Luther és a fogyatékkal élők – Valóban Luther tanítását hallhattuk a Kossuth Rádióban?
2012. 02. 28-án a Kossuth Rádióban 14.35 perctől volt hallható a Tér-Idő című műsor A Taigetosztól az inklúzióig – Fogyatékosságtörténelem a társadalmak tükrében című adása, amelyben Luther Mártonnak a fogyatékosokhoz való viszonyát idézték. Garai András (www.garainyh.hu) nyíregyházi evangélikus hívő figyelt fel az éles mondatokra, amelyek szerint Luther azt mondta volna, hogy a fogyatékossággal élő vagy fogyatékkal született gyerekek a Sátán ivadékai, és vízbe kell őket fojtani. Ennek a kérdésnek próbáltunk utánajárni. Szöveg, összefoglalás: Horváth-Bolla Zsuzsanna (Szöveg, segítség: Marossy Attila, Gazdag Zsuzsanna, Fabiny Tamás, Csepregi Zoltán, Bencze András)
A műsor
Sándor Erzsi műsora ezen a linken hallgatható meg (még három hétig): http://hangtar.radio.hu/share-1-20120228_143500#!#2012-02-28
A műsor vége felé az egyik hozzászóló, Hernádi Ilona a következőket mondta: „A reformáció korában Luther Márton tanítása szerint a fogyatékossággal élő vagy született gyerekek abszolút a sátán ivadékai, és vízbe kell őket fojtani. Mert nem érdemlik meg, hogy éljenek, merthogy nincs lelkük. Ha jól tudom, leginkább az értelmi fogyatékossággal született gyerekekről volt szó, csak testük van, de lelkük nincs.”
A háttér
A http://mek.oszk.hu/09400/09410/09410.pdf oldalon a Fogyatékosságtudományi Fogalomtárban a következőket olvashatjuk: „A középkori és az újkori mindennapi tudatban, valamint az európai mese- és mondavilágban, folklórban egyaránt megmutatkozó, valójában a súlyos testi, alkalmanként testi és intellektuális fogyatékossággal született csecsemők létére adott egyik magyarázat, amely szerint az ilyen gyermek a gonosz túlvilági erőktől származik. Tündérek, trollok, démonok csempészik őt az embergyerek helyett a szülő nők »alá«. Megtalálhatóak Shakespeare-nél és más szépirodalmi művekben, nem említve teológiai és filozófiai traktátusokat.”
Később pedig az olvasható: „A legtöbbet idézett példa Luther Mártoné, aki úgy jellemezte őket, hogy »lelketlenek«, és azt tanácsolta, hogy szabaduljanak meg tőlük, továbbá, hogy a súlyos »értelmi visszamaradottsággal« élőket fojtsák vízbe, mivel ők pusztán »…emberi hús, lélek nélkül. Mert az Ördög ereje rontja meg azokat, akik épeszűek és lelkük is van, amikor a hatalmába kerülnek. Az ilyen teremtményekben a lelkük helyén az Ördög lakik.«”
A http://www.independentliving.org/docs7/miles2005b.html oldalon, illetve a The Disabilities Studies Reader című könyvben is ez áll: „Kálvin János azt tanította, hogy a mentálisan sérült személyeket a Sátán uralja; Luther Márton azon a véleményen volt, hogy a mentálisan visszamaradott gyermek csupán egy lélek nélküli húsmassza (massa carnis) (Kanner, 1964). Luther továbbá azt a hiedelmet is a magáénak vallotta, hogy az Ördög az idióták atyja; a mentálisan sérültekről azt tartotta, hogy »Sátánnal teliek« (Barr, 1913, 26. o.), sőt még azt is javasolta, hogy az egyik gyermeket vigyék a legközelebbi folyóhoz és fojtsák vízbe (Kanner 1964).”
