H. Németh István: Örömöt hirdetek néktek
Szereplők:
Gyuri: 13-14 éves jó kedélyű, jólöltözött fiú. Barátságos, biztos fellépésű,
néha akaratlanul leereszkedő
Géza: 13 éves. Nagy bámulója Gyurinak. Csodálja és utánozza
Sanyi: 13 éves. Tisztviselő gyermek. Anyja beteg, apja vizsgálati van. Bibliás fiú,
derék gyermek.
Sári: 11 éves. Sanyi húga. Jó tanuló, engedelmes kislány.
Mama: Könnyen csüggedő, szenvelgő, sírós, beteg asszony.
Édesapa: /szerepe nincs, a darab végén megjelenik/
1. kép. Szín : az utca, üres színpad.
2.-3. kép. Sanyiék otthona. A falon kereszt, sarokban karácsonyfa.
Nem látszik a szegénység, csak a hangulaton vehető észre a keserűség.
Záróének . 729. 1. és 3. verse. A színfalak mögött segíthetnek.
Történik napjainkban. /1957/
1. kép.
/Utcán. Gyuri hátizsákkal, vidáman fütyörészve megy./
/énekelve: Ne aggodalmaskodj.. /
Gyuri: /fütyül, előre jön, megtámasztja hátizsákját a falon/:
- Hű de nehéz, phüü... /homlokát törölgeti/.
Géza: /Jön, fütyörészve/: - Szerbusz Gyuri, a boltból jössz?
Még karácsony napján is befognak otthon, öreg Fiz?
Gyuri: - Szerbusz. Dehogy fogtak, én fogtam be magamat. Sanyiékhoz megyek.
Géza: - Sanyiékhoz?!... Ahá, karácsonyi csomagot viszel. /komolyan/
Látod ez szép öregem. /Irigykedve/
Neked mindig olyan stramm ötleteid vannak. /Megveregeti a vállát./
Gyuri: /Elégedetten/ Hát Istenem... Sanyi jó gyerek, sokszor segít a számtanban.
Most aztán meg nagyon nehezen vannak.
Édesanyja beteg, édesapja a fogházban van.
Géza: /csodálkozva/ - A fogházban? Mit csinált?
Gyuri: - Hiányzik a bank pénztárából 8.000. -forint.
Ő a pénztárós, nem tudott elszámolni, ezért a múlt héten őrizetbe vették.
Géza: - Sándor bácsit? De hiszen az olyan becsületes ember.
Biztosan nem ő vitte el.
Gyuri: Én is azt hiszem. Valaki ellophatta, vagy kevesebbet fizetett be .
/vállát vonja/. Bár mit lehet tudni? Lehet, megy megszédült.
Géza: - Megszédült? És elesett?
Gyuri: - Dehogy te buta. Ezt úgy mondják.
Ott volt előtte a sok pénz és talán megkívánta. Lizi néni is ezt gondolja.
Géza: - Lizi néni? /felháborodva/ Mondott már ez a vén nénike valakiről
is jót?! Sándor bácsi nem vitte el.
Gyuri: - Lehet... lehet. Majd kiderül és szabadon engedik.
De addig nincs fizetés és nehezen élnek.
Viszek nekik lisztet, zsírt, disznókostólót és cukrot.
Géza: - Anyukádék küldik?
Gyuri: - Ühüm. Meg még egy-két karácsonyi ajándékot.
Sanyinak én külön vettem a saját pénzemből 30 méter horogzsinórt,
horgokkal, buktatóval, ólommal.
Géza: - Saját pénzeden Gyuri? Legalább egy százasod elment rá.
Gyuri: /nagyvonalúan/ - Hát aztán? Miért ne örüljön Sanyi?
Olyan sokat segített számtanból... én meg nem szeretek tartozni senkinek se.
Géza: - hááát... azért most mégse horogzsinórra van szüksége,
Hanem ruhára, ennivalóra.
Gyuri: - Azt adok, amit akarok, örüljön, hogy ennyi mindent kapnak.
A horogzsinór jó lesz nyáron, majd kilószámra hordja haza a családnak a halat.
Géza: /nevet/ Ugyan... fogtál te már életedben összesen egy kiló halat?
Gyuri: Amennyivel többet… nevetséges vagy öregem, No jössz velem Sanyiékhoz?
Géza: /örömmel/ -Szívesen.
Gyuri: /vigyorogva/ Akkor vedd át a hátizsákot, majd a kapu előtt átveszem.
/Felsegíti, füttyszóval elmennek/.
2. kép.
/Sanyiék lakása. Nem látásik a szegénység, esek a hangulat nyomott. Sanyi anyja a karosszékben ül, zsebkendőt emelget a szóméhoz. Sanyi az asztalnál rajzol egy kartonra színes ceruzával. Sári varrogat az anyja mellett. Bárokban egy kis karácsonyfa/.
