Öt nap Jézussal 4.

Keresztény Gyülekezet! Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Most már negyedik napja járjuk együtt Jézussal a nagyheti utat, és ma este elérkeztünk ahhoz a történethez, amely azóta is a legnagyobb felháborodást és megvetést vonta maga után a keresztény világban: Júdás elárulja Jézust, és ezzel odalöki őt ellenségei kezébe. Innen már visszafordíthatatlanul visznek az események Jézus halálához, a kereszthez. Jézus haláláért felelősek a főpapok és az írástudók, a nép, Pilátus, de mindent Júdás árulása tett lehetővé.

Tegnap azzal a kérdéssel néztünk szembe, hogy mennyit ér Jézus, és láttuk Máriát, aki drága olajjal megkente Jézust. Egy pillanat alatt fejére öntötte egész megtakarított vagyonát, és egy pillanatig nem sajnálta, mert mindennél jobban szerette Jézust. Bízom abban, hogy mi is elgondolkoztunk még este azon, hogy mennyit ér nekünk Jézus? És bízom abban is, hogy magunkban azt válaszoltuk: én sem sajnálok Jézustól semmit; sem  anyagi javaimat, sem az időmet, sem az erőmet, az egész életemet kész vagyok neki adni, mert mindennél jobban szeretem őt. Hiszen ő mindenét, önmagát, szó szerint is az életét adta értem. Hogyne szeretném rajongásig azt, aki az életét áldozta oda értem?

A régi Soproni Evangélikus Teológiának volt egy mély személyes hitben élő professzora, báró Podmaniczky Pál. Az volt a szokása, hogy amikor az első előadást tartotta az új hallgatókkal, sorba megkérdezte őket: Fiam, aztán szereted-e te Jézust? A diákok pedig természetesen azt válaszolták, hogy igen. Egyszer azonban az egyik elsőéves azt mondta: nem. Podi bácsi, mert így nevezték, meghökkent, aztán felhorkant: Micsoda? Nem szereted Jézust? Akkor minek jöttél ide? Mire a hallgató ránézett és csendesen azt mondta: Professzor úr kérem, nem én szeretem Jézust, ő szeret engem, azért vagyok itt.

Azt hiszem, ez volt az igazi, jó válasz. Azért vagyok itt, mert Jézus szeret engem. Azért vagyok a tanítványa, azért adom neki az életemet, azért akarok lelkész lenni, mert ő szeret engem.

Kedves Testvérek, Mária is ezt válaszolta azzal, hogy Jézusra öntött egy milliót érő kenetet. Azt mondta ezzel: Semmit nem sajnálok tőled, Jézus, mindenem a Tiéd. Ennél jobb válaszunk nekünk sem lehet. Jézust igazán szeretni csak az tudja, aki előtt világossá lett, hogy Jézus mennyire szereti őt.

Ma este Júdás válaszát látjuk, hogy ő mennyire szerette Jézust. Mennyit ért neki Jézus?

Ha azt mondom: Júdás, ilyenek jutnak eszünkbe: Áruló, júdáspénz, harminc ezüst, júdáscsók. Júdás a testet öltött gonosz ikonja. De valóban ilyen egyszerű a képlet? Valóban szimplán gonosz, lelkiismeretlen, pénzsóvár volt Júdás, aki anyagi haszonért, 30 ezüstpénzért képes volt elárulni Mesterét? Szerintem a történet ennél egy kicsit bonyolultabb.

Első látásra egyszerűnek tűnik a Júdás történet. Ő az áruló, ő szolgáltatja ki Jézust ellenségeinek. Jézust keresztre feszítik, Júdás pedig, amikor ránehezedik tettének súlya, öngyilkos lesz. De éppen itt, ebben nincs logika. Nem gátlástalan, Jézus vesztét akaró, pénzért dolgozó áruló volt Júdás. Ő valami mást akart, de valami félresikerült. Ezt mutatja az is, hogy Máté evangélista úgy emlékszik, hogy Júdás később elmegy a főpapokhoz, és vissza akarja adni a Jézusért kapott fejpénzt. Megmondja nekik: Vétkeztem, ártatlan embert árultam el.

