Koczor Tamás: Karácsonyi történet

Szereplők:

ÉDESANYA

1.        GYEREK

2.        GYEREK

3.        GYEREK

ERZSÉBET

ZAKARIÁS

NÉP

1. EMBER

2. EMBER

3. EMBER

GABRIEL

 

1. ROKON

2. ROKON

3. ROKON

KATONA

1.        HANG

2.        HANG

JÓZSEF

MÁRIA

1.        PÁSZTOR

2.        PÁSZTOR

3.        PÁSZTOR

4.        PÁSZTOR

5.        PÁSZTOR

ANGYALOK

SIMEON

ANNA

1.        CSILLAGÁSZ

2.        CSILLAGÁSZ

3.        CSILLAGÁSZ

KOMORNYIK     

HERÓDES

ASSZONY

FOGADÓS

 

 

¯Ének

1.      kép

(Édesanya a gyerekekkel a színpad szélén ül egy asztalnál. Az első gyerek odaszalad hozzá, és az ölébe ül.)

1. gyerek:         Olyan boldogság énnekem ez a ragyogó karácsony.

                        Édesanyám, engedj ide és adjál egy kis kalácsot.

                        Elfáradtam a játékban, hadd kérjek valamit tőled.

Meséld el, hogy a kis Jézus hogy született Betlehemben.

Édesanya:        Annyiszor hallottad tőlem már, miért mondjam újra el?

1. gyerek:         Engem bizony még századszor is nagyon-nagyon érdekel.

(Jön a többi gyerek is.)

2. gyerek:         Minket is!

3-4. gyerek:     És még minket is!

2. gyerek:         Meséljed el, kérünk szépen!

Édesanya:        Jó! Üljetek körbe ide, és csendesen figyeljetek.

                        A történet nagyon régen, Jeruzsálemben kezdődött.

                        Volt ott egy pap, Zakariás, öreg volt már és törődött.

3. gyerek:         Felesége Erzsébet volt, ő is öreg volt már szegény.

4. gyerek:         Ne szólj bele! Édesanya mondja el az egész mesét.

Édesanya:        Ez nem mese Erzsébet és Zakakriás tényleg éltek,

                        Minden, amit elmondok most valóságos események.

                        Zakariástól kezdtem el, aki – mint mondtam – öreg volt.

Jeruzsálemben akkor tájt szinte hemzsegtek a papok.

Templom belső szobájába – ez volt a szolgálat rendje -

a füstölő áldozathoz egyetlen pap mehetett be.

Ezért aztán sorsot húztak, ki lehetne a szerencsés.

A sok névből – képzeljétek – kihúzták Zakariásét.

Indul is már Zakariás, ezért csak egyet mondok még:

Erzsébetnek és férjének nagy fájdalom nyomta szívét.

Öregek voltak és bizony egyetlen gyermekük sem volt.

A két öreg ezen gyakran reményt vesztve szomorkodott.

 

¯Ének

 

2. kép

(Erzsébet búcsúzkodik Zakariástól a színpad másik oldalán. A gyerekek az asztal körül ülve nézik a jelenetet.)

 

Erzsébet:          Indulnod kell, Zakariás, végre felvirradt a nagy nap.

Zakariás:          Ki tudja, hogy az életben lesz-e még erre alkalmam?

Kicsit félek, mi lesz velem, hisz Istennel találkozom.

Az egész ország népéért én készítek áldozatot.

Erzsébet:          Zakariás, kérlek szépen, ha Istent látod, kérjed meg,

Hadd lehessen kisgyermekünk, tekintsen öregségünkre.

Zakariás:          Hagyd el, asszony! Hogy törődne Isten ilyen kis dolgokkal.

                        Hisz olyan nagy ez a világ, s neki biztos, sok a gondja.

Erzsébet:          Ég áldjon hát, édes uram! Siess haza, vár az ebéd!

Zakariás:          Nem tudom, hogy mikor jövök. Indulok, reám vár a nép.

 

¯Ének

 

3. kép

(A templom előtere. A nép türelmetlenül nézeget arra, ahonnan Zakariásnak érkeznie kell. Mindenki halkan beszél a mellette levővel.)