Mama: Szegény gyerekek… apátok talán már nem is talál engem életben mire
kieresztik.
Sári: /simogatja/ Mamuska, mamuska, nem beteg annyira.
Mama: De sírba visz a bánat nemsokára.
Sanyi: /felkel/ Idenézzen édesanya. Ez az én ajándékom ma karácsonykor. /
Mutatja a falitáblát, amit rajzolt, Olvassa/: "Hagyjad az Úrra a te utadat,
bízzál őbenne, ő megcselekszi!
Mama: /sírva/ - Igen... igen, de ez az első karácsony, amikor apátok nincsen velünk,
Sári: /simogatja/ Édes mama, no, nyugodjon meg, még minden jóra fordulhat.
Sanyi: Isten még azt is megteheti, hogy... azt is megteheti, hogy... /elfordul,
öklével a szemét dörzsöli/.
Mama:/sír/ - Ó édes fiam... ma is apátok nélkül maradunk és talán jövőre is, ha elítélik.
Kihagyott minket az Isten.
Sanyi: Csak azt ne mondja édesanya. Még ha nem is jön hasa apuka mostanában,
akkor sem hagyott e1 minket az Úr... csak próbál! /Zsebkendőt hús elő,
mind a két gyerek az anyjához simul.
/Csengetnek vagy kopognak, belép Gyuri hátizsákkal és Géza/.
Gyuri-Géza: Kezét csókolom Sára néni, szervusztok Sanyi, Klári.
Sanyi-Sári: Szervusztok.
Mama: /sírva-mosolyogva/ - Édes gyerekeim... hát gondoltok ránk ebben a nagy
árvaságban?
Gyuri: Anyuka csókoltatja Sára nénit, apuka üdvözletét küldi.
Egy kis karácsonyi ajándékot hoztam. Sanyi segítsd le a vállamról.
Géza: /segít Sanyinak/ Én csak megkíméltem Gyurit.
Sári: /boldogan/ Majd segítek kipakolni neked Gyuri, biztosan nehéz volt.
Gyuri: Hát... nehéz volt, de legalább súlyemelésből tréningeztem egyet.
/Bontogatja a hátizsákot./
Sanyi: /Belenéz/ Ez valóban nehéz lehetett. Egy nagy zacskó liszt, egy fazék zsír,
egy zacskóban cukor, szalonna... kolbász. /Örülnek/
Gyuri: /boldogan/ - Visszafelé már könnyű lesz.
Sári: /Tálcát hoz, kezdi kihordani a zacskókat./
Mama: Gyurikám, nagyon-nagyon köszönöm. Ki hitte volna, hogy rászoruljunk
éppen mi egyszer mások könyörületére. /Sír/.
Gyuri: /zavarban/ - Ne tessék sírni Sára néni, ez nekünk kötelességünk, hogy
segítsünk egymáson. /Felbuzdulva, ügyetlenül érvel/. Ha majd mi leszünk
bajban, biztosan Sára néniék segítenek rajtunk először. /zavarban/.
Persze nem ezért küldték Anyukáék…
Mama: Tudom - tudom Gyurikám, jó szívvel adtak a magukéból.
Géza: /kotnyelesen/ Meg aztán Gyuriék könnyebben is adnak, mert visznek nekik
a betegek…
Sári: Akárhogy is van, az szép volt, mert alig van a spájzba valamink.
Ugye tudtátok?
Gyuri: /bólint, nem felel./ És a kesztyű Sára nénié /odaadja/, az a sál Sárié.
/Köszönik/. Ez a horgász-felszerelés pedig a tied Sanyi, jó lesz, mi?
Sanyi: Köszönöm Gyuri. A nyáron lehet, hogy dolgoznom kell és kenyeret keresni,
de azért szeretném megáztatni a horgokat is a folyóban.
Géza: /lelkesen/ - Tiszta nylon, öregem. Öt kilós halat is elbír. Én két príma
nyelet adok neked hozzá. /Sanyi mosolyog, köszöni/.
Mama: /Nézi őket, mosolyog a buzgalmon. Felkel, meggyújt egy kis gyertyát a
karácsonyfán. Visszaül, a fára néz és a szemét törölgeti/
Gyuri: Jaj, már alig várom, hogy otthon nálunk is égjenek a karácsonyfa gyertyák.
Sífelszerelést várok, bakanccsal, ruhával együtt) - talán a kerékpárt is
megkapott az idén.
Géza: Én bélyegalbumot és fényképezőgépet várok... és egy nagyon szép könyvet.
Ha ezeket megkapom... semmi más nem kell nekem.. /körülnéz, látja a szótlan
arcokat, elszégyelli magát./
Gyuri: /kincs zavarban/ - Na tessék sírni Sára néni kérem... /csend/ /órájára néz/
nekik el is kell mennünk már.
Sanyi: Várjatok, hadd adjak én is nektek valamit.
