Mangasi Sihombing: Demokrácia és vallásközi párbeszéd, mint a tolerancia és a béke elősegítője

I. Bevezetés 

Az Indonéz Köztársaság demokratikus országnak született, és nem csak amiatt, mert már nevében hordja a „köztársaság” elnevezést a „monarchia” helyett, hanem annak a történelmi ténynek a folyományaként, hogy Indonézia népe ténylegesen 3 és fél évszázadig gyarmati sorban volt. Indonézia megküzdött az idegen gyarmatosítóktól való függetlenségért. Ezen küzdelem végső eredménye egy független egység, mely szabad mindenféle elnyomástól, kizsákmányolástól, szegénységtől és szociális megaláztatástól. A monarchia képtelen volt végleges megoldást nyújtani, mivel elnyomó vagy gyarmatosító hatalom volt, Indonézia kolonizálás előtti, helyi monarchiáira pedig sokkal inkább a feudalizmus volt jellemző, mely másképp zsákmányolta ki az embereket. 

Ezért, létrejöttének körülményei hatására, az Indonéz Köztársaság demokrácia, mely alkotmányában mondja ki, hogy függetlensége az emberek kezében van, melyet a Népi Tanácskozó Gyűlésen érvényesítenek a törvényhozói, végrehajtó és igazságszolgáltató szervek segítségével. 

Az első indonéziai általános választást 1955-ben tartották, de demokráciája rövidesen véget ért az 1959-ben bevezetett 'irányított demokrácia' miatt, amikor a törvényhozás tagjait az elnök jelölte ki. Röviddel később, 1965-ben győztek a kommunisták, s alattuk a demokrácia elértéktelenedd, s autoriter kormányzásuk egészen 1999-ig tartott. 

Indonéziában azonban kizárólag demokratikus kormányzási rendszer lehet jó megoldás, mivel sokféle nemzeti és etnikai kisebbség él régióiban, különböző kulturális háttérrel. Korrupció, összejátszás és nepotizmus mind jelen vannak a nem demokratikus rendszerekben, megakadályozva az optimális fejlődést, a jólétet és az emberek biztonságát.

Mindmáig ez a valóság többfelé a világban, hogy a biztonság megrendülése és a politikai tévelygések veszélyeztetik a békét, és akadályozzák meg a fenntartható jólétre irányuló fejlődési folyamatokat. Sokszor ezeknek a hátrányos folyamatoknak a hátterében az áll, hogy hiányzik a tolerancia a különböző hitű és vallási összetételű társadalomban. Az intolerancia akadályozza a demokratizálódás folyamatát, és veszélyezteti a demokráciát és békét. 

II. Indonézia, egy nem-iszlám állam 

1945. augusztus 17-én kihirdetett függetlensége előtt Indonézia prominens vezetői párbeszédet folytattak Indonézia államának ideológiai vagy filozófiai alapjáról. Egy hosszú sornyi szeminárium után kilencen Indonézia vezetői közül aláírták a „Jakartai Karta” nevezetű dokumentumot 1945. június 22-én.  

Később létrehoztak egy bizottságot, hogy készítse el Indonézia alkotmányát. A függetlenség kikiáltása utáni napon, 1945. augusztus 18-án élete lépett a Köztársaság Alkotmánya. Az Alkotmány előszavának szövege majdnem megegyezik a Jakartai Karta szövegével, néhány szó kivételével csupán, mely egy mondat egy részét tartalmazták: „dengan kewajiban menjalankan syariah Islam bagi pemeluknya”, vagyis „a muszlimok iszlám törvényének megfelelő életre való kötelezettségvállalással”, mely tehát nem került bele az előszóba. 

Az Alkotmány előszava azt mondja, hogy az Indonéz Köztársaság öt elválaszthatatlan és egymással összefüggő alapelven nyugszik. Ezek: 

·         Hit az Egyetlen, Legfőbb Istenben.

·         Igazság és civilizált emberség.

·         Indonézia egysége.

·         Belső bölcsesség által irányított demokrácia, mely a képviselők közti tanácskozásból fakadó egyhangúságban rejlik.

·         Szociális igazság Indonézia teljes népességének. 