1. ember:         Ne zúgjatok! Csendesebben! Nézzétek csak, ki jön felénk!

2. ember:         Az ott már Zakariás lesz!

3. ember:         Épp ideje, hogy ideér.

(Zakariás közben odaér.)

Nép:                Zakariás, Zakariás! Az ég áldja szolgálatod!

                        Fogadja el Istenünk a felé nyújtott áldozatot!

1. ember:         Kérd, hogy jöjjön a Messiás, hogy lerázza az elnyomót!

2. ember:         A rómaiak uralmát utálja már minden zsidó.

3. ember:         Halkabban már. te ostoba! Nem szabad ezt üvölteni.

                        Ki tudja, hogy egy besúgó nincs-e a nagy tömegben itt.

Nép:                Zakariás, Zakariás! Az ég áldja szolgálatod!

                        Fogadja el Istenünk a felé nyújtott áldozatot!

Zakariás:          Jól van. Csendesedjetek el, és itt kinn imádkozzatok!

                        Ő biztosan rátok tekint és meghallja fohászotok.

           

4. kép

(Zakariás bent a templomban. Áldozatot mutat be, és felemelt kézzel imádkozik.)

Zakariás:          Magasztallak én Istenem, téged áld a föld és az ég.

                        Tekints rá árva népedre, és halld meg a könyörgését.

(Jön az angyal.)

Gábriel:            Üdvözöllek, Zakariás, az Úr meghallgatott téged.

                        Elküldi a Szabadítót és hírnöke a fiad lesz.

Zakariás:          A fiam? Hisz nincsen nekem bizony még egy kislányom sem.

Hát még fiam? Hogy is lenne? Magunk vagyunk Erzsébettel.

Gábriel:            Lesz majd fiad. Bízzál, s ne félj! Az Isten fiút ad nektek.

                        Emlékezz csak Ábrahámra, vén volt már, mire fia lett.

Zakariás:          Adj egy jelet, hogy tudhassam, nem csak álom volt az egész.

Gábriel:            Mit képzelsz te? Miért nem hiszed el az Isten üzenetét?

                        Kapsz egy jelet: hogy megnémulsz, és nem fogsz tudni beszélni,

                        Egész addig, míg a fiad egy év múlva megszületik.

            Akkor, ha már tudni fogod, hogy az Isten adta neked,

            Dicsérjed őt! A gyermeknek adjad majd a János nevet!

 

¯Ének

 

 

5. kép

(Édesanya a gyerekekkel.)

1. gyerek:         Szegény Zakariás vajon hogy mondta el, hogy mi történt?

2. gyerek:         Elképzelem Erzsébetet, biztos sajnálta a férjét.

1. gyerek:         S a nép vajon mit szólt hozzá?

3. gyerek:         Biztosan jól kinevették, hiszen beszélni  nem tudott.

1. gyerek:         Irtó izgis ez az egész.

Édesanya:        Az angyal viszont nem pihent, egy másik városba röppent.

                        Ott élt egy fiatal leány, rokona volt Erzsébetnek.

                        Názáret – ez volt az a város, ahol Mária lakott.

                        Kedves, csendes szavú lány volt, mindenki szerette nagyon.

3. gyerek:         Képzelem, hogy hogy megrémült, amikor az angyal beszállt.

                        Mosogatott mondjuk éppen, és eltörte a porcelánt.

Édesanya:        Azt nem tudom, hogy mit csinált, de inkább hallgassátok meg.

                        Még a szárnyak suhogását is hallani, ha figyeltek.

 

6.      kép

(Az angyal Mária házában,. Mária tesz-vesz, amikor az angyal jön, megrémül.)

Gábriel:            Ne félj, Mária! Isten üzent. Fiúgyermeket ad neked.

A gyermek, ha egyszer felnő, a világ megváltója lesz.

Mária:              Hogy történhet ilyen velem, hisz nem vagyok még férjezett?

Gábriel:            E gyermek máshogy fogantatik, nem úgy, mint az emberek.

Mária:              Történjen, ahogyan mondod, bár ilyen még nem volt velem.

Gábriel:            Mária, hogyha majd eljön, add neki a Jézus nevet!

