A böjtről

Nagyböjt elején megkérdezhetjük magunkat, hogy vajon elaludt-e az egyház, hiszen többé-kevésbé eltörölte a böjtöt, míg az utóbbi években az orvostudomány és az egyre népszerűbb meditációs mozgalom pedig mintha újra fölfedezte volna azt. Az egyház tény és való, elfelejtette a böjtölést, mint hitének és imádságának kifejezési formáját. 

Ennek leginkább két ismert oka van: egyrészt a testet és a lelket elválasztották egymástól, ezáltal a böjtölés tisztán szellemi beállítottsággá vált. A gyakorlatból kikopott a testi böjtölés, mert a szellem szabadságát hangsúlyozták. A testi böjtöléssel együtt azonban eltűnt a böjt szelleme is. Hatott másrészt a legalizmus is, mert az egyház megelégedett a törvény betű szerinti betartásával. Így azonban a sokféle törvények között elveszett a böjt iránti érzék is. Akkor azonban kik, miért és hol böjtölnek manapság, és egyáltalán böjtnek lehet-e nevezni ezeket a böjtöket. 

Azt látjuk, hogy ott, ahol leginkább elvárhatnánk, az egyházban és azon belül a kolostorokban, éppen ott böjtölnek a legkevésbé. Ahol pedig böjtölnek, azt voltaképpen nem is nevezhetjük böjtölésnek. 

Ugyanakkor a böjtnek sokféle formája van jelen a mai társadalomban: vannak, akik ún. éhségsztrájkokat vállalnak különböző célok eléréséért ill. kikényszerítésért. Mások azért böjtölnek, hogy bebizonyítsák maguknak, hogy tudnak magukon uralkodni. Ismét mások szociális indíttatásból teszik ezt. Lemondanak az evésről, hogy ezáltal másokon segítsenek. Vannak, akik egészségügyi okokból böjtölnek, mások aggályosak bizonyos ételekkel szemben és azt tartják, hogy a különböző ételek egészségtelenek az ember számára. Mindezt tudományosan is igyekszenek igazolni és szinte már nem is marad számukra ehető, tisztának mondott étel. 

Ezzel a magatartással hasonlítanak azokhoz az ókori aggályosokhoz, akik egyes ételeket démoni lelkektől tisztátalanná nyilvánítottak és ezért tiltották a fogyasztásukat. A mai kor aggályosainak az indoklása más ugyan, de az eredmény teljesen ugyan az. Szinte nincs számukra olyan étel, amiről ne lehetne tudományosan is igazolni, hogy egészségtelen. 

Jóléti társadalmainkban egyre többen böjtölnek, mert jellemző ránk a túltápláltságból adódó elhízás. Egyesek erre szintén túlzott reakcióval reagálva agyonkoplalják magukat, és futnak az utolérhetetlen topmodellek még inkább utolérhetetlen darázsderék ideálja után. Rendszerint azonban gyomorfekély vagy más betegség a vége ennek a futásnak.

Van olyan ember, aki mindenkitől sajnál mindent, még az ételt is önmagától azért, hogy ezzel segítsen másoknak. A szájuktól vonják meg a falatot azért, hogy egy szegény afrikain segítsenek, de ha az megenged magának egy üveg sört, akkor mértéktelenül csalódottak.

Egyes új vallási mozgalmak pedig az élet és a test teljes megtagadását hirdetik és a beteges koplalásuk mögött voltaképpen beteges lélek lakozik. Különösebb kommentár nélkül is érezzük, hogy ezek a böjtök nem merítik ki a hiteles és tiszta böjt fogalmát. Lássuk akkor, hát, hogy mit is jelentene a voltaképpeni keresztény böjt. Az egyház a zsidóktól vette át ezt a gyakorlatot. Ők úgy értelmezték a böjtöt, mint az Istenhez intézett kérést, mint annak a jelét, hogy imádságukat komolyan gondolják; másrészt pedig mint vezeklési és bűnbánati gyakorlatként éltek vele. Bocsánatát és segítségét kérték, ha bajban voltak, mert a külső szorongattatás számukra mindig az engedetlenség következménye volt. Így a böjttel fejezték ki a megtérési szándékukat, hogy visszatérnek Istenhez. 

Jézus szemében a böjt a gyász jele. Akkor kell majd böjtölniük a tanítványoknak, ha Ő már nem lesz többé közöttük. Azonban ekkor sem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jele lesz inkább a böjt a keresztény közösségekben. Általa a keresztények beismerik, hogy üdvösségük még nincs oly mértékben itt, hogy az teljesen áthatná őket. A böjtben ezután az üdvösség után nyújtózkodnak, hogy egyre jobban eltöltse őket az öröm, amelyet Krisztus eljövetele jelent számukra. 