Az állam öt alapelve Indonézia nyelvén mint „Pancasila” vált ismertté. Indonézia számára felemelő történelmi tény, hogy a társadalom többsége – tudniillik az ország legnagyobb lélekszámú vallása az iszlám – nem kényszerítette akaratát a többiekre. 

A Pancasila vagy Öt Alapelv megadja az egységes indonéz állam filozófiai alapját, ezért az ország valóban egy nem-vallásos állam, tehát egy szekuláris entitás, de az állam kötelessége, hogy a lehető legharmonikusabb módon támogassa a nemzet vallásos életét. 

III. Multikulturális Indonézia 

Indonézia olyan nemzet, melyet körülbelül 500 különböző etnikum alkot. Legtöbbje rendelkezik saját helyi nyelvvel, de minden indonéziai beszéli a ligua-francát, Bahasa Indonesiat, mely egy, a malájon alapuló nyelv. Indonézia őslakosai különböző időszakokban érkeztek Ázsiából, egyesek keveredtek a wajakákkal, akik a mostani Jáván éltek néhány millió évvel ezelőtt. A wajakák a homorectus családhoz tartoznak. Homo-soloensisként, illetve homo-mojokertensisként ismertek. Kínaiak és arabok is érkeztek Indonéziába, illetve a gyarmatosítás idején nyugatiak is. 

Minden indonéz etnikumnak saját régi hite vagy ősi vallása van. Egyesek ősei animisták vagy akár dinamisták voltak. Sokféle értelemben a jelenlegi Indonézia területének összes lakosa hindu volt. Később a buddhizmus felülkerekedett a hinduizmuson, kivéve Bali szigetét. Aztán konfucianizmus, iszlám és kereszténység is elterjedt 'Nusantarában', ez egy másik elnevezése az országnak. 

Ma az állam által elismert vallások az iszlám, a protestantizmus, a katolicizmus, a hinduizmus, a buddhizmus és a konfucianizmus. Ennek ellenére az indonéziaiak ezrei követik ősi hitüket. Indonézia vallási összetétel a következő: muszlimok 86,1%, protestánsok 5,7%, római katolikusok 3%, hinduk 1,8%, buddhisták és mások 3,4%. A 2000-es népszámlálás szerint Indonézia lakossága körülbelül 240 millió. 

A sok különböző hitű és etnikumú, illetve helyi nyelvet beszélő csoportok kifejlesztették sajátos szokásaikat és hagyományaikat az élet sokféle területén. Ez tette Indonéziát multikulturális társadalommá. S mivel multikulturális, Indonéziának a demokráciát kellett választania. 

IV. A vallás és kultúra védelmének jogi keretei 

Mivel Indonézia vallásos nemzet, az ország alkotmánya hosszasan foglalkozik a vallással és az istentisztelet szabadságával. Az Alkotmány előszava maga is elismeri a Mindenható Istenben való hitet, amikor kimondja: „A Mindenható Isten kegyelmével és a szabad nemzeti élet megvalósítására való nemes szándékkal Indonézia népe ehelyt kijelenti függetlenségét”. 

Aztán az alkotmány előszava bemutatja az állam alapvetését, mely az állam öt oszlopaként vagy Pancasilaként vált ismertté, melyben az első oszlop az Egy és Egyetlen Istenben való hit, ahogy az már korábban említésre került. 

Az Alkotmány 29. cikkelye (1. paragrafus) megismétli az első oszlopot, miszerint „Az államnak az Egy és Kizárólagos Istenbe vetett hitre kell támaszkodnia.” A következő 2 paragrafus pedig arról ír, hogy minden személy számára garantálni kell az istentisztelet szabadságát saját vallása vagy hite szerint. 

A valláshoz és az istentisztelethez való ragaszkodás szabadságát az Alkotmány egy másik, a kultúráról és az emberei jogokról szóló paragrafusa is garantálja. 

