Kérdések az imádságról – „Imádkozhatom Istenhez akkor is, ha nem vagyok hívő?”

Hitetlen imádság

Minden embernek joga van ahhoz, hogy Istenhez forduljon segítségért. Még akkor is, ha az illető úgy véli, nem biztos benne, hogy Isten létezik. Isten segítségét egyébként sem tudjuk megérdemelni. De Isten mindenki számára ott van, aki kiált hozzá. Bár Isten nem egy kívánságokat teljesítő automata, ahová az ember egyszerűen csak bedob egy imádságot, és amit kér, az a másik oldalon kijön belőle. Majdnem minden keresztény hite kezdetén egy egyszerű imádságban fordult Istenhez.

Aki imádkozik, az egy picikét hisz, különben nem imádkozna.

Isten mindenkor és mindenütt megszólítható.

Isten mindenkinek segít, aki szükséget szenved?
Megígérhetjük a szükséget szenvedő embereknek azt, hogy Isten minden bizonnyal a segítségükre lesz? Akkor is, ha ők nem keresztények? Vagy várjunk ezzel a kijelentéssel addig, amíg maguk is hívők nem lesznek?

A tapasztaltat azt mutatja, hogy Isten egyes embereknek segít a bajban, és megmenti őket, még azelőtt is, hogy keresztényekké lettek volna. Hogy az egyes ember ezekből az élményekből milyen következtetéseket von le magának, azt Isten rá hagyja. Ha ezáltal az élmény által jut el Istenhez, akkor ez a történés az első lépés volt a hitre jutásához.
A legtöbb keresztény ilyenkor a megelőlegezett kegyelmet emlegeti, amit a legjobban talán egy fiatal, hívővé lett fiú fogalmazott meg: „Volt már egy-két imameghallgatásom, még mielőtt Jézushoz megtértem volna. Hogyan is ismerhettem volna meg Istent, ha nem lettek volna efféle előtapasztalataim? Ő megelőlegezte a bizalmat nekem, hiszen Fiát adta értem, amire én csak nemrégiben jöttem rá, mekkora kegyelem is volt.

Isten nem gondolkodik sablonokban

Istenem, jóságod olyan nagy, mint a menny és igazságod olyan széles, mint a fellegek. Széles horizont nyílik meg feléd, amely nem ismer határokat. Ahogyan a zsoltáros is mondja: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem. (Zsolt 50, 15)

Itt tehát szintén nem fordítva áll: „Dicsőítened kell és aztán, ha szükséget szenvedsz, akkor majd én segítek.” Isten cselekvését nem lehet sablon szerint leírni. Ő szuverén lény és akkor segít, és annak, amikor Ő akarja. A jó és a rossz ítélete, meg annak ítélgetése, hogy ki hívő eléggé és ki nem, ki várhat tőle segítsége és ki nem, egyedül az ő dolga.

Miért nem hallja meg imádságomat?

„Imádkozom, és mégsem történik semmi. A pechsorozat úgy tűnik, nem hagy alább, Isten valószínűleg elfoglalt és nincsen ideje rám. De miért hallgatja meg mások kéréseit? Mit csinálok rosszul? Vagy Isten engem nem is kedvel?”

Isten a Bibliában különböző dolgokat ígért meg. Például azt, hogy mindig ott van számunkra. Odafordul azokhoz, akik hozzá kiáltanak. Erőt és kitartást, meg bátorságot ad, hitet ajándékoz, még akkor is, ha ez lehetetlennek tűnik.  Isten szabadítást ígér Jézus Krisztus által és megígérte azt is, hogy meghallgatja, ha az Ő nevében fordulunk hozzá.

Isten nem palackszellem

Isten azonban nem ígérte azt, hogy minden kívánságunkat és minden vágyunkat teljesíti majd. Gyakran azt képzeljük, hogy csak egyszer kell imádkozni valamiért, és hipp-hopp, máris ott áll majd a kis nyaraló a tengerparton, az álmaink pasija ajtónk előtt áll és a teszten elérjük a maximális pontszámot. Bár Isten többek között meghallgatja ezeket a kívánságokat is, mégis nem szabad Őt összetévesztenünk egy palackba zárt szellemmel.

Milyen imádságot hallgat meg Isten?

„A hit hegyeket mozgat meg” – mondta Jézus és megmutatta azt is, hogyan kell helyesen imádkozni. Jézus tudta, hogy mi vár rá élete végén. Tudta, hogy meg kell halnia a kereszten. Elképzelhetjük azt is, hogy életében voltak olyan pillanatok, amikor másféle véget kívánt magának. De röviddel halála előtt így imádkozott: „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat, mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” (LK. 22, 42) Isten ezúttal azonban mégsem változtatott az eredeti terven. De elküldött Jézushoz egy angyalt, aki erősítette őt – áll a Bibliában.

Istenben bízni

Isten minden imádságot meghallgat, még akkor is, ha nem avatkozik azonnal közbe, és nem változtatja meg úgy a dolgokat, ahogyan mi éppen szeretnénk. Ennek ellenére Istenhez bármilyen kéréssel fordulhatunk, még akkor is, ha az butaságnak tűnik. Eközben azonban sose feledjük azt, hogy hozzátegyük „Legyen meg a Te akaratok!”, ahogyan az a Miatyánkban is van. Imádkozhatunk azért, hogy Isten bizalmat ébresszen szívünkben, hogy tudjuk, mindig ott van a számunkra. Erőt és bátorságot is kérhetünk tőle, hogy átvészelhessük a nehéz és megerőltető helyzeteket.

C. S. Lewis:
„Isten nem kívánságteljesítő automata”

E. M. Bounds:
„Senki sem tud jelentős és tartós munkát végezni Istenért, aki nem az imádság embere, és senki sem lehet az imádság embere, aki nem szán sok időt imádkozásra.”

C. S. Lewis:
„Amikor imádkozunk, meg kell nyitnunk magunkat Isten felé, úgy ahogy vagyunk, nem úgy ahogy gondoljuk, hogy lennünk kellene. A gondolataink kellenek, hogy az imádságaink legyenek. Ahelyett, hogy tettetni próbálnánk bármit is, a valódi gondjainkkal kapcsolatban kell kérnünk.”

E. M. Bounds:
„Az imádságról alkotott lebecsmérlő véleményünk egyértelműen meglátszik abból, hogy milyen kevés időt töltünk imádkozással.”

Eugenia Price:
 „Az imádság az emberi szív kitárulkozása az Istennel való beszélgetésben. Minél természetesebb az ima, annál valóságosabbá válik Ő. Az egész a következő képletre egyszerűsödött le számomra: az imádság két egymást szerető személy dialógusa.”

E. M. Bounds:
 „Az emberekkel beszélgetni Istenről nagyszerű dolog, de Istennel beszélgetni az emberekről még nagyszerűbb. Soha nem fog jól és igazán sikeresen beszélgetni az emberekkel az, aki nem tanulta meg jól, hogy hogyan beszélgessen Istennel.”

C. S. Lewis:
„Követi-e valaha is Isten emberek javaslatát? Istennek nincs szüksége siettetésre, és az emberek semmi tettére sincs szüksége. De az tény, hogy Isten megengedi, hogy a teremtett világ minden dolga részt vegyen akaratának végrehajtásában. Hosszútávon teljesül Isten akarata, de a megvalósulás részletei függnek tettektől, beleértve az Ő teremtményének imáit is. Együtt kell működnünk Vele: ránk ruház minden hatáskört, amit csak ránk ruházhat ehhez.”