 

¯Ének

 

7.      kép

(Édesanya gyerekekkel.)

Édesanya:        Mielőtt még elmondanám, hogy Jézus hogyan született,

                        Menjünk vissza, és nézzük meg, mi is történt Erzsébettel.

1. gyerek:         Szegény néma Zakariás!

3. gyerek:         Mit sajnálod folyton, öcsém? (…húgom?)

Hisz hitetlen volt az öreg, jogosan kapott büntetést. (.büntetést jogosan kapott.)

Édesanya:        Múlt az idő, s Erzsébetnek egyre nagyobb lett a hasa.

                        S egy szép napon – képzeljétek – megszületett a kisbaba.

                        A rokonság összejött és mindenki látni akarta.

                        Örültek és mondogatták: ez a gyerek tiszta apja.

 

8. kép 

 (Zakariás házánál sok a vendég. Erzsébet körül állnak és csodálják a babát. Zakariás arrébb áll.)      

1. rokon:          Tiszta apja ez a fiú, és vajon mi lesz a neve?

2. rokon:          Ha az arca az apjáé, a neve is övé legyen!

Erzsébet:          Menjetek csak, kérdezzétek, ő mit gondol a név felől.

                        Én már tudom, hogy mi lesz az, megbeszéltük már délelőtt.

(Rokonok mennek Zakariáshoz.)

3. rokon:          Zakariás gratulálunk, olyan szép ez a kisgyermek.

1. rokon:          Azt gondoltuk, hogy a neve csakis Zakariás lehet.

(Zakariás felírja egy táblára a János nevet és felmutatja.)

Zakariás:          Az Úr adta e gyermeket, Ő azt mondta, János legyen.

2. rokon:          Csoda történt!

3. rokon:          Ismét beszél!

1. rokon:          Isten megszabadította!

Zakariás:          Áldjátok mind az Ő nevét, ki népét meglátogatta.

                        E kisgyermek szószóló lesz és a pusztában fog lakni.

                        Nyomában jön, ki népünket a fényre fogja vezetni.

9. kép

(Édesanya gyerekekkel.)

2. gyerek:         Tudom, ki ez a kisgyerek, ő felnőttként is ismerős.

A Jordán partján keresztel, úgy hívják, hogy Keresztelő.

Édesanya:        Valóban ő lesz az, aki a népet majd ébresztgeti.

                        Sokan mennek oda hozzá, hogy hallják a beszédeit.

Térjetek meg, mert az Isten Országa egész közel van!

Mondta a hozzá menőknek, úgy szólt, mint egy nagy próféta.

Ő volt a pusztába hangzó utolsó nagy-nagy kiáltás

                        Mielőtt még eljött hozzánk a rég megígért Messiás.

3. gyerek:         Jézus lesz az!

1. gyerek:         Várjatok, hiszen ő még meg sem született.

Édesanya:        Valóban nem, menjünk vissza, és nézzük a történetet.

                        Akkoriban a világon egy nagy császár uralkodott.

Úgy hívták, Augusztusz császár, Róma városában lakott.

Egy napon elhatározta, hogy hatalmát közzé teszi.

A zsidókat megszámolja, hogy tudják, ő uralkodik.

Ezért aztán Názáretben, ahol Máriáék laktak,

Egyik reggel az emberek nagy dobolásra riadtak. 

10. kép

(Katonák jönnek be nagy dobolással.)

 

Katona:            Közhírré tesszük a népnek nagy császárunk parancsait.

Összeírunk minden zsidót, aki a néphez tartozik.

Ebből fogjuk majd megtudni, kinek mennyi lesz az adó,

Menjen szülővárosába tehát minden alattvaló.

(A dobolásra összegyűlik a nép. A katonák levonulnak, az emberek lázonganak.)

 

1. hang:            Szégyen és gyalázat bizony, hogy a császár uralkodik.

2. hang:            S főképpen, hogy hatalmával ilyen nagyon hivalkodik.

1. hang:            Egy ilyen nagy népszámlálás népi jogainkat sérti.

2. hang:            Engem pedig az zavar, hogy adó lesz az a kis pénz is.