A etnikumok, nyelvek, vallások és kultúrák tarka hátterével Indonézia alapító atyjai adoptáltak egy nemzeti mottót, az úgynevezett bhinneka tunggal ikat (különbözőség egysége), mely a nemzeti címerre, a Garuda Pancasilara is fel van írva. Ez igazán bölcs döntésnek bizonyult, mivel a valódi állapotra reflektál. Egy modern Indonézia folyamatosan fejlődik ugyan, de multikulturális karaktere megmarad. Ez nem azt jelenti, hogy a fejlődés által hozott változást bármi gátolná vagy akadályozná, mivel a kultúra maga is mindig fejlődik. Ez bebizonyosodott akkor is, amikor évszázadokon keresztül gyarmatosítók uralkodtak Indonéziában, és amikor Indonézia megmutatta a világnak, hogy a kultúra lelke ugyanaz maradt.  

Az indonéziai kultúra erőssége az új helyzethez való alkalmazkodásban rejlik. Ellenáll a hátrányos befolyásnak, másrészt viszont befogadó a pozitív folyamatok felé. 

Az eredeti, 1945-ös Alkotmány 32. paragrafusa kimondta, hogy az államnak előnyben kell részesítenie Indonézia nemzeti kultúráját. Az 1945-ös, eredeti alkotmány magyarázó része többek között kimondja, hogy „Az ősi és bennszülött kultúrát kell kulturális magasságba emelni Indonézi összes régiójában, mivel az az indonéz kultúra része...” A módosítás aztán kihagyta az Alkotmányból a teljes magyarázó részt, a 32. paragrafust pedig módosították. De ezeknek a változtatások pozitív változtatást is hoztak, hiszen új paragrafusokban tárgyalták a kultúra előmozdításának sokféle módját. Ezek közt találhatók például a következők: 

·         Az oktatáshoz és a tudományból és technológiából, művészetből és kultúrából származó előnyökhöz való jog.

·         Szabadság a vallás kiválasztására és gyakorlására, szabad választás az oktatásban.

·         Szabadság a valláshoz és az istentiszteleti módhoz való ragaszkodásra.

·         A kulturális identitások és a hagyományos közösségek jogainak tisztelete.

·         A vallás és istentisztelet szabadságának garantálása.

·         A tudomány és technológia elősegítése, a vallásos értékek legmesszemenőbb figyelembe vételével.

·         A nemzeti kultúra előnyben részesítése a világ civilizációi közt, a kulturális értékek védelmének és fejlesztésének biztosításával. 

Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát Indonézia nem ratifikálta, mivel Indonézia Alkotmánya, egy sor nemzeti törvénnyel együtt, tulajdonképpen lefedte majdnem az összes, a nyilatkozatban kimondott rendelkezést. A Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, illetve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát viszont ratifikálta Indonézia kormánya. Érdemes megjegyezni, hogy a közelmúltban Indonéziában életbe léptett egy antidiszkriminációs törvény, nevezetesen a 40/2008-as számú törvény az etnikai és nemzetiségi diszkriminációról. 1999-ben, a 29/1999-es számú törvény életbe lépésével az indonéz kormány ratifikálta az 1965-ös Faji Megkülönböztetés Valamennyi Formájának Kiküszöböléséről szóló Nemzetközi Egyezményt (ICERD). Ezen kívül a 39/1999-es törvényt az emberi jogokról külön is jóváhagyták. 

V. Demokrácia és a vallásközi párbeszéd 

Egy demokráciában a véleményben és politikai orientációban való különbség megléte esszenciális, mely szerint egy adott kérdésben lehetséges egynél több vélemény. Ezért a politikában a demokrácia azt jelenti, hogy a többség kormányoz és a kisebbség érdekei is védettséget élveznek. A kisebbség érdekét nem szabad figyelmen kívül hagyni, mivel az része a közösségnek vagy az államnak. 

Vallás szerint több régióba elkülöníthető a nemzet, és a legnagyobb és legkisebb felekezet kapcsolata harmonikus lehet, különben konfliktusok jöhetnek létre, mely az egész nemzet gyengüléséhez vezet. Egy ilyen konfliktus elkerülése nem csak a kormányzat felelőssége, de a vallásos szervezetek vezetőié is; tehát a vallási közösségek vezetőié. Ezért az ezek között a vezetők közti párbeszéd létrejötte, mely közös érdekük, s mely ugyanolyan fontos, mint az aktuális kormányzati vezetők közti párbeszéd. 

