Szemerei János: A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület jövőképe és a püspöki szolgálat koncepciója

1.     Témánk a teológiai koordináta rendszeren

A reformáció teológiai szókészlete alapján mind az egyházkerület, mind pedig a püspöki szolgálattal kapcsolatos részletek szabályozása az „emberi eredetű egyházi szokások” kategóriájába tartozik.

Az egyházkerületekről például nincs egyáltalán sem bibliai, sem reformátori hitvallásos rendelkezés, a püspöki szolgálattal kapcsolatos bibliai gyakorlat pedig az évszázadok során olyan mértékben átalakult, hogy alig lehet ráismerni.

Ez nem csökkenti témánk fontosságát, hanem inkább kihangsúlyozza. A mindenkori egyház tagjai – benne a mai teológusok és egyháztagok – kiemelt felelősséget hordoznak abban, hogy mit, miért és hogyan szabályozunk, hogy milyen kereteket alakítunk ki az egyházban Isten ügyének jobb előmenetele reményében.

2.     Egyházunk és a jövőkép

Evangélikus örökségünk része, hogy reménységgel tekintünk a jövőbe. Az Ágostai hitvallás VII. cikkének elején ezt olvassuk:  „Az egy anyaszentegyház minden időben megmarad”… A hitvallás szövege itt természetesen az egyház lényegéről, és nem az emberek által alkotott keretről beszél.

Az ember által alkotott keretek esetlegességéről és töredékességéről világosan beszél a történelem.

A Magyarországi Evangélikus Egyház kerületi berendezkedésének keretét például nem pusztán az evangélikusok szándéka, nem teológiai érvek alakították ki, hanem konkrétan egy politikai döntés, III. Károly 1731-ben kiadott Carolina Resolutio nevű rendelete.

A külső politika durva beleavatkozása néhány évtizede, 1952-ben ugyancsak felborítva a hosszú idő során kialakult és megszokott egyházi kereteket.

Kapi Béla, a Dunántúli Egyházkerület 32 éven át hűséges püspöke szívszorító módon írta meg szeretett egyházkerületének megszűntetését. Víziójában koporsóba zárva látta szeretett kerületét, és fájdalmas módon írt a búcsúzásról, a gyászról.

Ugyanakkor az is igaz, hogy az egyházkerület megszűntetése, sőt rosszakaratú politikai szándék, üldöztetés, sok egyházi ember elbukása, árulások és elfordulások, az egész egyháznak megásott sír mégsem vezetett az egyház teljes pusztulásához, halálához.

Ebben az összefüggésben érdemes gondolni arra, hogy Isten akkor is munkálkodott, amikor nehéz körülmények között az elhagyottságunkon keseregtünk… Egyházkerületünk mai lelkészi karának több mint 90 százaléka 1952. után született, és az összes lelkészünk az említett tragédia után kapta elhívását!

Amint látjuk, az egyházkerület nem feltétele Isten munkájának, de Isten munkájának csatornájává lehet. Azon fogok munkálkodni, hogy egyházkerületünk a jövőben ilyen csatornává legyen!    

3.     Isten népének szolgálata

Több fórumon is elmondtam, hogy gyülekezet centrikus egyházban gondolkodom. Tisztában vagyok azzal, hogy gyülekezeteink elesett állapotban vannak. Tudom, hogy olyan nagy az ínség, hogy van, ahol nem tudnak alkalmas tisztségviselőket választani, mert nincs kiből. Ismerem a kicsi gyülekezetek működési zavarait, az elkeseredettséget és az uralkodó pesszimizmust.

Az egyháznak mégis a gyülekezeti szint a legfontosabb része, mert az Isten népe, az emberek ott élnek. Azok az emberek, akikért Krisztus az életét adta. Luther azt írja a Schmalkaldeni cikkekben: „a hétéves gyermek is tudja, mi az egyház, a báránykák, akik hallgatnak pásztoruk hangjára…”

Az egyházkerület, és a mindenkori püspök szolgálatának értelme is a rá bízott gyülekezetek, egyházmegyék, intézmények, lelkészek és nem lelkészek segítésében, támogatásában és szolgálatában van. 

4.     A püspöki szolgálat a lelkészi szolgálat elágazása

A bibliai επισκοπος (felügyelő, őrködő) eredetileg egy-egy gyülekezet elöljárója, akit a közösség megbízott. Ott akkor értelemszerűen nem szakirányú elméleti tudáshoz, nem végzettséghez, hanem Krisztus és a Tőle kapott örökség ismeretéhez, és a hiteles életvitelhez kötött szerep volt.

Érdemes erre odafigyelni ma is. Nem csak az a Krisztus ismerete, amit könyvekből lehet megszerezni, és amit teológiai diplomával ismernek el. Az életben megtapasztalható, a Krisztussal átélt tapasztalat is az. A kettő egymás ellen nem játszható ki! Számomra ezért különösen is kedves az evangélikus gyakorlatunknak az az öröksége, amit a paritás elv fejez ki.