József: Menjünk innen szívem, Mária, semmi dolgunk lázadókkal.

Ha a császár elrendelte, úgyis menni kell azonnal.

Csak a gyermeket féltem én, és téged, ki őt hordozod.

Mária:              Nem lesz bajunk. Hogy is lenne, hisz Isten őriz, tudhatod.

József: Pont az úton születik meg, ki tudja, éppen hol leszünk?

Mária:              Ne aggódj! Isten is ott lesz. Nyugodtan készülődhetünk.

 

¯Ének

 

11. kép

(Édesanya a gyerekekkel.)

Édesanya:        Elindultak hát nehezen, József ment az úton elől.

Mária gyalog már nem bírta, szürke szamaruk vitte őt.

Így ment a kis család messze, Dávid városa volt a cél,

Hiszen oda tartoztak ők: Dávid utódai közé.

2. gyerek:         Gondolom, hogy lassan mentek, és az út nagyon hosszú volt.

Édesanya:        Mire Betlehembe értek, nem találtak már fogadót.

 

12. kép

(József és Mária szállást keres Betlehemben.)

József: Jó emberek, engedjétek meg, hogy itt mi is megszálljunk.

Fáradtak vagyunk nagyon már, Betlehemig hosszú az út.

Fogadós:          Fogadót bizony nem leltek, hiába is keresnétek.

Pedig látom, hamarosan szülni fog a feleséged.

Gyertek hátra, az udvarban áll egy istálló minálunk,

Ott a széna melegében alhattok zavartalanul.

 

13. kép

(Édesanya a gyerekekkel.)

 

Édesanya:        Akkor éjjel Betlehemben, egy csendes kis istállóban,

Fájdalmak közt megszületett Istenünk egyszülött Fia.

Egyszerű volt és emberi, de ma sokan tudjuk róla,

Hogy benne az Isten jött el, emberré lealázkodva.

2. gyerek:         József az ingéből talán pólyát készített sebtiben.

A jászolba fektették le, hogy alhasson a kisgyerek.

1. gyerek:         És a bocik nem nyalták meg? Hiszen ők jászolból ettek.

Édesanya:        Biztos ők is megengedték, hogy nyugodtan pihenhessen.

3. gyerek:         Beszéljünk a pásztorokról! Kint voltak nyájuknál éppen.

Édesanya:        Valóban. És furcsa dolgok történtek azon az éjen.

 

¯Ének

 

14. kép

(Pásztorok kint a mezőn.)

1. pásztor:        Hűvös lett ez az éjszaka, de a farkas nincsen közel.

2. pásztor:        Pedig már egy hete folyton a nyájunkat kerülgette.

3. pásztor:        De a kutyák nyugtalanok, igaz farkast nem jeleznek.

4. pásztor:        Talán ők is gondolhatják, mi történik Betlehemben.

1. pásztor:        Jó nagy tömeg lehet ott most.

5. pásztor:        A császár tart népszámlálást.

2. pásztor:        Azt gondolom, hogy a népek még az istállót is lakják.

1. pásztor:        Figyeljetek! Figyeljetek! Valami most történik itt...

4. pásztor:        A kutyák mind elhallgattak.

5. pásztor:        De az ég furcsán világít.

1. pásztor:        Uramisten, mi van itten?

3. pásztor:        Reánk borul az éjszaka...

(Leborulnak, angyalok jönnek.)

4. pásztor:        Angyalok serege látszik, ilyet még nem láttam soha.

Angyal:            Ne féljetek, jó pásztorok! Nagy-nagy örömöt hirdetek.

Megszületett a régen várt szabadító Betlehemben.

Menjetek és nézzétek meg, ti kaptátok az első hírt,

Hogy mindenki megtudhassa, hogy az Isten megszabadít.

Angyalok:        Dicsőség a magasságban a nagy és élő Istennek,

és a földön békesség és jóakarat az embernek.

(Angyalok eltűnnek.)

1. pásztor:        Elmentek mind. Felnézhettek. Én bíz egy cseppet sem féltem.

2. pásztor:        Persze én sem, láttam én már sok ilyen angyalsereget.

3. pásztor:        Mit beszéltek? Nagy dolgokat hallhattunk saját fülünkkel.

