Összeköt Ő – Még egyszer Lovas András református lelkész bibliatanulmányáról
„… minden egész eltöretett…” (Ady Endre) – Összeköt Ő – hogyan lehetséges ez? Mi az, ami összeköt? Mi a középpont természete? Mi a középpont jelentősége? Hogyan léphetünk be ebbe a valóságba? Ezekre a kérdésekre próbált választ adni Lovas András református lelkész a péntek délelőtti bibliatanulmányon, mikor Pál apostol Kolossébeliekhez írt levelének 1. fejezetéből az 1-15. versekről elmélkedett. Szöveg: Szemerei Eszter, fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
Kolossé városában, a Szélrózsa-találkozóhoz hasonlóan a középpont lett a kérdés. Az, hogy szükséges-e Jézus mellett egy másik középpont. Vagy ő lenne az? Elég-e csak Jézust imádni? Pál válaszol: Jézus abszolút középpont számunkra. De vajon hogyan lehetséges ez?
Egészen egyszerű, és egészen rémítő a válasz: nélküle széthullana az egész. A világ. Minden benne és általa, ránézve teremtetett, és őbenne áll fenn. Ez a középpont.
„De akkor… – vezette tovább a fonalat Lovas András – … akkor miért nem érezzük? Mert kell lennie harmóniának, kell lennie békének! Ha van középpont, akkor… mi van?”
Természeti csapások, katasztrófák, árvizek sújtják a világot, a mi országunkat is. Ha EZ az egész, akkor hogyan lehet egy középpont? Ki tartja egyben? Hogyan lehetséges ez?
Sajnos társadalmunkban az elidegenedés valósabb, mint az összetartás. Hol az egység? Ami jellemez minket, csupán az emberi butaság, a gonoszság, a kultúrák és vallások kavalkádja. Itt nincs egység!
Ezek alapján van középpont számunkra? Lehet egyáltalán középpont ebben a kozmikus és társadalmi elidegenedésben? Hiszen egyikünk sem találja a helyét. Nincs biztonság. Nincs egység.
Mindannyian egyet remélhetünk, és valahol tudjuk is: kell lennie középpontnak! De hogyan, mi módon érhető el? Hogyan lehetséges?
Jézus Krisztus a középpont. Számunkra éppen úgy, mint a kollossébeliek számára. Ő a láthatatlan Isten képe. Egy kép. Egy ikon. „Egy jel, ami tovább vezet.” Isten benne elrejtett valóságos jelenléte érezhető. Ő emberré lett. Konkrét, látható, hallható, megérinthető. Egy konkrét helyen, egy kultúrában elérhető. De… akkor mi van a többiekkel? Hogyan lehet igazi középpont, ha nincsen hozzánk közel?
Maga a középpont ad választ a középpont elvesztésének kérdésére. Ez az evangélium. De miért kell a megbékélés? Jézus halálával egy test, egy élet szakadt szét. Kiszakadt az életből, a halál kerekedett felül. Akkor… a szétszakítottság által győzetik le a szétszakítottság? A válasz: igen. Jézus elszakad a társadalomtól, a várostól, mikor ott függ a kereszten, a Golgotán. És elszakad Istentől, mikor nem kap választ kiáltására. Az abszolút középpont egyszerűen megszakad.
De mégis miért szükséges ez az áldozat a megbékéléshez? – tette fel a kérdést Lovas András. – Miért?
Mert ez a legteljesebb szeretet, ami visszavonz. Visszavonz a középponthoz. Magához. Isten önfeláldozásánál nincsen „olcsóbb” megoldás. Ő a középpont. Ő az abszolút közép, akiben megbékélés van.
