a szótárakat, elég szegénynek a tangóharmonikát cipelni utánam.
műsorvezető:
Az úszáson kívül sportolsz még valamit?
ödön:
Igen. Azt hiszem olimpiai futóbajnok leszek.
műsorvezető:
Olyan jól futsz?
ödön:
Még nem, de amíg egyik foglalkozásról a másikra száguldok, egyik osztályteremből a másikba, egyre javul az időeredményem. Most ott tartok, hogy általában óra közepére megérkezem mindenüvé.
műsorvezető.
Igen gazdag programod van minden nap. Hánykor kelsz?
ödön:
A család apraja nagyja minden reggel be van vetve ébresztésemhez. Fél hatkor kezdik, de igazán csak délben ébredek fel.
műsorvezető:
Hogy tudtad úgy beosztani az idődet, hogy kérdőívünket is ki tudtad tölteni?
ödön:
Többször nem mosakodtam, fürödtem, hisz amúgyis úszom, nem tisztítottam ki a cipőmet, mert gyakran esett az eső. Egyes dolgokat így el tudtam hanyagolni.
műsorvezető:
Mondd, miért hívnak Ötlet Ödönnek?
ödön:
Az ötleteim miatt. Amióta a nagymama fekvő beteg, és nincs aki cipelje az iskolai cuccaimat, a könyvből mindig csak azt a lapot hordom magammal, amelyikre éppen szükségem van. A tornaruha állandóan rajtam van. Most foglalkozok azzal a gondolattal, hogy a tangóharmonikáról áttérek a szájharmonikára. Egy táskát még így is cipelnem kell. Ez az ötletek miatt szükséges.
műsorvezető:
Ebben hordod persze, az ötleteidről a feljegyzéseket!...
ödön:
Dehogy! Az elemózsia van benne. Ugyanis kaja nélkül nem támad egy ötletem sem!
műsorvezető:
Éppen most hallom a nagyszünetet befejező jelzőcsengő. Műsorunkat befejezem, köszönöm a riportalanyok közreműködését, és hogy meghallgattatok. Igyekezzetek, időbe odaérjetek termeitekbe!
Jó munkát, jó tanulást! Szevasztok!
vége
