„Csak az evangélium irányára kell koncentrálni!” – Klaus Douglass válaszolt a lelkészek további kérdéseire

1. Min alapul az a reménysége, hogy az egyház legjobb napjai még előttünk állnak?

Ez az én személyes reménységem, amelyet számos bibliai kinyilatkoztatás is alátámaszt, így például a növekedésről szóló példázatok, amelyekről Jézus is mesélt. De természetesen ezt a nézetemet nem kell osztani. Az volt a tézisem, hogy a hit, a szeretet és a remény az, amelyek az embereket hosszantartó változásokra sarkallják, motiválják. Ha önök ezt a hitet valamint a reménységet nem osztják, akkor válasszák ehelyett a szeretetet. Akkor is – ahogyan a pesszimisták talán inkább hiszik –, ha az egyház napjai egyre csak rosszabbak lesznek, a szeretet alkalmassá tehet bennünket és bátoríthat arra, hogy többet törődjünk az emberekkel, mint jelenlegi struktúráink foggal-körömmel való fenntartásával.

2. Konkrétan mit ért a „legjobb napokon”?

A keresztény nyugaton másfél ezer évig hatalommal bíró kereszténységet élhettünk át. Ez úgy, abban a formában már nem fog visszajönni és ezt nem gondolom, hogy feltétlenül rossz lenne. A kereszténység első évszázadai voltak eddig a leggyümölcsözőbbek, mivel akkoriban még nem gyakorolt külső erőszakot az emberekre. Az egyháznak nem akkor vannak a legjobb napjai, amikor sok politikai hatalma van, vagy nagy befolyása, hanem amikor a hit, a remény, és a szeretet növekedik és kiteljesedik. Meg vagyok arról győződve, hogy külső hatalom nélkül ez inkább bekövetkezik, mintsem a hatalommal. Azt, hogy hatalmat veszítünk, én jó jelnek tartom. Azt hiszem, hogy bár a kereszténység külső befolyása visszaesik, de az újratelepülés és az új orientáció fázisa után a belső befolyás újra látványosan növekedni fog. 

3. Hogyan tudta összeegyeztetni a gyülekezeti munkát a családi élettel?

Egy lelkész vagy lelkésznő munkája olyan, amely sok erőt, figyelmet és szenvedélyt követel meg. Azt hiszem, nem titok, hogy az első házasságom csődbe jutott és elváltam. Sok éven át olyan erősen csak a munkámmal foglalkoztam, csak abba invesztáltam, hogy a házasságom állapotát nem követtem nyomon. Ezt óriási hibának tartom. Akkoriban feltettem magamnak azt a kérdést is, hogy vajon tudok-e tovább lelkészként dolgozni. Isten azonban újra elhívott engem. Meg tudtam tapasztalni egy második, csodálatos házasság ajándékait. Elhatároztam, hogy soha többé nem hagyom elharapódzni a dolgokat és nem fogom a munkám miatt háttérbe szorítani a házasságomat. Még mindig szeretem azt, hogy a lelkészi hivatást választottam, de a családom az elsődleges a számomra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy kevesebb időt foglalkozom egyházam dolgaival, mint korábban – de hosszútávon, valószínűleg, ily módon jobb pásztor, jobb lelkész leszek. 

4. Ön szerint mi a tömlő? Ennek különböző interpretációi léteznek. Lehet egy ember a tömlő?

Nem, ezt nem hiszem. Ez nem illene Jézus kijelentéseihez. Akkor a példázatban az lenne benne, hogy: „Az evangélium nem illik az idősebb emberekhez” – és ez a butaság jele lenne.
A tömlők, amelyekről Jézus beszél, a külső formák és struktúrák. A bor az emberek, akik hagyják, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennük, mozgassa őket. 

5. Többlelkészes gyülekezetben ön szerint a különböző akarat hogyan oszlik meg?

Kisebb esetekben ennek nem lenne szabad problémának lennie, hanem éppen hogy a gyülekezet sokszínűségét, sokrétegűségét kell, hogy elősegítse. Ahelyett, hogy vitáznánk, inkább kiegészítésképpen tekintsünk a másik emberre, a másik véleményre.
Ha a centrális kérdésekben nincsen egyezség, akkor azonban valóban probléma van. Vagy találnak valamilyen módot ennek orvoslására, különböző felfogásuk tolerálására, respektálására, amelyre vannak bátorító példák, vagy ha mégis hosszú távon ez nem megy, akkor valamelyik lelkésznek távoznia kell. A gyülekezet vezetésében ha nincsen egyezség, akkor az ki fog hatni a gyülekezetre is, és hatalmas károkat okozhat.

6. Az ön által leírt dogmákkal, szabályokkal bezárt ház akadályát úgy lehet szerintem leküzdeni, ha egyből Jézusra mutatunk a hozzánk betérőknek. Mi erről a véleménye?

