Szentesti mese

Erzsébet története saját szavaival: 

 „Túl öreg voltam már ahhoz, hogy kisbabám szülessen. Legalábbis mindenki ezt mondta. Isten azonban arra készült, hogy meglepjen minket. A férjem, Zakariás gyakran volt távol, papként szolgált az Úr templomában. Nem lennék ennyire magányos, gondoltam, miközben kibámultam az ablakból Jeruzsálem felé elnézve, ha lenne egy kisbabám. Akkor hirtelen Zakariás jelent meg a hegyoldalban, úgy szaladva, hogy az egy fele annyi idős embernek is becsületére vált volna. Elébe siettem: Mi történt, Zakariás? A szívem hevesen dobogott. Egy üzenetet kapott az Úrtól, amit persze nem hitt el, most meg nem tudott beszélni. Csak néztem, ahogy a karjaival csapkodott, mint egy ijedt madár. Nem értem! kiáltottam. Akkor Zakariás a mennyboltra mutatott, majd a hasamra. És tudtam. Az Úr gyeremeket ad nekünk! És nevetve simogattam a hasamat.“ 

Az első bölcs asszony megkapta ajándékát. Erzsébet bölcsen nevelte a gyermeket, akit mi Keresztelő Jánosként ismerünk. Ő készítette elő a világot a még nagyobb ajándékra, arra, aki a második bölcs asszony által jött el. 

Mária története, ahogy ő élte át: 

„Hogyan lehetséges ez? Ezt kérdeztem Gábriel angyaltól, aki azt mondta, hogy Isten a legnagyobb ajándékot adja nekem, amit valaki is valaha megkaphat. Egyedül voltam, amikor az angyal hirtelen megjelent, ezer csillag fényességével. Ne félj Mária, Isten téged választott. Gyermeked lesz, akit nevezz el Jézusnak. Ő a magasságos Isten Fia. Én még fiatal voltam, szegény, még szűz, és éppen csak eljegyzett József, az ács. Istennek semmi sem lehetetlen, figyelmeztetett az angyal. Aztán elmesélt nekem egy másik ajándékot: még Erzsébetnek is gyermeke lesz idős korában. Bátorságot merítettem Istennnek a nénikémhez tett ígéretében. Az Úr szolgálólánya vagyok, feleltem az angyalnak, történjen velem minden úgy, ahogy mondtad.“ 

És minden úgy történt, ahogyan az angyal megmondta. Egy istállóban, Betlehemben megszületett Jézus, Isten szent ajándéka. Ez az ajándék a Megváltó, az egész föld reménysége. A fiatal Mária bölcsebb volt koránál. Amikor eljött az ideje, elment Józseffel a jeruzsálemi templomba, hogy a zsidó szokások szerint bemutassák a gyeremeket. És már ott várt a Messiásra a harmadik bölcs asszony. 

Anna várva várt története: 

„Már azt mondták, adjam fel. Nagyon öreg voltam, nyolcvannégy éve özvegy és soha nem hagytam el a templomot. Nem vártam volna eleget, hogy meglássam az Úr ajándékát, a Messiást? A hátam hajlott volt már, mint Babilon fűzfái, s nap mint nap a templomi szolgálatomat végeztem, böjtölve és imádkozva. Az Úr elküldi nekünk a Megváltót! prófétáltam mindenkinek, aki odafigyelt. Aztán egy nap, valami másképp történt. Hallottam az áldozati bárány mekegését és a pénzérmék csörrenését az edényben, mint minden nap. De ezen a napon ahogyan gyenge szemeim az áldozók tömegében kutattak, a tömeg elhomályosult, és csak egyvalaki látszott élesen szemeim előtt, egy kisbaba. Egyszerre tudtam, hogy ő az Isten ajándéka, a Messiás. Magamhoz emeltem a gyermeket, akire egész életemben vártam, hogy végre láthassam. Aztán az emberekhez fordultam: Íme, itt van, Isten elküldte hozzánk Fiát!“ 

Egy életen át tartó várakozás bölccsé érlelte Annát. Amikor a megígért ajándék megérkezett, a harmadik bölcs asszony magához ölelte a Megváltót, és bemutatta őt az emberekenek. 

Erzsébet a karján tartotta fiát, Jánost, és egy fényes csillagra mutatott az égen. Hamarosan, suttogta neki, te fogod előkészíteni a világot Isten nagyszerű ajándékának, Jézusnak érkezésére.

Anna a templom lépcsőjén ülve meredt a jeruzsálemi égre, hálával telve, hogy Isten hagyta őt addig élni, hogy megláthassa az ő nagyszerű ajándékát, a Messiást.

A fényes ég alatt Mária ringatta fiát, Jézust, és az angyal szavain gondolkodott. A távolban hallotta a tevék patáinak kopogását…

Miután a napkeleti bölcsek elhozták ajándékaikat, az aranyat, tömjént és mirrhát, s miután felnyergelték tevéiket, hogy visszatérjenek keletre, három bölcs asszony osztotta meg a világgal Isten nagyszerű ajándékát.