A primitív népek nem fogyasztották el azokat az ételeket, amelyekről úgy gondolták, hogy démoni lélek lakozik benne. Az ételtől való tartózkodással akarták elkerülni a különféle betegségeket, amelyet hiedelmük szerint a démonok okoztak. A böjtnek tehát a testre és a lélekre gyakorolt gyógyító hatása volt. 

A különböző filozófiai iskolák a szellem megtisztulását, önuralmat az anyagi dolgok fölött, benső elégedettséget és boldogságot vártak a böjttől. A mai természetgyógyászok gyakorlata sem mai találmány. Igen régóta ismert, hogy a test gyógyulása összefügg a test fölösleges és káros nedveinek kiszáradásával és salakanyagoktól való megszabadulással. Valóban igaz, hogy az a test amely megelégszik a mérsékeltebb és könnyebb koszttal, az védettebbé válik a betegségekkel szemben, mint az amelyik nehéz ételekkel terheli túl magát. 

A keresztény hagyomány azonban nem áll meg a böjt jótékony testi hatásainál. Mivel az embert a test és lélek egységeként tekinti, a test egészségét és a lélek tisztaságát szorosan összefüggőnek tudja. A böjt megszenteli a testet, amely a Lélek temploma. 

A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A harc az ellenség kitapintásával kezdődik. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk ürességét, megmutatja gyenge és veszélyeztetett pontjaimat, hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. Rámutat arra, hogy hol hibázhatjuk el embervoltunkat a hármas kísértésben, amelyben Jézusnak is része volt. Ő példát adott arra, hogyan győzzük le ezeket. Ővele a megkísértés hegye a Paradicsom hegyévé alakulhat, és nekünk is angyalok szolgálhatnak, amint ez Jézussal is történt. 

A böjt átformálja és megszelídíti a bennünk élő romboló erőket. Alázatra, engedelmességre és imádságra nevel, melyek a szív kapujának hűséges őrizői. Árnyoldalaink megismerése, bukásaink ui. elvezetnek bennünket a határaink megismeréséig, és így alázatosabbá válhatunk. Tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elegendőek önmagunk számára, hogy nem vagyunk urai még saját magunknak sem. Csak az érzi ugyanis a beteljesedés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten jelenlétére várakozva. 

A jóllakott test elnehezül, és eltompítja vele együtt a szív éberségét is. Az éhező azonban a testében érzi, hogy rászorul a kívülről jövő beteljesülésre. Látja, hogy a teste megköveteli a saját jogait, hogy a szelleme nem kezelheti a testét rabszolgaként. Az így megőrzött tiszta szív azonban jótékonyan visszahat a testi egészségre is. A böjt ugyanis nem tisztán a test dolga, amint az imádság sem csupán a lélek dolga. Az imádság mindig is testtel és lélekkel végzett imádság a keresztény életben. A böjt ezt az imádságot teszi intenzívebbé. 

A Szentírás számos helyen tanúsítja, az egyház tapasztalata pedig igazolja, hogy a böjt segíti a gyógyulást és támogatja a kérő imádságot és nélkülözhetetlen a gonosz lelkek elleni küzdelemben. A másokért való böjtölés, a közbenjárás régi gyakorlat az egyház életében. Nem Isten zsarolása a célja, hanem a légkör megtisztítása és annak a megvallása, hogy halálosan komolyan veszem a másik életének a teljességéért való munkálkodást. 

Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, azért tud célt elérni, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad. Kifejezi egyben azt a reményt is, hogy Isten a számunkra szükséges összes megoldást ismeri, és képes is megvalósítani őket. 

A böjtünk egyben imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent szereti. És pontosan ez az ingyenesség a titok nyitja, ez az, amely termővé és teremtővé teszi a szív légkörét, ez az az ingyenesség az, amiben Isten egyedül tud mozdulni és válaszolni, és ettől lesz oly termékeny a böjt és az imádság. 

A böjtben felébred a szeretet, amely egyedül tud csodákat elérni, szíveket megváltoztatni, és az üdvtörténetünk erről az örömhírről diadalittasan tanúskodik. Ez a böjt és ez a szeretet fakasztja föl az izzó szívekben a virrasztás lelkületét is. Az imádkozók megértik az egyetlen lényegeset, és Isten megérti az imádkozók vágyát. A virrasztás így siettetheti az Úr végleges eljövetelét. Ezért mondhatja az egyház, hogy a világot a keresztények imái tartják meg és viszik előre a beteljesedés felé. 