Amikor az emberek a földi Jézussal kapcsolatba kerültek, ő sem egyből azt kérdezte, hogy „Hiszel a szűztől való születésben?” vagy „Te hogyan értelmezed az úrvacsorát?” De azt sem mondta nekik, hogy „Először a parancsolatokat tartsátok be!” „Szokd meg az orgonazenét!” vagy „Kövesd a lutheri tradíciót!” Először is ezek helyett ő Isten szeretetével érintette meg őket: Prédikált, áldott, elhívott és gyógyított. Ez a mi feladatunk, küldetésünk is. Normák, dogmák és külső formák – ezeknek itt csak szolgálati funkciójuk van. Ha hozzásegítenek ahhoz, hogy az embereket megérinthesse Isten szeretete, akkor segítenek. Ha nem segítenek ehhez, akkor oldalra kell tenni őket, és csak az evangélium irányára kell koncentrálni szóban és tettben egyaránt. 

7. Egy lelkésznek hány évente ildomos gyülekezetet váltania?

Erre szerintem nincsen szabály, amely mindenkire alkalmazható lenne. Alapvetően azt mondanám, hogy vagy nagyon rövid ideig (2 évig) vagy hosszabb ideig (legalább 10 évig) kellene egy helyen maradni. Én magam 20 éven át voltam egy és ugyanazon gyülekezetben és – visszatekintve – ezt ma már túl hosszúnak vélem. „Hét évig Leáért és hét évig Ráhelért” – ez jó iránypontnak tűnik nekem. És még egy: minél hosszabb ideig marad az ember egy helyen, annál nehezebb lesz az utódjának a helyzete. 

8. Hol van a határa a különféle lelkiségi, spirituális befolyásnak? Véleményem szerint fontos azt is szem előtt tartani, hogy a különféle folyadékból jó bor és ne pedig valamiféle összepancsolt lőre legyen!

Ha valóban a borról van szó, amit szeretnénk, ha minél nemesebb és tisztább lenne, akkor ez tényleg így van. Ám legtöbbször maga a tömlő (forma, struktúra) az, amiért harcolunk. Az Istennek Jézus Krisztusban megmutatkozott szeretetéről szóló evangéliumot nem szabad felhígítanunk – ez való igaz. De vannak különböző formák arra, hogy ezt az evangéliumot kinyilvánítsuk és befogadjuk. Isten szeretete sokkal messzebb van, mint a szívünk és a mi személyes spiritualitásunk. Egy egész sor spirituális impulzust és formát engednünk és integrálnunk kellene. A döntő az, hogy ezek hogyan mutatnak, irányulnak Jézusra. Jézus az út, Jézus egy út Istenhez. De vannak különböző utak Jézushoz és különböző utak Jézussal. 

8. Az új előnyben részesítése nem válik-e – legfőbb elvként – az új fetisizálásává?

Lehetséges, hogy ez veszély. De a Bibliában sokkal több olyan kijelentést olvashatunk, amelyben Isten az újra és az áttörésre bíztat, mint a régihez vagy a tradícióhoz való ragaszkodásra. A világ folyamatosan, állandóan változik, tovább fejlődik – az egyháznak sem szabad ottmaradnia. Különben emiatt a mi csöndességünk, szótlanságunk, bambaságunk miatt egyre inkább eltávolodunk az emberektől. 

9. Mi a véleménye a Willow-Creek Mozgalomról?

Rám erősen hatott a Willow-Creek és sok impulzust vettem tőlük. Alapvetően azt kell látni, hogy a Willow egy egyház-megújítási törekvés, amely a nyolcvanas években gyakorlatilag a nulláról indult. Egy teljesen más szituációban, mint azok, ahol egy olyan, már meglévő egyháztestet kellene megváltoztatni, ahol sok mindent növekedett. A náluk uralkodó spiritualitás sem az, amelyet mindenki a magáénak tud vallani. Ezért a Willow-koncepciókat nem lehet egy az egyben a mi saját szituációnkra átültetni. De az új ötletek építőkövei számára lehet inspiráló ez a mozgalom. 

10. 25 évig gyülekezeti lelkészként szolgált. A gyülekezetben eltöltött évek mely periódusában vezette be az újdonságokat a gyülekezetében?

Körülbelül fél évig nézelődtem, aztán lépésről lépésre vezettem be az újításokat: változtatás az istentiszteleten, évenkénti hitmélyítő kurzusok, házi imakörök kiépítése…stb. 

Mennyi idő után látta az eredményeket?

Voltak, amelyeket azonnal, de körülbelül két év múlva már láthatóak voltak a gyümölcsök, amelyek az én közreműködésem nélkül érettek be. Körülbelül 8 év után a változások már irreverzibilisekké váltak (rendszerváltozás és nem csak a rendszeren belüli változások) 

Hány segítője, munkatársa volt a gyülekezetében és hányan voltak aktívak a változáskor? Hányan fordítottak hátat a gyülekezetnek a változások miatt? Amikor az új reformáció eredményei láthatóak és érezhetőek voltak, mekkora volt a gyülekezetének a létszáma?

Németországban népegyházi kereteink vannak, ami azt jelenti, hogy a lakosság egyharmada protestáns, egyharmada katolikus és egyharmada egyik felekezetnek sem tagja. Ezen nem változott semmi sem az évek alatt. Ez azért is érdekes, mert szerintem inkább a részvételre kell tekinteni, mintsem csak a gyülekezet taglétszámára. 40 istentiszteletre rendszeresen járóból 400 lett. 25 munkatársból pedig 250. Egy kis házi imakörből pedig körülbelül 40. A gyülekezetbe érkező adományok is megtízszereződtek, illetve ennél még több is lett.