Túrmezei Erzsébet: Boris néni karácsonyfái
Boris néni, Bodnár Juliska, 2 vevő, 6 fenyő
1. vevő: Ez volna tehát a
legutolsó ára?
Boris néni: Sajnálja asszonyom
Ilyen formás fára?
Hogy megörülnek majd
Neki a gyerekek!
1. vevő: Hát elviszem most már
mennyit is fizetek?
Boris néni: 30 forint kérem.
1. vevő: Tessék.
Boris néni: Megköszönöm.
Járjon vele boldog
Karácsonyi Öröm,
Szívemből kívánom.
1. vevő: Köszönöm bár járna,
Ugyancsak elkelne,
a mai világban
No Isten megáldja.
Boris néni: Isten megáldja! --
No ma elég jól megy
Egyet ez is elvitt
Bárcsak mind, elfogyna
“Karácsonyfát tessék”!
Juj egész megdermeszt
már ez a hidegség
“Olcsó szép fenyő” Nézze meg az ember!
Folyvást idesandít!
az a lány félszemmel.
Még majd ellop egyet.
Ne kislány!
Juliska: /Szaladni akar/
Boris néni: Megállj csak!
Mit nézed annyira ezeket a fákat.
Folyton itt settenkedsz
Tegnap is láttalak
Juliska: Azt - azt hittem néni
Hogy néni csak szabad?
Nem akartam rosszat
Higgye el igazán
Hiszen meg is verne
érte édesapám!
Ugye nem kerget el?
Ugye nem testi meg
Boris néni: De minek ácsorogsz?
Még megvesz a hideg
Ilyen kis kendőben,
Ilyen kemény télben?
Juliska: Óh, engedje, a kis
karácsonyfát nézem
Úgyse lesz az enyém
De legalább látom
s elképzelem hogy már
aranycsillag rajta
tarka barka minden
és hogy karácsony van.
Nekem az úgysincsen
Boris néni: Neked nincs karácsony?
hogy beszélhetsz ilyent?
Gazdagnak, szegénynek,
van mindenkinek.
Nem a karácsonyfa
teszi az ünnepet,
hanem Krisztus Urunk
hogy mikor született.
Hát nem tudod?
Juliska: Tudom, de mit ér ez nekem?
Úgy sem ismer engem.
Nem törődik velem.
Azt mondja édesapánk
Nem is igaz semmi:
mert hogy nem is kellene
ennyi bűnnek lenni
meg nyomorúságnak
hogyha igaz volna
ha volna Megváltó
Ránk is gondolna
Több lenne a pénze
az édesapámnak
s a kis testvéreimnek,
annyit nem is sírnának.
De hát nem is igaz.
Boris néni: Hogy meg van mérgezve!
Istenen teremtőm!
ennek is a lelkei!
Hisz Istenkáromlás
minden szavad lányom.
Hát igaz, hogy akkor
nem is lesz karácsony.
Krisztus Urunk azon
hogyan segíthetne
aki megtagadja
Őt és nem hisz benne?
Mert igenis él Ő
Mondhatom nyugodtan
Csak felfohászkodtam
ha bajba jutottam,
s megsegített mindig,
sohasem hagyott cserben
ki vagyok én-porszem
hogy tagadni merjem?
Juliska: Hajtunk még sem segít
Boris néni: Hát kérted már?
Juliska: Még nem.
Boris néni: Akkor nagy szükségben.
Boris néni: Akkor azért vagytok
ilyen nagy szükségben.
Bezzeg ha kérnétek…?
Juliska: Hát én megpróbálom
hogyha van Úr Jézus ezen a
világon.
hogyha úgy van minden
amint mondja a néni
fogok imádkozni.
Meg fogom őt kérni
És ha úgy van minden
mint a néni mondta:
asztalunkon is lesz
egy kis karácsonyfa.
Boris néni: Hogyha imádkozol!
S ha hiszel, meglátod.
Be fog teljesedni
ez a kívánságod
S ha többet mersz kérni
“akkor kapsz többet meg
Karácsonyfát tessék
Karácsonyfát tessék”
Hang: Juliska!
Juliska: Engem hívnak!
Isten áldja néni.
Boris néni: Hát akkor megfogod
az Úr Jézust kérni?
Igen?
Juliska: Megpróbálom.
Boris néni: Messze laktok?
Juliska: A szomszéd utcában.
Ott ni abban a nagy
abban az óriás bérházban.