A böjt egyben a bűnbánatnak is a jele. Az ember megmutatja, hogy nem ragaszkodik a bűnhöz, hanem újra Istenhez szeretne fordulni. A bűnbánat azt is jelenti, hogy nem tagadjuk le megzavart létünk szenvedéseit, hanem a testünkben kihordjuk őket és végigszenvedjük bűneink következményeit. A bűnbánatban megszűnik az elszakítottság, visszatalálunk önmagunkhoz és a közösséghez és a megbékéléshez. 

A böjtnek így igen szoros viszonya van az Eucharisztiához amely olyan ünnep, amelyben eszünk és iszunk. Amit tehát a böjtölő megtilt magának, az itt az istenkapcsolat legbensőségesebb aktusává lesz. Krisztus testének evése és vérének ivása által, megszentelődik a táplálkozás. Ami eredetileg csupán táplálkozási ösztön volt, most átváltozik az Isten és ember közötti összeolvadás valóságává. Evésünk és ivásunk által az Istennel való találkozás legmagasabb rendű formája valósul meg. Az Eucharisztia voltaképpen a bűnbeesés legyőzője és orvossága. Már nem kell azon igyekeznünk, mint a paradicsomban, hogy olyanná váljunk meg nem engedett eszközökkel, mint az Isten, mert Ő maga siet elénk. Isten maga nyújtja nekünk azt a táplálékot, amely Isten életében részesít bennünket. 

Ha böjtölünk, jó, ha azt sosem egyedül, hanem vezetővel teszzük, hogy leleplezhessük a böjt hamis és önző indítékait. Aki hosszabban akar böjtölni, annak szinte kötelező közösségben böjtölnie és nem egyedül. Ezeket a böjtöket ráadásul meg lehet tölteni közös imádsággal. Ezért az egyház régóta ismerte a böjtnek ezt az igen hatékony formáját, mert a böjt így elveszti a külsőséges, öncélú, teljesítmény jellegét. A böjt a közösség lelkét is jobban megnyitja Istenre, mint nyomtatott papírok sokasága. Ráadásul szorosabban is összeköti a híveket, mintha ugyanazokat a reklámfüzeteket vagy tanításokat kapnák meg csupán. 

A közös böjt járható út egyházközségek számára is, ahol olyan problémák merülnek fel, melyeket némi jóakarattal már nem lehet megoldani. A közösség böjtje így becsületesebb könyörgés Istenhez, mint a külön-külön egyedül elmondott vértelen fohászok amelyekből hiányzik az alázat és a belátás. A böjt a béke eszköze is lehet tehát így a nagyobb közösség, az emberiség számára. Ebben elsősorban nem a külső a politikai siker a fontos, hanem az, hogy a böjt alázatosabbá és irgalmassá tesz bennünket. 

A böjtnek nem az a célja, hogy vád legyen valaki más ellen. Ha a böjt ellenséges táborokra oszt egy közösséget, akkor az a böjt nem jó. A böjtnek jobbá és irgalmasabbá kell tennie bennünket, ezért javasolja Jézus, hogy a böjtnek rejtekben, vagy ha nem, akkor örömben kell történnie. Gyakran ezért értelmesebb egy mértéktartó étkezési fegyelem, mint egy látványos és harsogó böjtakció. 

A régiek azt tanácsolják, hogy ne legyünk túl hangosak az aszkézisünkkel, mert még meghallják a démonok, és semmivé teszik azt. Nem magának az aszkézisnek kell láthatóvá válnia, hanem csak a pozitív hatásának.

A nagyböjt előtt ezek ismeretében fogadjuk meg a böjtről szóló tanácsokat, és hogy kedvet kapjunk hozzá, összefoglalom még egyszer a pozitív hatásait. 

• Elvezet az önismerethez, Istenhez és a felebaráthoz való helyes magatartáshoz. 
• A test és lélek gyógyszere. 
• Nélkülözhetetlen a lelki életben való növekedéshez.
• Nélküle nincs hatékony küzdelem a bűnök, a szenvedélyek és a gonosz lelkek ellen. 
• Aki nem böjtöl, az egyben annak adja a tanújelét, hogy ő már valami mással töltekezett be, de nem Istennel. Aki nem böjtöl, abban jóllakik és elalszik az Isten utáni éhség és vágy, aki nem vágyakozik, az nem virraszt, és aki nem virraszt, azt alva fogja találni az érkező Vőlegény.