Túrmezei Erzsébet: Az égi asztal
Szereplők: Anya, Kislánya, 3 angyal, 3 gondanyó.
/Szekrényes szoba. Sápadt, beesett arcú asszony ül csüggedten az üres asztal mellett. A szín egyik oldaláról a három gondanyó közeledik szürke, vagy fekete fátylakba burkolódzva. Siri hangon megszólalnak./
1. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
2. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
3. Gondanyó: Hazajön az iskolából
kis Iluskád nemsokára.
Éhes lesz majd. Mit adsz néki?
1. Gondanyó: Mit felelsz majd, hogyha kéri
az ebédet? Mit felelsz?
2. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
3. Gondanyó: Nincs kenyér az asztalon.
1. Gondanyó: /benéz a fásládába, kisszekrénybe/:
Nincs tüzelő! Üres minden!
Holnap? Ő, még mára sincs!
2. Gondanyó: Erszényedben nincs egy fillér,
és nincs munka, s nemsokára
itt van a házbérnegyed
3. Gondanyó: nincs, aki segítsen rajtad!
Anya: /felsikolt/ Hát az Isten sem segít?!
1. Gondanyó: /legyint/ Ó, az Isten? Hogy törődnék
Ő a porszem embereknek
porszénnél kisebb bajával?
hogy törődnék ő veled?
2. Gondanyó: /legyint/ Ó, az Isten? Bűneidben
felemelni trónusához,
szemedet nem is mered.
3. Gondanyó: /legyint/ Ó, az Isten?
Anya: /csüggedten/ Ó, az Isten.
Igen, ő szent és hatalmas,
én meg oly bűnös vagyok.
Távol van ő, távol tőlem, /felsír/:
s nincs kenyér az asztalos.
Nincs kenyér az asztalon!
/A szín másik oldaláról három angyal közeleg./
1. Angyal: Olyan távol?
2. Angyal: Olyan távol?
3. Angyal: Olyan távol a segély?
1. Angyal: Hát ki biztat szeretettel:
“Megváltottalak, ne félj!?”
2. Angyal: Nincs kenyér az asztalon?
A Megváltó láthatatlan
asztalán van néked is.
1. Gondanyó: /tiltakozva rikoltja/
Ó, odáig vaj, ki ér el?
S ki merne bűnös kesével
Odanyúlni vakmerőn?
3. Angyal: Ott, az égi asztalon
van kegyelem, bűnbocsánat,
üdvösség, szabadulás,
Van öröm, és van békesség,
van élet, - és van kenyér.
1. Angyal: Akinek csak a kenyér kell,
az nem ér fel, az nem ér fel
a Megváltó asztalára
Más a szükséges dolog.
2. Gondanyó: /ijedten tiltakozik/
Itt kenyér kell! Megjön éhen
a kis gyermek, itt kenyér kell!
3. Gondanyó: Itt kenyér kell, semmi más!
2. Angyal: Hát nem kell a bűnbocsánat?
3. Angyal: Hát nem kell a tiszta béke?
1. Angyal: Nem kell a szabadulás?
Anya: Ó, kell, hogyne kellene!
Bűnös szívem eped érte!
Elmegyek a Megváltóhoz!
Megtalálón asztalán!
l: Gondanyó /elsompolyog./
2. Angyal: Ott áldás és kegyelem vár.
Nyújtsd ki csak a hit kezét.
Vedd el bátran, ami készen.
Add magad Neki egészen.
Add magad Neki egészen.
Gondoskodik ő örömmel
földi gyerekeiről.
3. Angyal: Ha övé vagy, ha övé vagy,
van kenyér az asztalon!
2. Angyal: Van kenyér az asztalon!
1. Angyal: Olyan boldog az ő népe!
Üres kamra, üres erszény,
üres asztal nem riasztja.
Imádságos hívő kézzel
felnyúl az Úr asztalára,
s elvesz onnét hálaadással
mindent, amit az Úr néki
szeretettel készített.
Anya: Uram, adj nekem hitet!
2. Gondanyó: /közben mind hátrább húzódott,
most elmenekül./
Anya: Uram, nézd, én tehetetlen,
kicsi gyermeked vagyok!
Tőled várok segítséget!
Ő, hiszem, hogy megadod!
3. Gondanyó: /elmenekül./
l. Angyal: Van kenyér az asztalon!
2. Angyal: Van kenyér az asztalon!
3. Angyal: Öröm is var, béke is van,
csendesség ás nyugalom.
1. Angyal: Boldogság van, erő, élet!
Láthatatlan, égi asztal!
Boldog, akit oda hív meg
hű Urunk és ott marasztal.
2. Angyal: Kit ne hívna? Boldog az, ki
hallgat hívó, szent szavára,
Égi áldás, égi áldás
hull le annak asztalár.
Hiszen Isten szeretet.
3. Angyal: Hiszen Isten szeretet.
Iluska: /lihegve szalad be, iskolatáskával a hátán, teli kosárral a karján/:
Anyukám, a Kovács néni,
nézd, karomra akasztotta
ezt a teli kosarat.
Azt mondta: Isten nevében.
Anyukám, most van ebéd!
Ó, milyen jó az Úr Jézus!
Anya: Igen, az Ő asztalához,
boldog, aki hittel nyújtja,
bízva nyújtja a kezét,
Hála Néked, Urunk, hála!
Boldog, aki a Tiéd!
Iluska: /a táskájában kutat/:
Anyukám, képet is kaptam,
hibátlan tudtam a leckét.
Aranymondás van ráírva.
Olvasd, anyukám, milyen szép!
Anya: /a kép Igéjét olvassa/:
“Jó az Úr azokhoz, akik várják Őt, a lélekhez, amely keresi őt!”
/Kar a szín mögött énekeli/:
Óh mily jó az Úr azokhoz, Akik Őrá várnak,
A sebükre balzsamot hoz. Imáiknak szárnyat.
Fel szívünk a csillagokhoz, Félre földi árnyak.
Óh mily jó az Úr azokhoz, Akik Őrá várnak.