Egyházunk minden szintjén kettős elnökség (lelkész és felügyelő) viszi a vezetés és a felelősség terhét. Ha úgy tetszik, együtt látják el, egymást segítve és kiegészítve az επισκοπος-i szolgálatot. Vagyis a mi evangélikus egyházunkban a bibliai püspöki tisztségnek megfelelő szolgálat jelentős részét a helyi lelkész és a felügyelő látják el. (Ahogyan Isten rendjében a férfi és a nő együtt, és nem külön-külön élik meg az ember létet.)

Luther jól ismert sekrestyeimádságának szóhasználata is jelzi, hogy a reformátor milyen tisztán látta lelkészi szolgálat mélyebb értelmét, püspöki jellegét:  „Te engem egyházadban püspökké tettél…”

Luther 1539-ben A zsinatokról és az egyházról című iratában az egyház hét ismérvéről ír. A következőket sorolja fel: az Ige, a keresztség, az úrvacsora, a gyónás és feloldozás, az egyházi szolgák felavatása és szolgálatba állítása, az imádság és a keresztvállalás. A felsorolt hétből hat terület szolgálatát valamennyi lelkész gyülekezeti szinten gyakorolja. A hétből csupán egyet (a felsorolásban az ötödik) az egyházi szolgák felavatását és szolgálatba állítását végzik külön megbízott szolgák, az esperesek és a püspökök. A szolgálatba állítást (ordináció) a püspök, a hivatalba állítást (iktatás) az esperes. Fontos megjegyezni, hogy hazai evangélikus gyakorlatunk következetes abban, hogy nincs a lelkészek között hierarchia. Ezért nincs külön esperes- vagy püspökszentelés, csupán iktatás. Ezért nincsenek függetlenített esperesi és püspöki állások, hanem mindegyikük gyülekezeti lelkészi szolgálata mellett külön megbízás alapján látja el esperesi-, illetve püspöki szolgálatát. 

Ezt az egészséges evangélikus szemléletmódot magaménak vallom, s ennek szellemében szeretnék ez után is munkálkodni.

5.     Püspöki koncepcióm

1. Kor 3, 6 értelmében elődeim szolgálatát folytatva, arra építve kívánom végezni szolgálatomat, tudva, hogy más az ültető, más az öntöző, de azt is, hogy a növekedést Isten adja.  

Megválasztásom esetén a püspöki szolgálat három területén lenne érezhető változás.

a/ Egység a sokszínűség megőrzésével.

A püspöki szolgálat nevesített feladatai között szerepel az egyház egységének őrzése. Nem áll szándékomban a saját véleményem másokra erőltetése, és az enyémtől eltérő vélemények elhallgattatása. Az egységet nem egyszínűsítéssel szeretném elérni. A különböző kegyességi színek és vélemények jelenléte egyházunkban nem hiba, hanem evangélikusságunk jellemzője és gazdagsága. Azon viszont munkálkodni fogok, hogy a különböző egyházi érdekcsoportok, klikkek béküljenek meg egymással, és éljenek testvérként, mert a veszekedés nem az evangélikusságunkból fakad! 

Reformátor eleink jó és megvalósítható receptet hagytak ránk. A lényegi kérdésekben kell egyességre jutnunk, a kevésbé fontosakban pedig megélhetjük a szabadságot.

b/ A bizalomban rejlő erőforrások mozgósítása.

A bizalom erőt ad. Még egy kamasz is másként viselkedik, és máshogy fejlődik, ha a szülei bizalmát érzi, mintha ott állnak a sarkában, folyamatosan figyelik, ellenőrzik, retorziókkal fenyegetik. A bizalom az egyházban is erőforrás. Erőt ad vezetőknek és vezetetteknek, gyülekezeteknek és lelkészeknek is. Az egyház bizalom nélkül nem életképes.

c/ Takarékosabb gazdálkodásra kell törekedni.

Nincs igaza azoknak, akik a financiális kérdések felvetését a teológiai gondolkodástól idegennek mondják. Jézus maga állította tanítványai elé a hadba vonuló király és a toronyépítő ember képét. A mindenkori tanítványoknak igen is számot kell vetniük, hogy terveik emberileg, anyagilag és más szempontok alapján megvalósíthatók-e, illetve a rendelkezésre álló javak mennyire szolgálják Isten ügyét.

Elkötelezett vagyok abban, hogy az egyház a kapott lelki és anyagi javakkal a jól sáfárkodjon. Meggyőződésem, hogy ez a legbeszédesebb teológia.

A fenti terveket nem csak megvalósíthatónak, de megvalósítandónak is tartom. Ha azt szeretnénk, hogy egyházunk a jövőben is Isten élő egyházaként éljen, akkor mindenképpen. Függetlenül attól, hogy ki lesz a püspök.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket: Erős vár a mi Istenünk!