Hogy mondta? – Asztali beszélgetések
Luthernek a különböző gondolatait az Asztali beszélgetések rögzítik. Abban ez olvasható latinul és németül (Tischreden, 1. köt., Sammlungen Veit Dietrichs und Rörers (1. Hälfte 30er Jahre) Karl Drescher [18] Nr. 323. (VD. 133) 1532, 133–134. o.):
[18] Cum disputaremus20[Anm.] de monstris, quae interdum a [19] mulierculis pariuntur21[Anm.] , sicut una, quae ubi esset enixa, foetus gliri similis22[Anm.] [20] in antrum muris23[Anm.] sub scamno currere voluit, dicebat id argumento esse, [21] quod virtutes animorum tam magnae sint, ut etiam corpora possint24[Anm.] immutare. [22] Cum ego id me credere non posse dicerem25[Anm.] , dicebat: Yhr wisst nit, was sie [23] sein26[Anm.] , virtutes animorum. — Cum quidam interrogaret, an essent baptisanda [24] eiusmodi monstra, dicebat: Non, quia ich halts nur pro anima vegetativa.
[25] Infra.27[Anm.] (VD. 133b) Alius quaerebat, an haberent28[Anm.] animas? Respondit29[Anm.] : [26] Jch ways es nit, hab30[Anm.] Gott nit drumb gefragt.
[2] FB. 4, 122 (43, 143) Von wünderbarlichen ungeheuren Mißgeburten.
[3] (A. 456; St. 526b; S. 479b) Da von wünderbarlichen, seltsamen, ungeheuren Geburten, so von [4] Weibern bisweilen kommen, disputirt und geredt ward, sagte D. M. L. von einem Weibe, das [5] ein Kind wie eine Rattenmaus zur Welt gebracht, die war umher gelaufen und hätte unter der [6] Bank in ein Mäuseloch1[Anm.] wollen kriechen. Und sagte D. M. L.: “Das ist ein Argument und [7] Anzeigung, daß starke Gedanken und die Kräfte des Gemüths und Sinnes so groß und gewaltig [8] sind, daß sie auch die Leibe können ändern und verwandeln.”
[9] Da aber einer sagte, er könnt es nicht gläuben; “Ja”, sprach D. M.
L., “Du weißt [10] noch nicht, was die Kräfte des Gemüths sind!” Und da einer fragte: ““ob man auch solche [11] Monstra und Ungeheure sollte täufen?”” sagte er: “Nein, denn ich halte es nur für unvernünftige [12] Thiere, die nichts denn das Leben haben und sich regen und bewegen können wie andere [13] Bestien.” Da ein Ander weiter fragte: ““Ob sie auch ein Seele hätten?”” sprach er: “Jch [14] weiß nicht; ich habe Gott nicht drüm gefragt.”
A pontos szöveg szerint tehát Luther úgy vélelmezte, hogy a Sátán munkája az, hogy a világban fogyatékkal élők születnek. Eredeti témája szerint tehát a Sátán munkájáról szólt, amikor a fogyatékosokról véleményt mondott. A Gonosz megnyilvánulása a különféle betegségekben és sérülésekben is jelentkezik, tehát a Rossz az, aki/ami megnyomorítja az embereket.
A például felhozott, asszony által szült aprócska gyermekről is azért szólt, hogy megvilágosítsa asztaltársai számára azt, hogy az embereknek fogalmuk sincsen arról, hogy a Sátánnak mekkora az ereje, hogy a testeket így el tudja változtatni.
Luther Márton azonban korának embere volt, és ebben a korban úgy vélekedtek, hogy a fogyatékkal születettek tehát sátáni teremtmények, meg sem kell keresztelni őket, mert az állatokhoz hasonlóan mozogni tudnak, de értelemmel nem bírnak. De hogy van-e lelkük is, arról még nem kérdezte Istent – tette hozzá summázva a reformátor, ezzel egyfajta bizonytalanságot is megrajzolva.
Hogy mi, 21. századi emberek mit gondolhatunk erről?
Luther Márton a középkorban élt, kora általános nézetei és viszonyai között. Luther Márton, mint minden ember, nem volt tévedhetetlen. Sőt tudta magáról, hogy tévedhet.
Mi, evangélikusok Luther követői vagyunk, ami azt is jelenti, nem vagyunk Luthernek, az embernek a követői, hanem vele együtt követjük Krisztust. Luthert a Biblia tanítása, valamint észérvek alapján meg tudták győzni asztaltársai. Ha ma élne, akkor minden bizonnyal el lehetne vele beszélgetni az asztal körül ülve, észérvek alapján arról, hogy ez a véleménye nem volt minden hiba nélküli.
Luther és a fogyatékkal élők
Reuss András