Pásztor Jánosné: Karácsonyi "csillagok" és "bölcsek"

Evangélikus gyülekezet, Tamási
/Evangéliumi karácsonyi jelenet kisiskolásoknak a Szentírásban leírtak alapján, - amikor napkeleti bölcsek egy soha nem észlelt fényes csillagképet láttak az égen:  két csillag találkozott egymással, JUPITER király-csillag és Izrael csillaga a SATURNUS./
/Mt. 2,1-11/

/Előadható templomban az oltár előtt, ha van elég tágas hely a szereplők mozgásához és a karácsonyfa felállításához./
/Javasolt gyülekezeti kezdőének: “Várj ember szíve készen...” Ék.140, a jelenettel  összhangban./

/Az éneklés befejezte után balról egy “csillag” /Saturnus/ - fején csillag-korona,  hosszú fehér ruhája arany csillagokkal televarrva - sietve jön a közép felé, kezét  szeme elé tartva, jobbra-balra tekintget, mint aki keres nagyon valakit./ - /Jobb oldalt kényelmesen álldogál, majd lassan a közép felé lépked egy másik “csillag” hasonló öltözékben - mindkettő tetszés szerint fiú, vagy leányka./ - /Mikor a baloldali meglátja, kezét kitárja feléje és örömmel felkiált:/

Saturnus:          - Üdvözlégy kedves csillagtestvérem, Jupiter! Jaj, de jó, hogy végre
                            megtaláltalak !

Jupiter:             - Én is üdvözöllek kedves Saturnus-csillag, - mi ez a nagy sietség, hiszen
                            a mi kijelölt pályánkon, meghatározott időben mindig találkozunk !?
                            /Már mindketten középen vannak/

Saturnus:          - Igen, igen, tudom, - de ennek a mostani találkozásunknak igen nagy
                            jelentősége van. Teremtő Atyánk nagy feladatot biz ránk!

Jupiter:             - Nagy feladatot, és éppen kettőnkre ?

Saturnus:          - Igen, - mert te vagy Jupiter a királycsillag, - én pedig Saturnus, Izrael
                           csillaga, - és lent a földön, Izraelben most nagy dolog fog történni, melyet a
                           kettőnk együttes fénye fog jelezni.

Jupiter:             - Csak nem jött el “az idők teljessége ?”

Saturnus:          - De igen, és teremtő Atyánk elküldi szent Fiát a földre, az emberek közé.

Jupiter:             - Már hallottam erről, - de megfoghatatlan előttem, hogy égi trónját
                           felcseréli és embertestet ölt fel !? - Miért történik ez ?

Saturnus:          - Az emberek megmentésére, hisz teremtő Atyánk szereti őket.
                           “Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz
                             őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” /Jn 3.16/

Jupiter:             - Tehát Atyánk “nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot,
                           hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.” /Jn 3.17/
                         - Gyere, nézzünk le a földre, mi van ott lent, mi történik most ?
                            /Mindketten kezüket a szemük elé téve, kissé előrehajolva, lefelé néznek./

Saturnus:          - Nézd, milyen sötétség van lent. /elborzadva/ Ó, de sötétté tette a bűn ezt a
                           csodaszépre teremtett világot !

Jupiter:             - Igen, így van,- de látod mennyi ember tolong az utón Betlehem felé ?

Saturnus:          - Azért, mert Isten így rendelte, hogy Fia Betlehemben fog embertestben megszületni.

Jupiter:             - Mit gondolsz, vájjon az emberek tudnak erről a csodáról ?