Egy demokráciában az alkotmány és a törvények feladata, hogy kiszolgálják a többség és a kisebbség érdekeit nem csak a politikában, szociális és gazdasági területen, hanem a vallásban és az élet más kulturális területein. A demokrácia nem a többséget védi a kisebbség érdekének ellenében, hanem a demokrácia az a rendszer, amely megvéd attól, hogy a többség autoriter vagy akár diktátori módon uralkodjon, hogy aztán terrorizálja a kisebbséget és a többséget. 

Egy vallásközi párbeszédben a legnagyobb és a legkisebb felekezet is együtt dolgozhat közös jólétük, illetve magának az államnak a jóléte érdekében. 

A demokrácia a vallásközi és interkulturális párbeszéd lehetőségét nyújtja, mely később erősítheti a demokráciát a világon mindenhol. 

VI. Indonézia támogatja a vallásközi párbeszédet és a demokráciát 

Indonéziában a vallásközi párbeszéd és együttműködésnek mindig fontos helye volt az ország ügyei közt. Fontos része a nemzet-építő folyamatnak, és ami a legfontosabb, így kell kezelni az óriási diverzitást. 

Magára a párbeszéd folyamatára vonatkozóan pedig évszázados hagyományai vannak az országnak: az úgynevezett „musyawarah”, ami azt jelenti, megbeszélés, illetve a „mufakat”, amely konszenzust jelent. Ennek a folyamatnak a segítségével Indonézia létrehozta a párbeszédet a különböző vallásos felekezetek közt, illetve a vallásos s felekezetek és az állam közt, így mozdítva elő a modernizációt, és fenntartva a nemzeti egységet. Ezen a módon, békésen oldottuk fel országunk közösségi feszültségeit. 

Mivel az indonéz állam nagy jelentőséget tulajdonít a civil résztvevőknek egy olyan a társadalom kialakításában, ahol a különböző hitek harmóniában élnek együtt, ezért támogatta a különböző civil csoportok olyan kezdeményezéseit, mint például a 2004-es és 2006-os Iszlám Tudósok Nemzetközi Konferenciája (ICIS), melyet Nahdlatul Ulama, Indonézia legnagyobb muszlim szervezete szponzorált, és a 2006-os Világbéka Fórum, melynek Muhammadiyah, az ország második legnagyobb muszlim szervezete adott otthon. 

A nemzetközi terrorizmusra adott válaszul Indonézia regionális szinten szervezett, illetve résztvett egy sor vallásközi párbeszéddel foglalkozó alkalmon, például a Vallásközi Együttműködés Regionális Párbeszédén Jogjakartában 2004 decemberében, és az ASEM Vallásközi Párbeszédben Balin 2005 júliusában. 

Ezek a regionális és inter-regionális kezdeményezések mostanra évenkénti, szervezett folyamatokká váltak az Ázsiai Csendes Óceáni Térség Párbeszédének megszervezésével Cebun, a Fülöp szigeteken 2006 márciusában, majd Waitangiban, Új-Zélandon 2007 májusában, míg az ASEM Vallásközi Párbeszéd a ciprusi Larnakán volt 2006-ban, illetve a kínai Nanjingban 2007-ben. A 4. ASEM Nemzetközi Párbeszédet pedig a holland Amszterdamban tartották 2008-ban. 

Figyelembe véve, hogy a vallásközi párbeszéd egy hosszú ideig tartó folyamat, melyet a nemzeti, regionális és nemzetközi szint szociális életének fejlődéséhez igazítva kellene gondozni, Indonézia kormánya kezdeményezte, majd 2005-ben megalakította a Vallásközi Párbeszéd és Kulturális Együttműködés Jogjakartai Nemzetközi Központját, mely Jogjakarta megkülönböztetett részén található. A kezdeményezést széles körben elismeri és támogatja a nemzetközi közösség, pénzügyi értelemben is. 