Induljunk! Nézzük meg végre, hogy mi történt Betlehemben.

Nézzük meg azt, hogy igazat mondott-e az angyal nekünk.

A hallásból és látásból együtt lesz majd hit a hitünk.

¯Ének

 

15. kép

 (Édesanya a gyerekekkel.)

Édesanya:        El is mentek a pásztorok, örvendezve találtak rá.

Ketten énekeltek neki, a harmadik meg furulyált.

Mária, József csodálkoztak. Egyre inkább megértették,

hogy a gyermek különleges, ezért ez a nagy ünneplés.

 

Nyolc nap telt el. Mária s József a kisgyermeket fölvéve,

Körülmetélték a fiút, ahogyan Mózes rendelte.

Az angyalra emlékezve, őt Jézusnak nevezték el.

És hogy Mária erősebb lett, felmentek Jeruzsálembe.

Mária áldozatot hozott és a fiút bemutatták

s mindent megtettek, ahogy azt a törvényben előírták.

2. gyerek:         Találkoznak a templomban majd az öreg Simeonnal.

3. gyerek:         Ő az, aki arra várt csak, hogy a Megváltót láthassa.

Édesanya:        Régóta várt, ott is lakott a templom épületében.

S most, hogy látta, örömében kézbe vette a gyermeket.

 

16. kép

 

Simeon:            Mostan bocsátod el Uram, te szolgádat békességgel,

Mert szemeim meglátták e gyermekben az üdvösséget.

Nyugodtan térek már haza, nem akartam már mást látni

E gyermekben fogja Isten a világot megváltani.

József: Nézd csak, Mária, ki jön itten: ez az öregasszony Anna.

Fánuelnek leánya ő, nőben ritka nagy próféta.

Anna:               Hálát adok neked, Isten, hogy láthattam e kisdedet,

Ábrahámtól kezdve vártuk, hogy meglátogasd népedet.

Mária:              Köszönöm kedvességeteket, az áldástok boldoggá tett.

Tudom, hogy a gyermekemet az Isten maga küldötte.

¯Ének

 

17. kép

(Édesanya a gyerekekkel.)

 Édesanya:       Aztán szépen visszamentek. Betlehem lassan kiürült.

József várt még néhány napot, ők induljanak legvégül.

Közben Betlehemtől távol babiloni csillagászok

Meglátták azt, hogy az égen igen furcsa dolog látszott.

A Jupiter – ez egy bolygó – együtt állt a Szaturnusszal,

és mindez egy csillagképben, amit úgy hívnak, hogy Halak.

Ez így nekik azt jelezte, hogy egy nagy király születik,

A zsidó nép történelme boldogságra hajnalodik.

1. gyerek:         Biztos, azonnal indultak, és elmentek Betlehembe.

S mivel akkor nem volt autó, ezért tevén tevegeltek.

2.      gyerek:       Csakhogy nem tudták a bölcsek, hogy Jézust hol is keressék.

S azt sem tudták, hogy Jézusnak hívják Mária gyermekét.

Édesanya:        Valóban nem, ezért aztán a csillag vezette őket,

Nyugat felé elindulva, Jeruzsálembe érkeztek.

Hol is lehetne egy király, ha nem a királyi várban?

De csak Heródes lakott ott, Júdea gonosz királya.

 

18. kép

(Csillagászok jönnek.)

1. csillagász:     Gyertek, gyertek, barátaim! Nem lehetünk már túl messze.

                        Ott az a fehér torony fenn, már csak a palota lehet.

2. csillagász:     Látok itt egy asszonyt jönni, kérdezzük meg, ki a király.

                        Nehogy meglepetés érjen, kérdezzük meg, ott fenn mi vár.

3. csillagász:     Jó asszony! Állj meg egy percre, idegenek vagyunk mi itt.

                        Kérünk, mondd el, hogy a várban most éppen ki uralkodik.

                        Messzi földről jöttünk ide, mert azt a csillagot láttuk,

                        Ami itt van fejünk felett, s mutatta, merre van az út.

1. csillagász:     Ez a csillag arról beszél, hogy egy nagy király születik,

                        Aki uralkodásával minden embert örömre visz.