Saturnus:          - Kell, hogy tudjanak, hiszen Isten emberei a próféták megjövendölték.
                         - Nézd, én látok imádkozó embereket, meg olyanokat, akik valami nagy
                            tekercset olvasnak. -
                            /Kezével oldalt mutat, ahol gyerekek állnak.../ .
                            /A gyerekek most lassan a közép felé haladva,- 1.gyermek: kezét imára
                             kulcsolva hangosan imádkozik./

1.gyer:              - “Uram, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat !
/fiú/                     Figyelj reám, Jákob Istene ! Istenünk, pajzsunk, nézz reánk, tekints
                            fölkented személyére!” /Zsolt. 84,9-10/
                            /Az orgona halkan ezalatt a Csendes éj... 167.sz. ének dallamát játssza./

2.gyer:                “Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert jobbomon van”
/fiú/                      /Zsolt. 16,8/

3.gyer:               /papírtekercs van a kezében, arról olvassa/
/fiú/                   - Ézsaiás próféta jövendölése:
                           “...egy Gyermek születik nekünk, Fiú adatik nekünk, és az uralom az Ő
                             vállán lesz.
                            És hívják nevét Csodálatosnak, Tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság
                            Atyjának, Békesség Fejedelmének !
                            Uralma növekedésének nem lesz vége...
                            A Seregek Urának féltő szeretete viszi véghez ezt !”  /Ézs. 9,6-7/

/Az orgona elhallgat. A gyerekek már mind középen vannak, a két angyal mögöttük áll és figyel. - 4. gyermek kilép közülük középen előre és szaval./

/Karácsonyi könyörgés. Füle Lajos/
/A címet nem mondja be./

4.gyer:           “Mint Betlehem, zsúfolt a város,
/fiú/                  megszállta tenger idegen.
                        Uram, szállásra hol találsz most,
                        nem maradsz-e a hidegen?

                        Szívem istállójába, amely
                        szállást csak barmoknak adott,
                        térfél be hát! Számodra van hely,
                        találsz egy csendes jászlat ott.

                         Csillogó arannyal, drágakővel
                        nincs ékesítve ez a ház.
                        Mégis... ne rettenj vissza tőle,
                        ha szénát, pozdorját találsz,

        ha nem lehet méltó Tehozzád,
                Kinek egek örvendenek.
                Lásd, ez vagyok... Térj így be hozzám,
                hozd el szívembe fényedet !" 
                /gyertyákat gyújt meg az oldalt felállított karácsonyfán/

/Az összes gyermek ezalatt énekli az 545.éneket, csengőn; az orgona halkan játssza a dallamot/ /Turmezei Erzsébet/

          - Ó, gyönyörű szép, titokzatos éj!
                    Ég-szemű gyermek, csöpp rózsa levél.
                    Kisdedként az égi Úr
                    Jászolában megsimul
                    Szent karácsony éjjel.

/Az éneklők elhallgatnak, csak az orgona játssza tovább halkan a dallamot.
Egy leányka középre lép, szaval./

5.gyer: 
/leányka/

    - “Milliók várnak:
            sikert,
            pénzt,
            ragyogást...
           Várnak hadakozást
           pihenést
           vagy munkát...
           Mindenki vár,
           És az egész élet
           egy várakozás, 
           viszály,
           verseny,
          Várnak
          életet
          vagy halált...
          De azt kevesen tudják,
          hogy Isten
          már felelt:
          - Aki hisz,
          azé az isteni gyermek!
          S ahol
          Ő uralkodik
          és szolgál,
          teljesül kérés,
          szent várakozás !” 

/Az összes gyermek most folytatja az éneklést, az orgona halkan kíséri a dallamot/

                - “Égszemű Gyermek, kérünk, hadd legyen
                    Szívünk is jászlad,
                    boldog Betlehem.
                    előtted leborulunk:
                    Térj be hozzánk, Jézusunk,
                    Szent karácsony éjjel.”                     /Orgona elhallgató/

6.gyer:
/fiú v.               /Előre lép és szaval./
leányka/           /Örök ádventben. Versrészlet/

 - “Mint kisded jössz, ki szív-bölcsőt keres ?

