Vajon istentelen-e Mickey Mouse világa? – 81 éve indult meghódítani a világot a nagy fülű kisegér
A nagy fülű kisegér 81 évvel ezelőtt tűnt fel a filmvásznon. Walt Disney 1928-as A bolond repülő című rajzfilmje volt az első rajzfilm, amit még ugyanabban az évben elkészült, első hangos Mickey Mouse film, a Willi, a gőzhajó követett. Ez volt gyakorlatilag a startlövése annak a hihetetlen fantáziavilágnak, amelyben Mickey, Minnie és Donald játsszák a fő szerepeket. De csupán csak egy istentelen világ ez, humorral és kalanddal? Kukkantsunk a kulisszák mögé. Szöveg: Ulrich T. Christenn, fordítás: Bolla Zsuzsanna.
Mickey Mouse és Donald Duck történetei a híres Duckburgban játszódnak. Itt találkozhatunk mindegyik ismert rajzfilm hőssel: Goofy, Dagobert nagybácsi, az unokaöccsei Tick, Trick és Truck – mindannyian itt laknak. A kis városka élete világunk tükörképének tekinthető, kicsit tarka, kicsit mókás, kicsit gondtalan. Vagyis jobban mondva: móka, öröm és kacagás itt minden. És persze egy kicsit minden olyan steril és istentelen is.
Bár van egy katedrális a városban, de Donal vagy Mickey vajon volt már ott istentiszteleten? Bár a városban megünneplik a karácsonyt és a húsvétot is, de ajándékokon és tojáskeresgélésen kívül más nem történik ilyenkor sem. Egy Isten nélküli világban az ember vélheti úgy, hogy a hit miért is ne hiányozhatna. De ebben a városban mégis számtalan vallásosság figyelhető meg.
Vannak nyilvánvaló utalások, amelyek egyházról és Bibliáról szólnak: Kacsa nagyi és Daisy a konfirmációjukról mesélnek az egyik részben. Goofy egyszer igaz kereszténynek írja le önmagát. Dagobert pedig hangsúlyozza: „A péntek az böjti nap!” és a páncéltörők is imádkoznak, amikor munkához látnak a széf feltörésekor.
Az imádság egyébként veszélyhelyzetben gyakran előfordul, sőt a pedagógiai jólneveltséget jelenti, ha valamelyik szereplő lefekvés előtt elmormol egy esti imát. Kuriózum az is, hogy Tick, Trick és Track a bűnbánati napot ünnepnapként írják le, így aztán a kis kacsváros mégsem világunk tükörképe.
A Biblia is előfordul: „De hát ez a Bibliában is le van írva!” – mondja Donald, amikor a segítőkészségről beszél. Számos Disney történet utal bibliai elbeszélésekre: Donaldot egyszer egy hal Jónásként lenyeli, sőt, Jézusként vízen jár, az unokaöccsei pedig Noéként bárkát építenek, hogy megmentség az áradástól az állatokat.
A mély vallásosság azonban mégsem jellemzi a társaságot, hiszen az alkotók világszerte el is akarják adni terméküket, így a nyílt vallási preferenciák csak zavarólag hatnának. Egészen másképp néz ki azonban a dolog, ha rejtett vallásosság figyelhető meg.
Luther Márton „Ott van az Istened, ahol a szíved” mondását idézve a gazdag Dagobert nagybácsi lehetne az egész városban a legvallásosabb szereplő. Miért? Hát imádkozik a pénzéhez, számára a Paradicsom egy nagy kád pénzben való fürdőzés, a páncéltörők pedig a gonoszt testesítik meg számára.
De Jézus szavaival élve, nem lehet az Istennek is és a Mammonnak is szolgálni (Mt 6,24), úgyhogy Dagobert bácsikánk dönt is azonnal: ő inkább a Mammonnak szolgál – csingi-lingi.
Szóval mégis csak van Duckburgban vallásosság. Ilyen szempontból pedig megint csak a világunk tükörképe az, ami ebben a mesebeli társadalomban játszódik.
Emlékeztet legalábbis egy korábbi EKD felméréshez, amelyben az egyházat épületként és hivatalos szervként értelmezik az emberek és az olyan keresztény értékek, mint a becsületesség, az igazmondás és a segítőkészség ugyan elismert tulajdonságok a világban élő emberek számára, ezeket mégsem magával az egyházzal, egyházakkal kapcsolják össze. A keresztény szimbólumok is ritkán fordulnak elő a német emberek életében, multi-kulturális társadalom ide, multi-vallású társadalom oda.
Duckburg társadalma szekularizált és a hit amolyan szólásmondás szintjére degradálódik benne, valahol a margóra szorulva. Mint nálunk? Nem, ott minden kicsit tarka, kicsit mókás, kicsit gondtalan.
