Lev Tolsztoj: Panov apó különös napja
Mesélő |
Réges régen, élt egyszer egy idős suszter, messze-messze, egy kis orosz falucskában. Bárhová ment, mindenki annyira szerette, hogy csak Panov apónak szólították. Panov apó nem volt gazdag, egyetlen kis szobácskája volt, melynek ablaka az utcára nézett. Ebben a kis szobában lakott és ez volt a műhelye is. De azért szegény sem volt. Minden szerszáma megvolt a suszter mesterséghez, volt egy vastűzhelye, aminél melegedett és ételt főzhetett. Volt egy karosszéke, ahol időnként elszunyókált, egy ágya és gyertyái, hogy legyen mivel világítani esténként. |
Panov apó |
Bizony, bizony. Eljött a karácsony este, a szeretet és a család ünnepe, s nekem ezt mégis egyedül kell eltöltenem. Pedig mennyi vidám Karácsonyt töltöttünk együtt, míg a gyerekek kicsik voltak! Hányszor táncolták körbe a fát, és hogy örültek az ajándékoknak! De mióta felnőttek és elköltöztek, mindegyik a maga családjával ünnepel. |
Mesélő |
Panov apó nagyot sóhajtott. Aztán meggyújtotta az asztalon levő gyertyát, odament a polchoz és levett egy régi könyvet. Odaült vele az asztalhoz és elkezdte olvasni. A karácsonyi történetet olvasta, hogy Jézus nem meleg házban, hanem egy istállóban született, mert nem volt számukra hely a vendégfogadóban. |
Panov apó |
Bizony, bizony. Ha idejöttek volna, elalhattak volna az ágyamon. A kisbabát betakartam volna meleg takarómmal. Örülnék, ha lenne itt velem valaki. |
Mesélő |
Folytatta az olvasást. Arról olvasott, hogy gazdag bölcsek keltek át a sivatagon, hogy ajándékot vigyenek Jézusnak. |
Panov apó |
Hát, ha Jézus idejönne, nem tudnék neki mit adni. Nincs nekem semmim. Ó, de várjunk csak! /feláll az asztaltól, odamegy a polchoz/ Van itt egy pár kiscipő. Ez a legjobb, amit valaha készítettem. Ezzel ajándékoznám meg. |
Mesélő |
Óvatosan visszatette a cipőket a dobozba, majd újra leült olvasni. Azonban hamarosan álomba szenderedett a könyv lapjai felett. Kint egyre nagyobb lett a köd és a hideg. Hirtelen egy hang szólította: |
Hang |
Panov apó! Panov apó! |
Panov apó |
Ki az? Ki van a szobában? Hangot hallok, de nem látok senkit. |
Hang |
Panov apó! Azt kívántad, hogy megláthass. Hogy betérjek a műhelyedbe és megajándékozhass. Holnap reggeltől estig figyelj, és én eljövök. Légy nagyon figyelmes, hogy felismerj, mert nem mondom meg, hogy ki vagyok. |
Mesélő |
Aztán újra csend lett. Panov apó megdörzsölte szemét, és felállt. A kályhában már elégett a szén, a gyertya is alig pislákolt. |
Panov apó |
Ő volt! Jézus volt! /elgondolkodva/ Lehet, hogy csak álom volt, de azért figyelni fogok és remélem karácsony napján meglátogat! De hogy fogom megismerni? Bizony, nagyon kell majd figyelnem. |
Mesélő |
Panov apó le sem feküdt, hanem ott ült a székében az ablakkal szemben, és figyelt, mikor jön arra valaki. Lassan, lassan felkelt a nap és sugarai megvilágították az utat. Senki sem járt az utcán. |
Panov apó |
Begyújtom a kályhát és főzök egy kávét. De azért közben az utat is figyelem. Remélem tényleg eljön! /közben kinéz az ablakon/ Ó, ott jön valaki! Lehet, hogy Jézus az! De nem. Ő csak az utcaseprő. Ennek is ilyenkor kell erre járnia, mikor én Jézust várom! De hogy fázik szegény! Még a kesztyűje is lyukas! Milyen rossz lehet neki, hogy még karácsonykor is dolgoznia kell. Behívom! /kikiált/ Jöjjön be! |
Utcaseprő |
/csodálkozva kérdezi/ Nekem szólt, Panov apó? |
Panov apó |