     Magamtól hozzád méltó nem leszek,
             ahhoz kevés lenne ez az élet,
             de mindvégig várni foglak Téged,
             várni, egyre várni, míg csak élek,
             a lámpásomat magasba tartva
             amíg végre feljön majd csillagom,
             végtelen ádventek után
             örök karácsonyom.”

                /további gyertyákat gyújt meg a karácsonyfán.
                         Most már ég az összes gyertya./

/A gyerekek mind a karácsonyfa köré sereglenek,- oldalra, a két csillag előrelép a középen/

Jupiter:      /kezével a karácsonyfa felé mutat és Saturnushoz szól/
                        - Nézd, nézd, ezeket a pici fényeket,- ez azt jelenti, hogy az emberek világosságra vágynak, - de a földi bűnök sötétjét ez nem töri meg!

Saturnus:         - Ezért kellett az Isten Piának lemennie, és Ő lesz a világ Világossága!

Jupiter:            - És akkor nem lesz többé ennyi bűn és sötétség a földön?

Saturnus:         - Nem bizony, mert Isten Fia, a Szabadító Messiás, aki szabaddá teszi a bűn fogságából az embert és Isten fiainak szabadságát ajándékozza nekik.

Jupiter:            - Mindenki megszabadul a bűn sötétségéből?

Saturnus:         - Mindenki, - aki hisz Benne,- azok kiszabadulnak, s a világosság fiai lesznek és “fénylenek mint csillagok a világon.”

Jupiter:              /izgatottan oldalra fordul, ahol “angyalok” - egy főangyal és több kis
                           angyal - elindulnak közép felé/ - /angyal jelmezben/
                        - Nézd, nézd, az ég angyalai is készülődnek!

Saturnus:         - Gyere, ölelkezzünk össze /átölelik egymást/, hogy a kettőnk fénye ragyogóvá
                  tegye a mennyboltot!

Jupiter:              /a másik oldalra néz/ - Én ott lenn pásztorokat látok a mezőn,
                - az angyalok éppen arrafelé tartanak. - VILÁGÍTSUNK !

Fő-angyal:       /középre ér és a /pásztorok/ meg a gyülekezet felé szól/
                        - “Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép
                            öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, az Úr Krisztus, a Dávid
                            városában.” /Lk. 2,10/

Kis angyalok:     /egy-egy mondatot külön, külön, vagy együtt az egészet/
                        - “Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez
                             jóakarat.”  /Lk. 2,14/

Fő-angyal:

                        /Egyedül övé a dicsőség. Füle Lajos/
                        - “Hogy a mennyei világ megnyílt,
                        s oda egy GYERMEK lehetett híd,
                        egyedül Övé a dicsőség.

        Hogy ISTEN e kegyelem-hídon
                elénk siet, hogy hazahívjon,
                egyedül Övé a dicsőség.

                        Hogy e békétlen, vad világon
                         békét jelenthet a Karácsony,
                        egyedül Övé a dicsőség.

        Hogy e békítő kegyelemben
                ma is ember lehet az ember,
                egyedül Övé a dicsőség.

        Hogy bűneit, hol KRISZTUS áldoz,
                leteheti a keresztfához,
                egyedül Övé a dicsőség.

        A magasságban és mélységben,
                bizonyosságban és kétségben
                egyedül Övé a dicsőség!”

/Ekkor felharsan az orgona és játszani kezdi a 168. ének dallamát, majd az egész gyülekezet énekli; felállva!/

                      “Dicsőség mennyben az Istennek,
                        Dicsőség mennyben az Istennek,
                        Az angyali seregek vígan így énekelnek:
                        Dicsőség, dicsőség Istennek!

                Békesség földön az embernek!
                        Békesség földön az embernek!
                        Kit az igaz szeretet a Jézushoz elvezet,
                        Békesség, békesség embernek!”

