Koczor Tamás: Karácsonyi élőképek
Karácsonyi élőkép
A szereplők öltözzenek jelmezbe. Így, egyenként lépjenek be a képbe. A sorrend felcserélhető. Közben lehet énekelni is. Kell hozzá egy kis fantázia, pl., hogy hogy lehet beöltözni útnak.
Boci
Kérlek, ne nevessél rajtam,
Én vagyok a szarvasmarha.
Minden nap sok tejet adok.
Amúgy elég békés vagyok.
A sarokban itt állok most
Nézem ezt a kis családot.
Szeretném, ha a kis gyermek.
Melegemben melegedne.
Út
Fárasztó és hosszú vagyok,
Mégis rajtam járnak sokan.
Hegyen-völgyön vezetek át,
Összekötök városokat.
Az út vagyok, ismersz talán
Te is sokat jártál rajtam.
De most figyeld, hogy hogy mennek
József, Mária nagy fáradtan.
Jászol
Jászol vagyok. Énbelőlem
Eszik minden éhes állat.
Tele vagyok jó szénával,
Ha éhes vagy megkínállak.
Most azonban bölcső lettem
a kis Jézus fekszik bennem.
Puha testét átölelem,
Nehogy leessen a szentem.
Istálló
Tárva van az ajtó, jöjj be!
Itt csak néhány szelíd állat
Álldogál a fáradt csendben.
Az istálló téged vár ma.
Mert a szálláson nincs már hely,
De ez itt egy békés szoba.
Nem zavarja senki Máriát,
Megszülethet a kisbaba.
Város
Betlehemnek hívnak engem.
Ősi város vagyok nagyon.
Utcák, házak, kertek, terek.
Pont olyan ez, mint nálatok.
Most azonban naggyá lettem,
hiszen éppen itt, énbennem
született meg a megváltó,
akinek mind örvendeznek.
Az éjszaka
Én vagyok a sötét éjjel,
Ráborulok a világra.
Nyugalma lesz mindazoknak,
akik nappal elfáradtak.
A mai nap mégis más lett,
Hiszen ma született nekünk,
Üdvözítőnk, szabadítónk,
Hogy oszoljon az éjjelünk.
A mécses
Mécsesként világítok én
Istálló sötét sarkában
Emberek, ha egymást nézik,
Fényemben látják arcukat
Most a fényre nagy szükség van
Kis gyermek született nekünk.
Nem is akármilyen gyermek,
Jézus ő, urunk, mesterünk.
Ló
Erős vagyok, terhet húzok,
de most éppen itt pihenek.
Istállóban állva alszom,
Készülök az új reggelre.
Félve lépek nehogy durván
Megrúgjam a kis gyermeket,
Hiszen nagy ünnep van itt ma,
Vigyázzunk rá dédelgetve.
Felhő
Felhő vagyok, égen járok.
Könnyeimmel öntözgetem
A kiszáradt földet, mezőt,
Eső után élet terem.
Most azonban nem könnyezem.
Ne essen eső a földre!
Hadd menjenek József, Mária
Útjuk talán így lesz könnyebb.
Szamár
Názárettől Betlehemig
bizony szörnyen elfáradtam.
Én cipeltem a kismamát,
És volt még súly a csomagban.
Most már alig birok állni,
de azt azért még megvárom,
hogy a kisded megszülessen,
ki megváltja a világot.
Bot
Gazdám letett a sarokba,
egy dicsérő szót sem kaptam.
Pedig végig a nagy úton,
én voltam, a támasztéka.
Nevem sincsen, csak bot vagyok,
de ha elfárad a lábad,
jól jöhet még egy ilyen társ,
emlékezz a jó barátra!
Macska
Volt-e macska Betlehemben,
nem írja meg a Biblia,
Pedig bizony ott voltam én
Lábak alatt, ahogy szoktam.
A macskáknak sok a dolga,
Talán még egy falat is jut.
De mindez csak épp arra jó,
Hogy eközben mindent halljunk.
Angyal
Seregben vagy csak egyedül
láthatón vagy láthatatlan:
nem tudom, hogy ahol jártál
hogy kerültünk az utadba.
Angyalok vagyunk mi, kiket
Isten arra választott ki,
hogy vigyázzunk az emberre,
karácsonykor vigyük a hírt.
Kutya
Társaim a pásztorokkal
Vigyázzák ott kint a nyájat,
De én éppen nem voltam jól,
ezért itt őrzöm a házat.
Mit szólhat egy kutya abba,
mi történik a világban.
Ezért én is csak egy vaúút,
kiáltok az éjszakába.
Egér
Most mi innen elköltözünk,
mert ebben az istállóban
nagy tisztaság kell, hogy legyen,
van itt amúgy is egy macska.
Összeszedem a kölyköket,
elvonulunk kicsit arra,
ahol nincsen gyerek éppen:
Én voltam az egér mama.
József
Különös dolgok történnek
velem, hiszen tudjátok jól
Feleségem kisgyermeket
Hozott világra éppen most.
Jézus lett a neve, ahogy
az angyal őt elnevezte.
Isten Fia, embergyerek,
Karácsony van: örvendjetek!
Mária
Angyal hozta meg a hírét
Most születet a világra
Jézus lett a fiam neve,
nem várakoztunk hiába.
Csodálatos gyermek lesz ő,
de én kicsit fáradt vagyok.
Jó lenne már megpihenni,
várnak rám a hétköznapok.
Csillag
Csillag vagyok: világítok.
Én mutatom meg az utat,
Merre menjenek a bölcsek,
ha egyszer útnak indultak.
Megállok Betlehem felett,
Rámutatok a csodára,
Most született a megváltó,
Elvakít a ragyogása.
Bölcsek
Csillagászok vagyunk, akik
Most érkeztek Babilonból.
Teveháton jöttünk ide,
hogy lássuk a királyotok.
Nem gondoltuk, hogy, aki itt
Uralkodni fog majd egykor,
Egyszerűen és szegényen
néz majd ki ránk a jászolból.
Pásztorok
Nyájunk mellől szólítottak
Ide a fényes angyalok.
Látnunk kellett a gyermeket,
Akiről Isten hírt adott.
Megyünk is már, hisz a nyájunk
Biztosan el is széledt már.
Csak a tiszteletünk tettük.
Mindenkinek jó éjszakát!
Teve
Hátamon púp, nem vagyok szép,
Köpök, hogyha dühös vagyok,
De a hosszú vándorúton
Soha el nem fáradhatok.
Csillag után jöttem én is,
Hátamon hoztam egy bölcset.
És most nézem milyen furcsák
Az állatok e vidéken.
Kincsek
Arany, tömjén, mirha vagyunk.
Kincsek, kikre sokan vágynak.
Ládában rejtenek minket
A királyi palotákban.
De most itt ez nem palota
Istálló, egyszerű hajlék.
Mégis a legnagyobb király
Számára vagyunk ajándék.
Kocsmáros
Házam tele sok a vendég.
Hely az végképp nincsen már ma.
De akad itt egy istálló,
Az udvarunk hátuljában.
Csendes, tiszta, nincs baj vele
Talán még jobban is jön most,
Amikor – ha én jól látom –
Éppen a nyugalom fontos.