Asszony:          Az bizony igen jó lenne, mert ez a mostani király

                        Csak szenvedést hoz a népre, nem tudni, hogy még mit csinál.

                        Igaz felépített ezt-azt, de ez a félelem szörnyű.

Idegenek, tudjátok meg, hogy Heródes király őrült.

2. csillagász:   Heródesnek hívják tehát, hát túl nagy szerencsénk nincsen,

                        Országunkba is eljutott gonosz tetteinek híre.

1.      csillagász: Menjünk mégis, hiszen azért tettük meg ezt a nagy utat,

Hogy meglássuk a nagy királyt, s a csillag is erre mutat.

3. csillagász:     Azt viszont még most sem értem, hogy lehet, hogy ez a király

                        Heródesnek ivadéka, akit egész népe utál.

Asszony:          Menjetek, de vigyázzatok, mert nincs senki biztonságban,

                        Aki manapság betéved a királyi palotába.

 

19. kép          

Édesanya:        Heródes épp vacsorázott, a tartókban fáklyák égtek.

                        Szolgák hada kínálta fel a sok finom, drága ételt.

                        A komornyik jól ismerte már urának szokásait,

                        S tudta, hogy vacsora közben veszélyes őt megzavarni.

 

20. kép

Komornyik:      Fenséges úr, nem zavarnám, mert tudom, hogy ez most tilos,

                        De külföldiek vannak itt, szülőhazájuk Babilon.

                        Csillagásznak mondják maguk, és tudom azt, hogy érdekel,

                        Hogy mit mondanak a csillagok, s a horoszkópot szereted.

                        Rossz ómen lenne az bizony, ha ezeket elzavarnánk,

                        Hallgassuk meg, hátha éppen a szerencsédet ők hozzák.

Heródes:          Szerencse vacsora közben? No, nem bánom, hadd jöjjenek!

                        Külföldiekkel különben is fontos, hogy jóban legyek.

Komornyik:      Jöjjetek hát, csillagászok! A nagyúr már vár bennetek.

1. csillagász:     Mondtam, hogy az a pár forint kitárja majd a szíveket.

2. csillagász:     Köszöntünk, fenséges király! Csillagunk vezetett ide.

                        Azért jöttünk, megkérdezzük, nem született-e gyermeked?

Heródes:          Gyermek az én palotámban? Elment a józan eszetek?

                        Ki nem állhatnám azt, hogyha itt egy gyermek üvöltene.

Épp elég volt a sajátom, őket is épp, hogy kibírtam,

De már egyikük sem gyermek. Jobb, ha nem beszélünk róla.

1. csillagász:     Pedig mi a csillagokban azt láttuk, hogy Izraelben

                        egy új, igazságos király, nagy uralkodó született.

Heródes:          Király? Azt mondod, hogy király? Ide figyelj, te nagyokos!

                        Egy király van csak közöttünk, és az én vagyok, tudhatod.

                        Ha ezt nem tudod magadban jól meggondolni, öreg bölcs,

Könnyen lehet, hogy a holnap téged már újra nem köszönt.

2. csillagász:     Bocsáss meg, nagy uralkodó! Nem bosszantani akarlak.

Azért mertem megkérdezni, mert rólad sok jót hallottam.

Azt mondják, hogy nagy király vagy és szereted a népedet.

És a házad mindig szívesen látja a vendégeket.

 

(Heródes ravasz képet vág.)

Heródes:          Jókat mondtak? Megérdemlem. Mindig is jó király voltam.

                        Ennek a nyomorult népnek rég volt ily uralkodója.

                        Annyi szépet tettem köztük, bizony gyakran elfáradtam.

Nem is lenne rossz egy utód, hogy nyugdíjba vonulhassak.

                        Szívesen is köszönteném, ha tudnám, hogy hol is lakik.

                        Odamennék, és térdelve átadnám ajándékaim.

                        Tudjátok mit, öreg bölcsek? Keressétek meg a fiút!

                        Hozzatok hírt nekem róla, hogy hozzá merre visz az út.

1. csillagász:     Indulunk is sietve már, a vendéglátást köszönjük.