Persze! Mit szólna egy csésze jó meleg kávéhoz? Biztosan átfázott, és jól esne egy kicsit átmelegedni. |
Utcaseprő |
Hát megköszönném! Tudja, Panov apó, karácsonykor még tisztábbnak kell lennie az utcának, mint máskor, hisz ilyen szép ünnepet nem szabad elrontani szemetes utcával. Ezért is indultam ilyen korán, hogy hamar elkészüljek. De igazán kedves, hogy behívott, köszönöm. |
Panov apó |
Ó, ez a legkevesebb, amit tehetek. Hisz karácsony van. |
Mesélő |
Panov apó közben ki-kinézett az ablakon. |
Utcaseprő |
Látogatót vár? Remélem nem zavarom! |
Panov apó |
Ó, nem, csak tudja, ma Jézust várom. Megígérte, hogy eljön. |
Mesélő |
Az utcaseprő megdöbbenve nézett rá, majd letette a csészét, és elindult. |
Utcaseprő |
Hát akkor sok szerencsét Panov apó, és még egyszer köszönöm! /kimegy/ |
Gyerekek |
/2 gyerek jön csilingelve, kopognak/ Jó reggelt Panov apó! Szeretnénk boldog karácsonyt kívánni! |
Panov apó |
Szervusztok gyerekek! Gyertek beljebb! Örülök, hogy jöttetek! Én is hadd kívánjak nektek áldott karácsonyt! Tegyétek el ezeket az almákat! |
Gyerekek |
Köszönjük! /csilingelve, kiabálva, hogy: itt a karácsony! Mennek tovább. Panov apó kikíséri őket./ |
Panov apó |
Jó reggelt, fogadósné asszonyság! Boldog Karácsonyt! |
Fogadósné |
Viszont kívánom! Látom, a gyerekek magánál is jártak. Hozzánk is eljöttek, mint minden évben. Emlékszem, gyerekkoromban mi is jártunk házról házra, s ami ajándékot kaptunk, elosztottuk magunk között. Aztán este a karácsonyfa körül volt nagy öröm, mikor kiraktuk a zsebeinket! De régen is volt! No, de most már mennem kell, mert a vendégeim várnak. További vidám ünnepet Panov apó! |
Panov apó |
Köszönöm. Már egyre több ember jár az utcán, de még sehol sem látom Jézust. Csak nem felejtette el az ígéretét? De nézd csak! Ez a szegény asszony a két gyerekkel milyen fáradtnak látszik. Jöjjenek be, melegedjenek meg egy kicsit! |
Szegény asszony |
Nagyon kedves magától! |
Panov apó |
Ugyan, szóra sem érdemes! Csak láttam, hogy nagyon át lehetnek fázva. Messzire mennek? |
Szegény asszony |
A szomszéd faluba. Még vagy négy kilométer. Tudja, lent laktunk a malomnál, de nincs pénzem a lakbérre, ezért el kellett jönnöm. Most az unokatestvéremhez megyek, hátha befogad. |
Panov apó |
Hát te hány éves vagy, leányka? |
Kisleány |
Tíz múltam. De jó meleg van a bácsinál! A bácsit hogy hívják? |
Panov apó |
Mindenki csak Panov apónak szólít. Szeretnél egy kis kenyeret? |
Kisleány |
Köszönöm, igen. |
Panov apó |
De szép kisbaba! De hát nincs szegénynek cipője! |
Szegény asszony |
Nincs miből vegyek neki. Egyedül nevelem őket, és lassan már ennivalóra sem ellik. |
Mesélő |
Panov apó míg a gyerekeket nézte, támadt egy gondolata. El akarta hessegetni, de csak nem sikerült. Eszébe jutott a doboz a polcon. Az a pár cipő, amit sok évvel ezelőtt készített, talán jó lenne a kis csöppségnek. Így Panov apó elővette a kiscipőket a dobozból és felhúzta a gyerek lábára. |
Panov apó |
Pont rá illik, mintha csak ráöntötték volna! Fogadja el ezt a pár cipőt! |
Szegény asszony |
Ó, hogy hálálhatnám meg? |
Panov apó |
Semmiség az egész. |
Mesélő |
Az öreg suszter aggódva tekintett ki az ablakon, miközben ezt gondolta: |
Panov apó |
Csak nem ment el Jézus, miközben a gyerekekkel foglalkoztam? |
Mesélő |
Az asszony közben még egyszer megköszönte a segítséget és a gyerekekkel tovább indult. Panov apó kikísérte őket az ajtóig és újra szétnézett az utcán. Két idegen ember szólította őt meg: |
1. Idegen |
