Teremtésgondozás Krisztus munkatársaként

A 9. Szélrózsa találkozó sajtótájékoztatóján kiemelt eredményként hangzott el az a vélemény, hogy a missziói küldetését végző Anyaszentegyház nemcsak hozzájárul /valamelyest/ a feladatok teljesítéséhez, hanem a Krisztustól kapott üzenetével megoldást nyújt a környezete számára. Nagyon értékes tevékenység, amikor vállalják a hozzájárulás, angolul a contribution tevékenységét a tunyaság és a felelőtlen hallgatás helyett, azonban a mennyei gazda elvárásának az felel meg jobban, amikor megbízottai jelzik, hogy Tőle megkapták a megoldás, /angolul a solution/ ajándékát. 

Mindez azért vált lehetségessé, mert a  találkozó résztvevőinek nemcsak arról adtak jelzést, hogy jelentősek a vízügyi gondok mind a biológiai fenntarthatóság mind a lelki életben, ha-nem mert merték nevesíteni azt a felszólítást, amely szerint van olyan hely, ahol élő, szomj-oltó vizet lehet meríteni éspedig nem valahonnan, hanem a Szentírásból, Krisztus lelkének a forrásaiból. /Külön ajándék, hogy akarva és akaratlanul is környezetvédelmi, teremtésgondozásra is utaló Ige került a nagy jelentőségű program előlapjára./ 

A fejlődéstörténet részeként, a megváltás szolgálatában

Az Egyház a maga egészében  és valamennyi tagjában hasonló nagy kérdés elé kerül, amikor a környezet-gondozás, -építés,  -fejlesztés és – védelem kérdésével  találkozik. Vajon szabad-e és kell-e elmélyedten foglalkozni a társadalom köznapi értelemben vett fennmaradásának a problémájával, még inkább a fenntartható fejlődés feladatával. Még összetettebbé válik a téma, ha megértjük, hogy mindez a teljes kozmikus lét, a földi élet fejlődéstörténetének a menetében válik egészen komollyá és életbevágóan /egzisztenciálisan/ fontossá. 

Vannak, akik elutasítják az ilyen átfogó értelmezést. Úgy ítélik, hogy e gondolatkör megszegényíti a bűnében elveszett világ felé szóló üzenet megszólaltatását és a felszólítást a meg-változásra. Sőt még arra is figyelni kell, hogy az élet közvetlen gondjaival történő foglalkozás nem méltó a Krisztus értünk felvállalt megváltói szolgálatához. Mindez tévedés, olyasmi amivel János első levelében viaskodik az ősegyház. 

Való igaz, hogy a reformáció idejére olyan mértékben elhalványult Krisztus egyedülvaló, ki-zárólagos, bűnből való megváltói szolgálatának hirdetése és ennek komolyanvétele,  hogy szinte minden erőt arra kellett fordítani: az úr Jézus ezen célú szolgálata el ne halványuljon, jelentősége el ne tűnjön. Ezért indokoltan és szükségszerűen az Úr Jézus megváltói szolgálata került a reformátori  Egyház  tevékenységének az előterébe.

Hit Jahveben, a teremtő Istenben

Az ipari forradalom során, a hozzá kapcsolódó tudományos munka eredményeképpen azonban megváltoztak a természeti és emberi energiaelőállítási és vezérlési viszonyok; az eddig állandó fenyegetettségben élő emberiség energiafeltárási, befolyásolási  képességei meredeken /exponenciálisan/ megnőttek és a természeti erőforrásokkal, majd azok felhasználásával összemérhetővé váltak. Ebben a helyzetben kényszerítővé vált a lét egészével, a hitéleti szó-tár figyelembevételével pedig a teremtés gondozásával foglalkozni. 

Sokak számára váratlanul előlépett, csaknem berobbant a teremtés, a téridő létrejöttének, hovatartozásának a problémaköre.

Az Ószövetség tanúsága szerint az ősi hitvilág egésze ahhoz kapcsolódott, aki képes volt a kozmikus egészet létrehozni. Élohim, Jahve azért érdemel tiszteletet és engedelmességet, mert Ő az alkotó, a csodálatos világalkotó Mester. 

Minden Krisztus által lett,

A csodálatos jeruzsálemi templomból kiszorított keresztyén-keresztény testvéreink pedig felismerték, hogy Krisztus, az Isten Fia, a közöttünk megjelent Isten, Ő az, aki a téridőt – a maga véges vagy végtelen voltában – éppen az örökkévalóságban létrehozta.

A teljes fizikai és biológiai valóság, ebben az ember  Tőle származik. Minden Krisztustól van és Őértre van. A maga fejlődéstörténete szerint, vajúdásokon át egészen a mennyei Jeruzsálemig. 

Ám itt, ebben valami új, egyháztörténeti szempontból reformációkorabeli fontosságú, óriási jelentőségű eseménynek vagyunk tanúi és közzétevői. Felismertük, amint  korábban a Meg-váltás  kegyelmét, úgy most a Teremtés Krisztusban adott kegyelmét. Végtelen örömünkre nem csupán istenségéből következő  további gazdagságként, hanem az őskeresztyén szentírók kinyilatkoztatást rögzítő üzeneteként is.

Krisztus munkatársai vagyunk

Így mindazok, akik a környezetvédelem, a teremtés gondozásában állnak, nem csupán jóindulatú – időnként – önzetlen – humanisták, hanem a Krisztus munkatársai, a teremtő tevékenység részesei. Nem kétséges: Az Egyháztörténelem új fejezetéhez, az Egyház megújulásának új szakaszához érkeztünk.

Gazdánk a megváltó, bűnbocsánatot biztosító, szolgálatra felszabadító és

                 a teremtő, létünket célravivő úr,

 a Krisztus, Az inkarnáció kettős ajándékaként. 

Az Egyház alapvető szolgálata sem régen sem most, nem a környezeti technológiák kidolgozása hanem a Krisztusban nyert megoldás /solution/ az új energiaforrás tanítása, továbbadása és a teremtő Krisztushoz megtérés hirdetése.