Mit akarhatott vajon Júdás?  Mi volt árulásának az oka? Az evangéliumok erről nem mondanak semmit. Máté a pénzzel hozza kapcsolatba, de ez legfeljebb csak színezi a dolgot, önmagában nem elegendő indíték. A háttérre vagyunk utalva, és az elég hihető magyarázatot ad. Ezek szerint Júdásnak más volt a felfogása, elgondolása a Messiásról, Izrael eljövendő királyáról. Mellesleg a többi tanítványnak is, csak közülük Júdás képviselte a leginkább, hogy a Messiás király igazi uralkodó lesz, aki elűzi az országból a rómaiakat, függetlenné, erőssé teszi Izraelt, igazságos rendet, virágzó életet teremt az országban. Ezt várta Jézustól Júdás, csakúgy, mint Keresztelő János, a tanítványok, sőt maguk a farizeusok és írástudók is. Csak egy gesztus kellett volna, és az egész társaság, Júdásostól együtt harcba indul Jézussal, a Messiás királlyal. Csakhogy Jézus nem akar harcolni. Megbocsátásról, békéről, az ellenség szeretetéről prédikál. Júdás azért lelkesedett, amit Jézus elutasított; és azt amit Jézus képviselt, a bűnösök, az ellenség iránti szeretetet, azt Júdás utasította el. Itt kezdődhetett Júdás csalódása. Ebben a csalódásban tesz egy kísérletet. Ő tényleg Messiásnak tartja Jézust. Elárulja hát, abban a tudatban, hogy a Messiást Isten nem engedi elbukni. Kényszerhelyzetbe hozza, úgy gondolja, ha elfogják, kénytelen lesz harcolni és győzni. Az árulással tehát provokálni akarja a messiási harcot. Amikor pedig Jézus ennek ellenére nem harcol, hanem engedi magát megszégyeníteni, megkínozni és megfeszíteni, akkor Júdás arra a következtetésre jut: nem ő volt a Messiás, és én egy ártatlan embert szolgáltattam ki. Itt teljesedik be Júdás tragédiája, amelyet mi is ismerünk: Én jót akartam, de tragédia lett belőle. Júdás olyan, mint mi: jót akarunk, de rossz lesz belőle. Ez nem mentség, ez a mi felelőségünk, amely azt mutatja, mennyire jobban meg kellene értenünk egymást, az adott helyzetet, a világot magunk körül, és főleg mennyivel jobban kellene imádkoznunk, Istenre, az Ő Igéjére figyelnünk. Akkor talán kevesebbet tévednénk, kevesebbet vétkeznénk. Júdás egészen olyan, mint mi. Volt egy elképzelése, egy ötlete, egy jónak tartott terve, amit maga gondolt el és valósított meg. Csak Istennel nem beszélte meg, csak Jézust nem kérdezte meg, hogy jó lesz-e, hogy Ő miként látja. És mi meg szoktuk kérdezni Jézust? Meg szoktuk beszélni vele a terveinket? Szoktunk imádkozni, az Igéből tanácsot kérni, mielőtt elkezdjük megvalósítani azt, amit elgondolunk?

Persze, Júdás közben a maga zsebére is dolgozott. Ha már kieszelte ezt a tervet, miért ne húzzon személyes hasznot is belőle? Mit akartok nekem adni, ha a kezetekre adom Jézust? - kérdezi meg a nagytanács tagjait. És megegyeznek 30 ezüstben. Júdás pedig azt gondolhatta magában: Milyen jó üzletet csináltam. Előre mozdítottam a Messiás ügyét, átlendítettem a holtponton, és még pénzt is kaptam érte. Júdás az a típus volt, aki mindenből hasznot akart húzni. Júdás is szerette Jézust - csak a maga módján.

De sok ember van, aki azt mondja, a magam módján én is szeretem Jézust. A magam módján én is hiszek. Ez a „maga módján” azt jelenti, hogy Jézusból hasznot akar húzni. A kérdésről, hogy mennyit ér neked Jézus, nem az jut eszébe, hogy mit adok Jézusért, hanem az, hogy mit kapok Jézusért? Mi hasznom lesz abból, hogy keresztény, hívő vagyok? Én segítek Isten ügyének, - mit ad nekem ezért Isten? Ha beteg vagyok, gyógyítson meg, ha anyagi gondjaim vannak segítsen meg, ha problémáim vannak oldja meg, és ha meghalok, - mert hát egyszer mindenkinek meg kell halni - akkor üdvözítsen.

Itt tévedett Júdás, mert Jézust nem lehet a magunk módján szeretni. Isten ügyével nem lehet üzletelni. Nem lehet senki sem okosabb Jézusnál. Az ő programját vagy elfogadjuk, vagy szembe kerülünk vele. Átírni, a magunk módján értelmezni nem lehet. Ez több volt Júdás részéről, mint tévedés, ez bűn volt. Éppen az a bűn lényege, hogy nem bízunk Jézusban, hogy megkritizáljuk, hogy függetleníteni akarjuk magunkat tőle, hogy külön utakon kezdünk járni. Lehet, hogy Júdás okosnak tartotta magát, amikor kigondolta a tervét, lehet, hogy azt gondolta, hogy azzal Jézusnak és mellesleg magának is használ, de ez bűn volt. És ebbe a bűnbe Júdás belehalt. Életveszélyes az, ha valaki a kérdést, hogy: Mennyit ér neked Jézus? - úgy érti, hogy: Mi hasznom lehet Jézusból?

Júdás szerette volna kirobbantani az isteni rendszerváltást, a messiási felkelést, Jézus azonban ment tovább a kereszt felé vezető úton. Őt nem lehetett eltéríteni az ő mennyei Atyjának útjáról, ő nem függetlenítette magát Istentől, nem kezdett külön utakon járni. Atyja iránti engedelmességből és szeretetből vállalta a világ megváltását. Nem okoskodott, hogy meg lehetne ezt úgy is oldani, hogy az ő élete ne menjen rá erre, hogy ne kelljen meghalnia, hogy ő is jól járjon, hogy Izrael királya legyen. Mindezek a gondolatok megkísértették őt is, de szembeszállt velük, és gyötrődve, vérrel verejtékezve, halálfélelemben imádkozza: Atyám, ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem ahogyan Te. És miközben Júdás kitalálja, hogy az, ahogyan Jézus csinálja nem jó, Jézus számára sem jó, a maga számára sem jó, a nép számára sem jó, és készít egy másik tervet, ami szerinte mindenkinek jó lesz, és számol, hogy mi lesz ebből az ő haszna, - és miközben mi is számolunk, hogy mennyit is ér számunkra Jézus -, aközben Jézus számolatlanul fizet. Fizet a mi bűneinkért: Júdáséért, a tanítványokéért, a népéért, a világ bűneiért, - az én bűnömért és a te bűnödért. Mindenét odaadja az emberért, az életét is.

Nem én szeretem Jézust, Jézus szeret engem. Az ő szeretete indítson arra, hogy ne Júdás számító, maga módján való szeretetével, hanem Mária mindent Jézusnak adó, elfogadó szeretetével válaszoljunk a kérdésre: Mennyit ér neked Jézus?