Jó napot kívánok! Tudna nekünk segíteni? A szomszéd faluba készülünk a rokonainkhoz. Miközben az erdőn jöttünk át, az egyik kanyarban felborult a szánunk, s egy darab letörött belőle. |
2. Idegen |
Meg tudná-e mondani, hol találunk egy mesterembert, aki segíthetne rajtunk? Nem fogunk a karácsonyi gyertyagyújtásra odaérni. |
Panov apó |
A következő utcában lakik egy asztalos. A cégére kint lóg az üzlete felett, úgyhogy könnyen meg fogják találni. |
Idegenek |
Köszönjük szépen. Sietünk is. |
Panov apó |
Lám, ők is sietnek, csak Jézus nem siet hozzám. |
Szomszéd-asszony |
De jó, hogy itthon van, Panov apó! Segítsen rajtam! Elkezdtem begyúrni a karácsonyi süteményhez a tésztát, amikor kifogyott a cukrom. Anélkül pedig nem lesz finom! Tudna-e adni? Az ünnepek után majd megadom! |
Panov apó |
Hogyne, szomszédasszony! Jöjjön csak, akad itt még két süteményre való is. Elég lesz ennyi? |
Szomszéd-asszony |
Bőven. Köszönöm! /elmegy/ |
Panov apó |
Hanem ebben a nagy várakozásban egészen megéheztem. |
Mesélő |
Így melegített magának egy kis káposztalevest és megebédelt. De a szeme állandóan az ajtón volt, s figyelte, vajon mikor jön a látogatója. S egyszercsak tényleg kopogtatnak. |
Panov apó |
Biztosan Ő az! Szabad! |
Mesélő |
Azonban csak egy falubeli jött. |
Falubeli |
Boldog karácsonyt, Panov apó! Eljöttem a csizmáért, ugye készen van? |
Panov apó |
Még tegnap megsarkaltam, de kerüljön beljebb! Ide tettem az asztalkámhoz. Tessék! |
Falubeli |
Már nagyon ráfért egy kis javítás, de hát nincs pénzem újat venni. Azonban ez most egészen újjá lett varázsolva. Mennyit fizetek? |
Panov apó |
Négy kopejkát. |
Falubeli |
Hisz a legutóbb ötvenet fizettem! |
Panov apó |
Tudom, de hadd legyen ez az én karácsonyi ajándékom! Meg aztán ezzel nem is volt annyi munka, mint a múltkorival. |
Falubeli |
Az Isten fizesse meg a jóságát! Áldott karácsonyt Panov apó! |
Mesélő |
A suszter egyre türelmetlenebbül várakozott, és egyre többet állt ki az ajtóba. |
Szomszéd |
Adjon Isten, Panov apó! Így szeretem a karácsonyt, ha jó sok hó esik! Azt sem bánom, ha többször kell söpörni az utcát. Legalább addig is mozog az ember, nem igaz? De talán vár valakit? |
Panov apó |
Tudja szomszéd, tegnap nem akárki ígérte meg, hogy eljön! Jézust várom! |
Szomszéd |
Méghogy Jézust?! Talán személyesen ígérte meg, hogy eljön?! Na, nekem be kell mennem! Szegény öregember, ő is egyre többet képzelődik. Nem hiába, nem tesz jót, ha vénségére egyedül marad az ember. |
Mesélő |
Panov apó azonban már nem hallotta az utolsó szavakat, mert figyelmét két koldus kötötte le, akik szakadt ruháikban közeledtek felé. |
1. Koldus |
Jó ember! Szánj meg minket! Karácsony van, a Szeretet ünnepe, mindenki az estére készülődik. Nekünk pedig ma még egy falat sem volt a szánkban. |
2. Koldus |
Látod a ruhánk is milyen szakadt, a cipőnkön befolyik a hó, az eső. |
Panov apó |
Túl sok mindent én sem tudok nektek adni. Hacsaknem egy kis kenyeret meg szalonnát. |
1. Koldus |
Ó, nagyon megköszönnénk azt is! |
Mesélő |
Miután a koldusok elmentek, a hóesésben szánkózó gyerekek vidám csapata tűnt fel. Mikor odaértek Panov apó ajtajához, hangosan köszöntek neki. |
1. Gyerek |
Boldog karácsonyt, Panov apó! |
Panov apó |
Nektek is. Aztán sokan szánkóznak-e a dombon? |
2. Gyerek |
Sokan bizony! Vigyáznunk is kellett, mert sokszor volt nagy borulás. Mi például összeütköztünk a szomszéd falubeli gyerekekkel. Lett is belőle jó nagy hógolyócsata! De mi nyertünk! Jól megfürdettük őket a hóban! |