Indonézia az interkulturális és vallásközi párbeszéd elősegítése melletti elköteleződésére szintén reflektál az ebben a témakörben végzett, egyéb keretek közt elvégzett munkánk, beleértve az ENSZ (ENSZ Kultúraközi és Vallásközi Párbeszéd és Együttműködés a Békéért Konferencia, New York, 2006 szeptembere), és az Ázsiai Csendes Óceáni Gazdasági Együttműködés/APEC (APEC Kultúraközi és Vallási Szimpóziuma, Jogjakarta, 2006 októbere). 

Ilyen értékes törekvések közepette szeretnénk együttműködni más országokkal regionális és nemzetközi szervezetekkel, csoportokkal. Ezért örömmel üdvözöltük, amikor az Európai Bizottság 2008-at a kultúraközi párbeszéd európai évének nevezte. Igazából az Európai Bizottsággal máris közeli partnerségben állunk a vallásközi párbeszéd elősegítésében, mivel nagy részt vállaltak az ASEM Vallásközi Párbeszédben Balin 2005-ben, illetve Larnakában 2006-ban. 

A közép- és kelet-európai régióban Indonézia szintén részt vett a makedón kormány által 2007 októberében szervezett Vallások és Civilizációk Közti Párbeszéd Világkonferenciáján, hogy kiválassza képviselőjét a következő, 2010-es konferencia vallási vezetőségébe. 

Indonézia baráti országokkal kölcsönösen szintén szervezett vallásközi párbeszédet, például Ausztráliával, Hollandiával, Svédországgal, Olaszországgal és a Vatikánnal.  

Ahogy korábban említésre került, Indonéziában 1999, a Suharto rezsim bukása óta ismét demokrácia van. A demokrácia építésének folyamatában Indonézia rendszeresen általános választásokat tart mind a központi és helyi törvényhozó szervekbe, mind az ügyvivő hatalomba, például elnöki, kormányzói és régiós vagy városi polgármesteri posztokra. A kormányzásra vonatkozó törvényhozás és a politikai élet fontosak az állam és a házak képviselőinek aktív részvételével. 

Indonézia fontosnak tartja a demokrácia elősegítését nemzeti határain túl is, például nemzetközi helyzetekben vagy kapcsolatokban, melyeknek elő kell segítenie a demokrácia fejlődését a nemzeti szinten. Ezért 2008. december 10-én megszervezésre került a „Bali Demokrácia Fórum” Bali szigetén, olyan résztvevőkkel mint Sultan Hassan Bolkiah a Brunei Szultánságból, Kevin Ruud, Ausztrália miniszterelnöke és Xanana Gusmao, Kelet Timor miniszterelnöke. Aztán a „Bali Demokrácia Fórum” folytatásaként pedig létrejött Balin az Udayana Egyetemen egy intézet a demokrácia elősegítésére. 

VII. Záró megjegyzések 

Egy nemzet vagy közösség érdeklődése a béke iránt a legfontosabb tényező, mivel a nemzet fejlődéséről értelmetlen beszélni, ha nincs béke. Ha nincs béke, a nemzet vagy a közösség élete is veszélyben forog. Ezért a vallási közösségek közti harmonikus viszony szintén fontos a demokratikus állapot eléréséhez. A demokratikus kormányzatnak és a népnek közös érdeke a béke elősegítése. 

Másrészt pedig a tolerancia állapotának elérése nem csak a nemzetet alkotó közösségi és vallási vezetők érdeke, hanem a demokratikus kormányzaté is, mivel tolerancia nélkül nem teremthető és valósítható meg a béke.

Az állandón jelenlévő toleranciával, békével és biztonsággal jellemezhető világ építése csakúgy, mint a szociális igazságosság és jólét építése érdekében a nemzeteknek, közösségeknek és kormányzatoknak kéz a kézben kell dolgozniuk minden lehetséges módon és szinten, mivel az intolerancia, a diszharmónia egyrészt bárhol, ahol megjelenik világunkban, gátolja a nemzetközi közösség jó irányba történő fejlődését. Ha hiszünk az emberiség egységében, figyelnünk kell, hogy az egy közösségre irányuló fenyegetés az univerzális harmónia alapját fenyegeti. 

A demokrácia és tolerancia ugyanazt a célt szolgálják; a békét és a jólétet. A demokrácia talán inkább politikai, a tolerancia pedig vallásos színezetűnek tűnhet, de a lényegük ugyanaz.