/Tetszés szerint mind a 4 versszak énekelhető./

/Gyülekezet leül, - a gyerekek közül egy fiú és egy leányka középre jön, szavalnak/
7.gyer:              /Karácsonyi kéréseké Turmezei Erzsébet/
/fiú/                  - “A pásztoroknak lábát add nekem,
                            hogy Hozzád siethessek sebesen!
                            És a napkeleti bölcsek kezét,
                            hogy szívem, kincsem letegyem eléd!

8.gyer:  /folytatja a verset/
/leány/              - Angyalok hangját, hogy mindenkinek
                            örömhírt és békességet vigyek!
                            S Mária Igét megőrző szívét:
                            Hadd legyek, Jézus, örökre tiéd!”  /gyerekek félreállnak/

Saturnus:             /Jupiterhez szólva, kezével a közeledő bölcsek felé mutat, - akik a templom
                     ajtótól elindulnak/
                 - Nézd, napkeletről is elindult három bölcs, hogy eljusson Betlehembe,
                 - gyere világítsunk nekik és vezessük őket!

/A két csillag karöltve megy a 3 napkeleti /megfelelő jelmezbe öltözött/ bölcs elé és integetve, hívogatva vezeti őket előre az előadás színhelyére középre./

1.bölcs:             - Nézzétek, nézzétek, itt ragyog a csillag, amit napkeleten láttunk, biztosan közel van már a cél!

2.bölcs:             - Bizony jól el is fáradtunk, hiszen ezer kilómétert tettünk meg, míg ideértünk.

3.bölcs:             - Megállt a csillag, megérkeztünk!

1.bölcs:             - Vegyük elő ajándékainkat. Én aranyat hoztam, hiszen Király született és
                            ez a hatalom jele.

2.bölcs:             - Én tömjént, ami a főpapot illeti meg.

3.bölcs:             - Én mirhát, mert Ő a megígért Messiás, az Írások szerint.

1.bölcs:             - Örüljünk, örvendezzünk!

                  - “Az Ige testté lett                   /C. Versrészlet, Vékej T./
                      és láttuk az Ő csillagát,
                      Hajnalát az emberiségnek

2.bölcs:             - s hogy a Világnak Világossága - Jézussal elérkezett,

 3.bölcs:             - mert láttuk az Ő csillagát
                             s jöttünk, hogy dicsőítsük,
                             s tudjuk, hogy 0 a Szabadító.”

 Saturnus:          - Ezek a bölcsek, valóban bölcsek voltak, hogy engedtek a lelkűk belső indításának.
                          - Hitük jutalma, hogy megtalálták a “testet öltött Istent.”     

             Vajon az emberek lesznek-e ilyen BÖLCSEK !?
            Mi, csillagok Krisztus felé vonzzuk őket, de megtalálják-e a Királyt,
            akié a csillag ?

/A két csillag hátrahúzódik, a bölcsek középen állnak, és köréjük sereglenek a gyerekek, - befejező “élőképet” alkotva. - Előrelép egy, vagy két gyermek és szavalja az alábbi verset./

/Karácsonyi karének. Turmezei Erzsébet/

 “Megtaláltak” téged a pásztorok,
és karácsonyi örömmondók lettek.
“Megtaláltak” téged csillagvezette
gazdag bölcsei távol Napkeletnek.

“Megtaláltak” az első tanítványok,
és boldogan a Te nyomodba léptek.
“Megtaláltunk” - ujjongó millió hang.
visszhangozzák századok, ezredévek.

“A Szabadítót! Az Isten Piát!
Az életet, kegyelmet, békességet!”
Nagy karácsonyi karban énekel,
Krisztus Jézus, aki megtalál téged.

“S egy hang abban a karácsonyi karban,
hálaénekemet boldogan zengem,
mióta én is “megtaláltalak” -
mert Te eljöttél, s megtaláltál… engem.”

/Gyülekezet éneke: “Krisztus Urunknak áldott születésén...” Ék. 158./
/A jelenet időigénye: kb. 40 perc./