Öt nap Jézussal 3.

Létrehozás: 2009. április 08., 07:36 Legutolsó módosítás: 2009. április 08., 07:37

Textus: Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi és drága nárduskenet volt egy alabástrom tartóban: ezt az alabástrom tartót feltörte, és ráöntötte a kenetet Jézus fejére. Egyesek bosszankodtak magukban: „Mire való a kenetnek ez a pazarlása? Hiszen el lehetett volna ezt adni több, mint háromszáz dénárért, és a pénzt a szegényeknek szétosztani.” És megharagudtak az asszonyra, de Jézus ezt mondta: „Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Hiszen jót tett velem, mert a szegények mindig veletek vannak, és amikor csak akartok, jót tehettek velük, én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésre.” (Mk 14, 3 - 8)

Öt nap Jézussal 3.

Jézus tanítványaihoz szól

Keresztény Gyülekezet, Szeretett Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

 

Kivétel nélkül minden kereszténynek válaszolni kell arra a kérdésre, amely ma így hangzik felénk: Mennyit ér neked Jézus?

A tanítványokkal együtt mi is a nagyheti úton járunk Jézussal. Mögöttünk van a virágvasárnap, a templomtisztítás, Isten igéje kérdezte tőlünk, hogy: Meddig mész Jézussal, és hogy mi az életed; Isten temploma, vagy rablók barlangja?

Jézus ezek után elment Bethániába, oda megyünk mi is. Az evangéliumok nem egységesek abban, hogy kinek a házába tért be Jézus és tanítványai. János úgy emlékezik, hogy Lázárnak és testvéreinek, Máriának és Mártának a házába. Márk úgy tudja, hogy egy Simon nevű emberhez, akit Jézus meggyógyított a leprából. Máté is a leprás Simonról ír. Az sem teljesen világos, hogy ki volt az az asszony, aki odament és megkente Jézust drága olajjal. János szerint Lázár nővére, Mária. Máté és Márk csak egy bűnös asszonyt mondanak, név nélkül. Lukács, aki más összefüggésben hozza a történetet, Simon farizeus házába helyezi, és az asszonyt úgy nevezi, hogy egy bűnös életű nő. A történet magva azonban egyértelmű: egy

asszony igen nagy értékű olajjal megkeni Jézust. Ezzel a cselekedetével mutatja ki, hogy mennyit ér neki Jézus.

Hogy teljesen megértsük, és világos legyen számunkra, és hogy mi is tudjunk válaszolni arra a kérdésre, hogy mennyit ér nekünk Jézus, egy kicsit arról kell beszélnem, hogy mit jelentett Jézusnak ez a megkenése. Akik ott voltak, abban a korba éltek, tudták a jelentőségét. Nekünk már háttér-információkra van szükségünk.

Az Ószövetségben az volt a gyakorlat, Isten rendelte úgy, hogy azokat a embereket, akiket ő kiválasztott magának valamilyen különleges és nagy szolgálatra, olajjal kellett felkenni. Az olaj a Szentlélek jelképe volt, ezek az emberek a felkenetésükkör kapták Isten Szentlelkét, és ők maguk is szentek, Istennek kiválasztott emberei és eszközei lettek. Három ilyen kiemelt tisztség volt: a királyé, a főpapé és a prófétáké. Őket kenték fel olajjal. És várták azt, akit maga Isten ken majd fel, az ő legfőbb kiválasztottját, a Messiást. Maga az a név, hogy Messiás, vagy görögül Krisztus, azt jelenti, hogy Felkent. Amikor tehát az az asszony ott abban a bethániai házban - akárki is volt, és akárkié is volt a ház - felkente Jézust, ezzel két dolgot vallott meg. Egyrészt megvallotta azt, hogy mennyire szereti Jézust. Másrészt megvallotta a hitét is, hogy számára Jézus a Messiása.

Így lássuk ma este mi is ezt a történetet, így halljuk a kérdést: Mennyit ér nekünk Jézus?

Mennyire szeretjük mi Jézust? Halljuk az igéből, hogy ez az asszony megbotránkoztató módon egy vagyont pazarolt el Jézusra szeretete jeléül. Egy font kenet, 32 deka, egy fél liter nárdusolaj, aminek az ára 300 ezüst dénár. Mai értékét abból számolhatjuk ki, hogy egy dénár volt egy munkás egynapi bére. A háromszáz dénár tehát – ha az ünnepnapokat leszámoljuk – egy munkás egész évi bére. Ötszáz forintos órabérrel és napi nyolcórai munkaidővel számolva ez mai pénzben 1.200.000 Ft. Az akkori emberek a temetésükre, testük megkenésére gyűjtötték ezt az olajat. Az asszony most mindezt Jézusra önti szeretete jeléül. Nem csoda, hogy még a tanítványok is túlzásnak, értelmetlen pazarlásnak tartják azt, amit tett. Júdás ki is mondja: Ha már oda akarta szánni, el lehetett volna adni, és szétosztani a szegények között, sokkal értelmesebb jócselekedet lett volna. De Jézus elfogadja a szeretetnek ezt a jelét és megvédi az asszonyt.

Az asszony tehát egy vagyont pazarolt Jézusra. De mit adunk mi? Jól jegyezzük meg, amit Jézusnak adunk, az tükrözi Jézus iránti szeretetünket. Mennyit ér nekünk Jézus? A lelkészi hivatal asztalán ma megláttam egy régi alumínium egyforintost. Rácsodálkoztam, hogy még lehet ilyet is látni? A munkatársak mosolyogva mondták: benne volt a perselyben. Ezek szerint van, akinek egy elértéktelenedett alumínium forintost ér Jézus?

