Anyák napi műsor

Zene: Koncz Zsuzsa: Mama, kérlek

A versmondók számától függően egy vagy két szív alakú formát alkotunk.

(Az anyukákat a gyerekekkel szemben ültetjük le. Aki éppen a versét mondja, odasétálhat az édesanyjához. Így még bensőségesebb a versmondás.)

VERSMONDÓ 1.:

Édesanya, mondd el nekem,
Milyen voltam kiskoromban?
Amíg meg nem születtem,
A hasadban kuporogtam?
Benned nőttem nagyra neked
S együtt voltam mindig veled? 

VERSMONDÓ 2.:

Édesanya, mesélj nekem,
Milyen voltam kisbabának?
Tényleg kopasz volt a fejem?
Örültem a nagymamának?
Sokat aludtam és ettem,
Mire felcseperedtem?

VERSMONDÓ 3.:

Édesanya, mondd el nekem,
Hogy próbáltam elindulni?
Fogtátok volna a kezem
S én nem hagytam hozzányúlni?
Magam próbálkoztam volna?
Azért estem mindig orra!

VERSMONDÓ 4.:

Édesanya, mondd el nekem,
Gondoltad, hogy ilyen leszek?
Ugye jó, hogy nagyot nőttem,
És egyedül boltba megyek?
Felöltözöm, fogat mosok,
Látod, milyen ügyes vagyok?

VERSMONDÓ 5.:

Édesanya, mondd el nekem,
Majd ha felnőtt lesz belőlem,
És születik kisgyermekem,
Ő is megkérdezi tőlem:
"Milyen voltam - mikor álltam,
Cumiztam vagy sírdogáltam?"

VERSMONDÓ 6.:

Édesanya, beszélj róla, Mondj el minden jót és szépet!
Mintha tegnap történt volna,
Nézegessünk régi képet!
Az egészben az a legjobb,
Hogy te itt vagy, s veled én,
Tudom most már, mért szerettél
Az életem elején!

Zene: Kovács Kati: Ó mami...

A 7-es, 8-as, 9-es versmondó gyerek körül a többiek körben vagy félkörben helyezkednek el a zene alatt.

VERSMONDÓ 7.:

Szállj, kicsi dallam, édesanyámhoz,
Májusi szellő orgonaághoz.
Életemnek termő fája, bárhol élnék,
Vándor fecskék könnyű szárnyán hozzád
Térnék.

VERSMONDÓ 8.:

Jöjj fiam, édes, jöjj kicsi lányom,
Boldog a szívem, arcod ha látom.
Mennék, mennék, mindig is csak nálad
Lennék,
Távol tőled mindig rólad énekelnék.

VERSMONDÓ 9.:

Két keze bársony simogatását,
Két szeme féltő vágyakozását,
Álmomban is meg-megérzem, hogyha félek,
Meghálálom jó anyámnak, míg csak élek.

Zene: Halász Judit: Bóbita

A gyerekek nagy kört alkotnak a 10-es, 11-es, 12-es versmondó körül. Leülnek, lehajtják a fejüket.

VERSMONDÓ 10.:

Csíja, csicsíja, rózsa,
Csicsíja, mályva!
Hold-lepte úton
Két kutya kullog,
Köves, szeles úton.
Csíja, csicsíja, rózsa
Csicsíja, mályva!

Közös ének: Szunnyadj, kisbaba...

VERSMONDÓ 11.:

Tente, tente, kisbaba
Anyádnak sok a dóga.
Mos, ruhát szappanoz;
Egykettőre kimossa,
Gyorsan ki is vasalja,
A kötélre akasztja
Mire felkél a baba
Ki is legyen vasalva.

VERSMONDÓ 12.:

Mikor a gyermek gőgicsél,
Az Isten tudja, mit beszél!
Csak mosolyog és integet.
Mit gondol? Mit mond? Mit nevet?

S mint virággal az esti szél,
Az anyja vissza úgy beszél,
Oly lágyan és oly édesen...
De őt sem érti senki sem.

Hogy mit beszélnek oly sokat
Apának tudni nem szabad:
Az égi nyelv ez. Mély titok.
Nem értik, csak az angyalok.

(Gárdonyi G.: Mikor a gyermek)

A gyerekek kis csoportokba rendeződnek, figyelik a versmondó gyereket. Arcukkal "lereagálják" a versekben lehangzottakat.

VERSMONDÓ 13.:

Anyuka, ma ismét verekedtem,
S a legjobb ruhám, kissé elszakadt.
A tűt és a cérnát már megkerestem,
De nem találom sehol a lyukat.
Kérlek, fűzd be a cérnát, mint máskor,
És most picikét se haragudj rám, -

(Faltysné Újvári Anna: Rigmusok)

VERSMONDÓ 14.:

Amikor a tükörben nézegetem magam,
Anyu megsimogat,
Ő is vörös és szeplős,
De nagyon szép a magassarkú cipőjében.
Neki nem mondja senki, hogy Cékla meg Pulykatojás...
Igaz az oviban ő sem járt magassarkú cipőben.

VERSMONDÓ 15.:

Ezentúl jó leszek állíthatom
Reggeltől estig,
Tetőtől talpig,
Csupa jó leszek.

VERSMONDÓ 16.:

A fülemet ezentúl mindig megmosom,
Rendbe rakom a ruhám,
Tiszták lesznek a körmeim,
Köszönök szépen mindenkinek.
Azt teszem csak ami szép és jó,
Ha már jó leszek.

VERSMONDÓ 17.:

Nem verekszem, nem csúfolkodom,
Nem húzom meg a lányok haját.
Semmit sem teszek, amit nem szabad
A legeslegjobb gyerek én leszek,
Ha majd nagy leszek.
De ezt a sok jóságot észben tartani
Azért nem tudja ilyen kis gyerek.

(Fecske Csaba: Jó leszek)

Zene: Simai Mihály-Sólyom Tamás: Szívhangok c. kazetta. Anyám csevegő kertje

A Versmondó 18. és a Versmondó 19. Szövege elmondása után a színpad szélén elhelyezett vázákból átnyújthatják édesanyjuknak a virágokat.

A záró zeneszám alatt valamennyi gyerek virággal kedveskedhet anyukának, nagymamának.

VERSMONDÓ 18.:

Anyu, csak két szál ibolyát találtam,
Hogy csókot adjak, köszöntselek,
Alig vártam.
Anyu, boldog vagyok nagyon,
S szívből kívánom:
Mindig vidám légy, szép, fiatal, -
Nekem a legjobb anyum ezen a világon.

(Balogh István: Kívánságom anyunak)

VERSMONDÓ 19.:

Májusi vasárnap
Virágokat szedtem,
Édes anyukámnak
Kedvére tettem.

Májusi vasárnap
Megígérem százszor,
Szófogadó leszek
Ezután, ha rám szól.

Májusi vasárnap
Mezei virágok,
Kedves anyukámnak
Minden jót kívánok. 

VERSMONDÓ 20.:

Néked álmodom, anyu
A napnak sugarát,
Lágy tavaszi szélben
Az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
Az égbolt gyöngyeit,
Mint fürge tündérek
Aprócska könnyeit.

Elhozom néked anyu,
A hulló csillagot,
Zsendülő mezőkről
Az édes illatot.

Elhozok én onnan
Méhecskét, virágot,
S megálmodom néked
Az egész világot.

(Veres Csilla: Néked álmodom, anyu)

Zene: Vikidál Gyula: Adassék nekik