Gyuri: - Géza: Nem, nem. Szó sem lehet róla. No igazán ne, Sanyi.
Sanyi: /a fiókból előhúz 2 falitáblácskát/ Ez a tied Gyuri, ez a tied Géza.
Géza: /olvassa/ - Nagy örömöt hirdetek néktek...
Gyuri: / ” / - Ma született néktek a Megtartó.
Sanyi: Ma nekünk ez az egyetlen örömünk. A jászolban született Úr Jézus.
Őbenne van a mi reménységünk és vigasztalásunk.
Mama: /zokog/ Édes fiam, drága kis fiam, bárcsak én tudnék hinni ennyire.
De most nagyon kishitű lettem.
Sanyi: Ugye nem haragusztok, ha azt mondom, hogy a jászolban fekvő kis Jézus
most nekem többet ér, mint egy kerékpár vagy fényképezőgép…
Gyuri: /csendesen/: - Nem haragszunk Sanyi.
Sanyi: Nekünk a mai szomorú karácsony estéhez erő kell és ezt csak tőle kaphatják.
Édesapának is kell odabenn a rácsok mögött, és ezt Jézustól kérhetjük.
És tudom, hogyha elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy véget vessen a mi
megpróbáltatásunknak, akkor visszahozza nekünk édesapát.
Mama: /szemét törölgetve/: - Ugye visszahozza kisfiam…?
Sanyi: Az egész karácsonyból Jézusnak örülök igazán. Nézzétek, ma délután mennyi
ígéretét felírtam erre a papírlapra!
Sári: Olvasd Sanyi!
Sanyi: /olvassa/ “Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
“Amit csak kértek ás Atyától az én nevemben, megadja néktek. - hallod
édesanyám?” E világon nyomorúságtok készen, de bízzatok én meggyőztem
a világot." És a legnagyobb: “Nékem adatott minden hatalom mennyen és
földön”.
Halljátok, ezt csak ő mondhatja el, a Mi Megváltónknak hatalma van!
Gyuri: /elérzékenyülve/: Sanyi, add nekem ezt a papírt. Ma este otthon a fa alatt
felolvasom én is. Jézus legyen nekünk is a legdrágább ajándékunk.
Géza: Kéken is fel kellene olvasnom odahaza…
Sanyi: Már napok óta csak a jászolban fekvő Jézus vigasztal, mert őróla jut
eszembe a mi szomorú életünkben, hogy mégis szeret minket a Mennyei Atya.
Ha nem tesz úgy velünk, ahogy mi szeretnénk, mégis szeret. Ha erre nem
gondolhatnék, engem is csak ennek a szomorúság mint édesanyát.
Mama: /egy idő óta a táblácskáját nézi, olvassa/ - Hagyjad az Úrra a te utadat, bízzál
Őbenne, ő megcselekszi... bízzál benne.../ csendesen én is a jászolra nézek és
Megint bízom az Úrban... és a keresztre is nézek és bízom benne, mert ő is
szenvedett... Ő megcselekszi azt velünk, ami jó... ha így is vágyónk, legyen
meg az ő akarata... /kezével elfedi szemét/.
3. kép.
/Szín ugyanaz, csengetnek. Sári ajtót nyit./
Főkönyvelő: -/belép/ Jó estét kívánok, kezét csókolom. /köszönnek/
Mama: /nyugtalanul/ - Jó estét főkönyvelő úr. Leltározás lesz.
Főkönyvelő: Örömhírt hozok. Előkerült az elveszett pénz nyugtája.
Véletlenül becsúszott az ellenőr írásai közé. A pénz megkerült tehát, a
pénztáros úr szabad. Nemsokára itthon lesz.
Mama, Sári, Sanyi: /óriási örömben, kiáltva, össze-vissza/
Itthon?! Ma?! Édesapa?!
Az uram! Hát szabad?! Velünk lesz?! Édes Jézusom...
Főkönyvelő: Ünnepek után várjuk a hivatalban, bocsánatkéréssel, az elmaradt fizetéssel...
a régi helyére.
Mama, Sári, Sanyi: /átölelik egymást boldogan/.
Mama: Ne, ne tessék elmenni. Egy kicsit maradjon még. /Meggyújtja a gyertyákat/.
Csak néhány percre még ossza meg a mi örömünket.
Sanyi: Énekeljünk.
Sanyi: Édesapa kedves karácsonyi énekét.
729. é 1.versei:
Ím jászlad mellett térdelek, Ó Jézus, üdvösségem.
Elhoztam minden kincsemet. Mit ingyen adtál nékem.
A szívem lelkem életem,
ó fogadd tőlem kedvesen,
Ne szolgáljon, - csak Téged
Édesapa: /Első vers végén észrevétlenül a hátak mögött benyit. Csendben mögéjük.
megy és csak akkor veszik észre, amikor átöleli őket. Felugrálnak boldogan,
de int, hogy énekeljenek tovább, ő is énekel.