Panov apó |
Na, akkor hadd adjak nektek egy kis diót jutalmul! |
3. Gyerek |
De jó! Köszönjük! Siessünk, mert már biztos nagyon várnak otthon. És jó lenne száraz ruhába bújni. |
Mesélő |
Ahogy telt az idő, egyre sötétebb lett, s az emberek lassan elindultak a templomba. Panov apó azonban még mindig a vendégét várta, aki váratott magára. Az arra járók megszólították az ajtajában álldogáló apót. |
Apa |
Jó estét, Panov apó! Hát újra eljött a karácsony! Megígértük a gyerekeknek, hogyha sötétedik, sétálunk egyet a faluban, megnézzük, kinek milyen fát hoztak az angyalok. |
Anya |
Utána hazamegyünk, meggyújtjuk a gyertyákat, és elénekeljük a fa alatt a karácsonyi éneket. |
Panov apó |
Mi is mindig így tettünk, amíg a gyerekek kicsik voltak. De mióta magam maradtam, egyedül kell gyertyát gyújtanom. Ma talán másképp lesz, remélem, megérkezik a vendégem. |
Apa |
Csak nem a gyerekek jönnek el? |
Panov apó |
Nem. Jézust várom. Tegnap este álmomban megígérte, hogy eljön. Egész nap vártam, de biztosan megvárja az estét, hogy még szebb legyen az együtt töltött idő. |
Anya |
Hát bizony a Bibliában is az van írva, hogy este született a Megváltó egy betlehemi istállóban. Ezért nekünk is igyekeznünk kell, mielőtt teljesen besötétedik. Boldog karácsonyt! |
Mesélő |
Ezen a vidéken is szokás volt, hogy napnyugta után a fiatalok házról házra jártak és énekkel köszöntötték az ott lakókat karácsony estéjén. Panov apó ablaka előtt is felcsendült a jól ismert karácsonyi dal. /lányok énekelnek/ Az öreg suszter meghatottan hallgatta, s úgy érezte, angyalok dalolnak az utcán. Majd odament az ajtóhoz, hogy még egyszer szétnézzen, nem jön-e Jézus. De az utcán már senki sem járt, csak a távolodó lányok éneke hallatszott egyre halkabban. Panov apó fáradtan ült le asztalához és elővette a Bibliát. Azonban annyira szomorú és csalódott volt, a szeme is annyira fáradt, hogy nem bírta kibetűzni a szavakat. |
Panov apó |
Csak álom volt az egész! Olyan nagyon akartam hinni benne, úgy vártam, hogy eljöjjön Jézus. De úgy látszik, csak álmodtam. |
Mesélő |
Hirtelen úgy tűnt, mintha valaki lett volna a szobában. Panov apó könnyein keresztül sok embert látott; ott volt az utcaseprő, az anya a gyerekeivel, a koldusok, a fogadósné, és a szomszédok, a két bajbajutott idegen, a vidám gyereksereg és a falubeliek. Mind-mind, akivel a nap folyamán találkozott, beszélt, akinek segített. Ahogy elhaladtak mellette, mindegyikük azt kérdezte tőle: |
Mindenki egymás után |
Nem láttál engem, Panov apó? |
Panov apó |
Ki vagy? Mond meg, kérlek, ki vagy? |
Mesélő |
Aztán ugyanazt a hangot hallotta, amit előző este, bár hogy honnan jött, nem tudta volna megmondani. |
Hang |
Éheztem és enni adtál. Szomjaztam és innom adtál. Jövevény voltam és befogadtál. Miközben ezeken az embereken segítettél, velem tetted ezt. |
Mesélő |
Majd megint csend lett. A könnyek felszáradtak az öregember szeméből. |
Panov apó |
Bizony, bizony. Mégiscsak eljött. |
Mesélő |
Elgondolkodva bólogatott. Majd elmosolyodott és a szeme újra ragyogott. |
Mesélők |
|
Szegény asszony |
|
|
|
Kisleány |
|
|
|
Kisbaba |
|
|
|
1. Idegen |
|
|
|
2. Idegen |
|
|
|
Szomszédasszony |
|
|
|
Falubeli |
|
|
|
Szomszéd |
|
|
|
1. Koldus |
|
Panov apó |
|
2. Koldus |
|
Hang |
|
1. Szánkós gyerek |
|
Utcaseprő |
|
2. Szánkós gyerek |
|
1. Gyerek |
|
3. Szánkós gyerek |
|
2. Gyerek |
|
Apa |
|
Fogadósné |
|
Anya |
|