Boris néni: És hogy hívnak?
Juliska: Julis.
Bodnár Julis néni.
Boris néni: Eljöhetsz máskor is
Karácsonyfát nézni.
Juliska: Jaj de jó. /elszalad/
Boris néni: Szegényke, milyen búsan mondta,
hogy nincs is karácsony.
“Olcsók karácsonyfa”
Karácsonyfát tessék!
“Szép olcsó”. Szegényke.
Mindig ezt a helyes kicsi
fenyőt nézte.
Úgy látszik titokban
ez a választottja.
“Szép olcsó a fenyő.
Tessék karácsonyfa,
Tessék karácsonyfa”
I. fenyő: Boris néni neked
könnyű prédikálni
II. fenyő: Jó meleg cipőben
Könnyű itt állni.
III. fenyő: Szegény kiesi lánynak
tanácsokat, adni.
IV. fenyő: Gazdagnak a szegényt
könnyű ám biztatni.
Boris néni: Mi is szűken élünk
annyi a fizetség,
költség... hisz iskolás
három gyerek még…
“Szép olcsó a fenyő”
“Karácsonyfát tessék”
V. fenyő: Mindegy Boris néni
hiszen még elkelne
ez a néhány forint
több mindenre telne
ajándékra, mire,
s örülnek a lányok
Fenyők: De Isten is megáld
hogyha odaszánod.
I. fenyő: Kis Juliskáékhoz
szeretnék elmenni
ott és Úr Jézusnak
hirdetője lenni,
hirdetője lenni,
Örömnek, csodának
Betlehem falucska
kicsi jászolának.
És hogy Isten szíve
csupa nagy szeretet!
Te leszel az oka,
bizony Boris néni,
ha el nem mehetek.
Boris néni: Karácsonyfát tessék!
VI. fenyő: Gyertyákra is telne..
egy kis kosárkában
egyéb is elkellne
Kis Juliska szeme
hogyan felragyogna
II. fenyő: Meglátod az ég is
rád mosolyogna?
III. fenyő: Ünneplésedben,
Jézus kedvét lelné.
IV. fenyő: Szívedet az öröm
tele csilingelné
I. fenyő: Vígy’ el Boris néni!
II.-VI. fenyő: Vígy’ el Boris néni
II. vevő: /Nézegeti a fákat/
Ej, azt a kis fenyőt
megszeretném nézni.
Milyen csinos formás
épp ilyent kerestem
megveszem azonnal
hogyan adja lelkem?
Boris néni: Már ezt a fenyőcskét?
kérdezi asszonyon?
Biz ötre tartom,
azért is sajnálatos.
II. vevő: Énnekem megéri.
Tessék a pénz érte.
Na mi lelte?
Másnak nem adná el,
talán feléért sem.
Boris néni: Jaj, édes asszonyom,
szavast meg se sértés
de az a fenyőcske
nem eladó mégse.
Nem ötért, százért se.
II. vevő: Nem értem jó asszony.
Boris néni: Valakinek szánom.
Megakadt a szemem
egy rongyos kislányon
mindig körülöttem
ácsorgott szegényke
s vágyakozva mindig
ezt a fenyőt nézte…
Nincs nekem se sokan
de azért megélje
Hadd tudják meg, mi a
karácsony szegények.
Karácsony... szeretet!
Mennyei szeretet!
de útja emberi
szíveken át vezet,
ha én már ismerem,
vigyem tovább másnak
hírét kegyelemnek,
hírét Messiásnak.
II. vevő: Karácsony – szeretet!...
tartsa meg a fáját,
Jó lesz ez a másik.
Nem is kérdem árát.
Fogja ezt a százat
legyen miből mást is
venni nekik. Tessék!
Karácsony csodáját
Ők is hadd érezzék!
Boris néni: Óh, milyen boldogság!
Ó, ezt nem reméltem.
II. vevő: Ne hálálkodjak, csak
imádkozzék értem!
Bár az én szívem is
igaz célra lelne
Karácsony fényével,
kincsével betelve.
Boris néni: /Összeteszi kezét/
Milyen gazdag is vagy
Édes Istenem.
Milyen boldogságos
csodát tettél velem
Föl sem tudom fogni
Föl sem tudom érni.
Mást sem tud a szívem
Mint téged dicsérni.
Fenyők: Mily nagy kegyelem
Milyen nagy idvesség!
Karácsony.... Karácsony.…!