Nem kell megijedni, nem akarok anyagiakról, perselypénzről, egyházfenntartásról prédikálni. Vannak ennél fontosabb dolgok is, amivel kimutathatjuk Jézus iránti szeretetünket.

Nézzük meg csak, hogy mennyit ér nekünk Jézus – időben? Hogyan állunk mi ezzel? Mi a legfontosabb számunkra? Időből mindig, mindenkinek kevés van, és igazán az mutatja meg, mennyire szeretjük Jézust, hogy mennyi időnk van számára. Ha valakit szeretünk, akkor szánunk rá időt. Minél jobban szeretjük, annál többet. A fiatalok, ha szerelmesek lesznek, minden idejüket egymással akarják tölteni. Mennyit ér nekünk Jézus, azon is lemérhetjük, mennyi időt töltünk vele. Ha nincs időnk istentiszteletre menni, ha nincs időnk Bibliát olvasni, imádkozni, az azt mutatja, hogy nem szeretjük eléggé Jézust. Nem ér nekünk sokat.

Azután mennyit ér nekünk Jézus – az érte, országáért végzett munkában? Mennyi fáradságot áldozunk Krisztus testének, az egyháznak építésére, mennyi szolgálatot végzünk az idősek, a betegek között, látogatásban, segítésben? Mindezen lemérhetjük, hogy mennyit ér nekünk Jézus.

És mennyit ér nekünk Jézus, hogy a kedvében járjunk? Hogy elhagyjuk azt, aminek ő nem örül, és megtegyük azt, ami számára kedves? Ha valakit szeretünk, akkor a kedvében járunk, lemondunk dolgokról és keressük azt, amit szeretne. Hogy át tudja formálni valakinek a magatartását, jellemét egy nagy szerelem, egy jó házasság, amiben nem nehéz lemondani rossz szokásainkról. Mert megéri, mert szeretjük egymást, és ettől olyan természetes lesz, hogy a szeretett társhoz alkalmazkodom. Mennyire vagyunk hajlandók Jézushoz alkalmazkodni? Mennyit ér nekünk Ő?

Egy kedves történetet olvastam az egyik missziói újságban. Egy afrikai istentiszteleten, mikor a perselyezéshez körbevitték a nagy kosarat, egy kisfiú azt kérte: engedd lejjebb a kosarat. És amikor már egészen a földön volt, akkor beleállt, és azt mondta: én magamat akarom adni Jézusnak. Azt hiszem, ez a kisgyerek értette meg igazán, mit jelent Jézust szeretni: nem valamit adok neki abból, ami az enyém, hanem magamat adom neki.

Jézusnak adni az egész életünket, anyagiakat, időt, erőt, és semmit meg nem tartani önmagunknak: ez a Jézus iránti szeretet igazi kifejezése. Ezt tette az az asszony is, aki megkente Jézust.

Mennyit ér neked Jézus? Lesznek, akik erre azt mondják: ez túlzás. Rajongás. Én is hiszek Jézusban, vallásos vagyok, de nem kell túlzásba vinni. Vannak az embernek más kötelezettségei is. De Jézus az asszonynak ad igazat, elfogadja és örül neki.

Azt is lehet kérdezni, de hogyan adjam magamat Jézusnak? Mit kell tennem? Jó, elfogadom elméletileg, hogy így kellene tennem. Jézus egyik példázatában válaszol erre a kérdésre. Azt mondja: Éheztem és ennem adtatok. Szomjaztam és innom adtatok. Mezítelen voltam és felruháztatok. Beteg voltam és meglátogattatok. Börtönben voltam és eljöttetek hozzám. És amikor megkérdezik tőle, hogy Uram, mikor tettük ezt veled, azt válaszolja: Amikor megtettétek ezt eggyel is az én testvéreim közül, velem tettétek meg. Jézusnak úgy adhatod magad, ha a segítségre szorulóknak adod magad. A házastársadnak megértő szóval, a gyermekednek törődéssel, a körülötted lévőknek segítséggel. Mennyire szereted Jézust, azon is lemérheted, hogy mennyire szereted az embereket.

Végül visszatérve arra, hogy ennek az asszonynak a cselekedete, Jézus megkenése nemcsak Jézus iránti szeretetének, hanem hitének is kifejezése. Ezzel megvallja azt, hogy Jézus az én Messiásom. Nem szavakkal, hanem a tettével vallja meg. Annak megfelelően cselekszik, amit hisz. Mindegy, hogy mit fognak róla gondolni, mondani az emberek. Neki csak egy számít, hogy mit gondol róla, mint mond róla az ő Messiása, Jézus. Csak ö számít, mert Ő az életének Ura. A mi életünk és tetteink, magatartásunk, szavaink, cselekedeteink világosan megmutatják, hogy kit tartunk mi Messiásunknak, Krisztusunknak, ki a mi Urunk.

Jézus a kereszt felé halad, hogy ott mutassa meg, mennyit érsz te neki. Mennyit ér neked Jézus, ez a harmadik Jézussal töltött nap kérdése. Ezzel a kérdéssel a szívünkben menjünk haza, és gondolkodjunk el a válaszon.  Ámen.

 

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben