Fabiny Tamás: Virágvasárnapra
Virágunk még csak volna. A krókuszok voltak a legbátrabbak. A sok sárga, fehér és lila fejecske vidáman mozgott a még hűvös szélben. Aztán a mindig megbízható aranyvessző bizonygatta, hogy most már itt a tavasz. Majd következett a nárcisz, a jácint és a tulipán, amelyek hagymáit még ősszel dugdostuk a fölbe Itt a tavasz, virágunk még csak volna. De van-e vasárnapunk? Nem rabolta-e el tőlünk valamiféle Konzum-Isten, vagy akár csak saját közönyünk? A harang szava nem hallatszik el a plázákig. Fehér ing helyett susogó szabadidő ruha van rajtunk, a kínai piacon vettük. Talán ma is oda igyekszünk. Nem csoda, hogy nehezen tudjuk már ünneplőbe öltöztetni a szívünket.
Krókuszok Fotó: Bolla Zsuzsanna
Integető tömeg is van. Pálmaágat lengetnek, virágot szórnak az útra. Mert szeretnek ünnepelni, szívesen állnak a győztes oldalára. Ők várják a királyt, akit néha Messiásnak, néha Jimmynek neveznek.
Azt hiszem, szamarunk is volna, olyan igaz szamár szamár. Lépked az útra terített felsőruhákon, keresztülgázol a virágesőn – és azt hiszi, őt ünneplik. Nagy szamárfüleivel tompán hallja a morajlást, és úgy véli, neki szól a hozsánnázás.
Igen, szamárból éppen elég akad – de közeledik-e Jézus városunkba ezen a virágvasárnapon? Itt van-e Ő, a valóban szelíd és alázatos? Aki nem hódítani akar, hanem egyszerűen csak szeretni. Aki nem leigáz, hanem szabadságot ad.
Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe. Szamárháton, az ókor Trabantján. Azt mondta: békét hoztam nektek, a megtérés esélyét. Békében élhettek önmagatokkal, egymással és a Mindenhatóval.
És a tömeg hozsánnázott. Szálltak, szálltak a virágok, lengtek a pálmaágak.
Ám tudjuk, virágvasárnapot nagypéntek követi. A „hozsanna” helyett „feszítsd meg!” hangzik hamarosan. Szívszorítóan igaz Jókai Anna Ima – virágvasárnap alkonyán című verse:
„Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
(…)
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
Vacsorál.
A tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg” élvezetesebb
A kereszthalál érdekesebb.”
Jókai Annának – újabbkori tapasztalataink alapján is – igaza van. Akárcsak az egykori Illés számnak: „Virág sincsen te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?”
Ne hagyjuk, hogy így legyen.
Fogadjuk el nem múló hittel a virágvasárnap érkezőt.
Áldott, aki az ÚR nevében jön.