Heródes:          Jó, hogy mondod! Jutalomról eddig még nem is beszéltünk.

                        Pedig akarok én adni, nem is kevés a jutalom.

                        De majd itt vár benneteket, ha a hírt végre megkapom.

3. csillagász:     Ég áldjon hát, uram király, akkor mi még találkozunk.

Heródes:          Menjetek csak, hozzatok hírt, merre keressem a fiút.

(Csillagászok kimennek.)

 

1. csillagász:     Arra gondoltok-e ti is, amire most én gondolok?

3. csillagász:     Úgy gondolom, hogy Heródes alávaló csirkefogó.

2. csillagász:     Nem imádni akarja ő azt a most született királyt.

                        Minden szava vértől csöpög, szenvedélye a gyilkolás.

1. csillagász:     Azt mondom, hogy visszajönni nagy butaság lenne ide.

                        Ha más úton megyünk vissza, megmenthetjük a gyermeket.

2. csillagász:     Induljunk, ne késlekedjünk! Figyeljétek a csillagot!

                        Hamarosan megtaláljuk, nem lehet már messze, tudom.

 

¯Ének

 

21. kép

(Édesanya a gyerekekkel.)

Édesanya:        Hamarosan megtalálták, és egy kicsit csodálkoztak,

                        Mit kereshet egy nagy király az egyszerű istállóban.

                        Örömük azonban nagy volt, letették ajándékaik.

                        Más úton indultak vissza, félve Heródes karmait.

1. gyerek:         Heródes biztos dühös volt, hogy a bölcsek így becsapták.

                        Örülök, hogy a nagy gonosz végtére is jól pórul járt.

3. gyerek:         Ne gondold, hogy olyan fából faragták azt a gazembert.

                        Nem engedte meg magának, hogy egyszer is veszíthessen.

                        Leöletett a környéken minden újszülött gyereket.

Ezt a részét nem viselem jól ennek a történetnek.

1. gyerek:         De Jézust csak nem ölte meg? Ő biztosan megmenekült.

Édesanya:        Szerencsére Isten figyelt, ő menthette meg egyedül.

                        József álmában szólalt meg, és így figyelmeztette őt.

                        József pedig felébredve már tudta, mi a teendő.

 

22. kép

(Istállóban Mária és József alszanak.)

József:              Gyorsan ébredj, csomagoljunk, Mária, nagy veszélyben vagyunk.

                        Megölik a kisgyermeket, ha azonnal nem indulunk.

Mária:              Éjszaka van, szívem József, legalább reggelig várjunk.

                        Rosszat álmodtál biztosan. Feküdj le, nyugodtan aludj!

József:              Nem, nem, Mária, indulnunk kell! Én a szamarat vezetem.

                        Te pedig, hogy fel ne sírjon, jól öleld meg a gyermeket.

Mária:              Mintha kiáltást hallanék. Mi történik ma éjszaka?

József: Heródes katonáival kisgyermekeket gyilkoltat.

Mária:              Szegény kicsi fiam, Jézus! Csak gyermek vagy s máris tudod,

                        Mit jelent a menekülés, és hogyha nincsen oltalom.

 

23. kép

(Édesanya a gyerekekkel.)

Édesanya:        Egyiptomba menekültek, és ott biztonságban éltek,

                        S amikor jelt kaptak újra, visszatértek Názáretbe.

                        Jézus pedig gyarapodott testileg és bölcsességben,

                        De Júdeába nem vitték, míg nem lett tizenkét éves.

3. gyerek:         Belőle lett a Messiás, Isten fiaként hatalmas.

                        Csodákat tett és tanított és nagy volt az ő irgalma.

2. gyerek:         Az igazak gyűlölték őt, mert a bűnöst is szerette.

                        Megölték, de harmadnapon föltámadt győzedelmesen.

Mind:               És mi, akik az idén is karácsonyt ünnepelhetünk,

                        Menjünk oda jászolához és tegyük le oda bűnünk.

                        Jézus Krisztus azt szeretné, egymásnak megbocsátanánk,

S így ünnepelnénk karácsonyt, az ő születése napját

¯Ének

 

VÉGE