Johann Sebastian Bach: János passió

A János-passió 1724 nagypéntekjére készült, és elő ször a lipcsei Szent Mihály templomban mutatták be. A mű Jézus szenvedéstörténetét és halálát jeleníti meg János evangéliuma alapján. A Bach-alkotás egészében oly tökéletes, hogy több száz évvel keletkezése után is óriási hatással van hallgatójára. Szinte hihetetlen, hogy Bach halála után majdnem 80 évig, egészen a Mendelssohn-féle Máté-passió előadásig a barokk legnagyobb zeneszerzőjének összes műve feledésbe merült. Micsoda szerencse, hogy nem örökre! A bibliai szöveget a szereplıő recitativók formájában beszélik el, legfőképpen az Evangélista (tenor), aki a narrátor szerepét tölti be, illetve Krisztus (basszus) és az ún. turba kórusok, amelyek a népet szimbolizálják. A cselekménybe ékelt áriák és ariózók, a darab érzelmi oldalát tükrözik. A mű monumentalitása nem csak a terjedelmében (3 óra)mutatkozik meg, hanem abban is, hogy a teljes előadó apparátus kb. 200 főből áll. Bach kötődése a szöveghez magáról a kottaképről is leolvasató, hiszen maguk a hangjegyek gyakran alakzatokat rajzolnak ki. Pl. egy keresztet a megfeszítés cselekménye alatt. Bach zsenialitását mutatja, hogy sokszor egy áriát megelőzı recitativó és az ária között magában a zenében is egyértelmű logikai kapocs van. Pl. az első szoprán ária és az előtte hallható recitativó szövege Jézus követéséről szól. (Recitativó: „Simon Petrus aber folgete Jesu nach und ein ander Jünger.- Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust”. Ária: „Ich folge dir gleichfalls mit freudigen Schritten und lasse dich nicht,…- Hasonlóképp követlek én örömteli léptekkel s el nem hagylak Téged,…”) Az ember örök feladatát, Jézus követését a zeneszerző a folytonosan ismétlődő motívumokkal is alátámasztja. Emellett az ária és az említett recitativó azonos hangközzel követi egymást. A keresztrefeszítés történetében szerepl nép karakterét, Bach minden teatralitást mellőzve a turba kórusokban jeleníti meg. A kompozíciós tervben a turbákban énekeltekkel azonos evangéliumi verseknek nagy szerepük van a történet összefűzésében. Ezek a szövegek a nép reakcióit tükrözik, nemegyszer a hatást fokozva. („Jesum von Nazareth”vagy „Kreuzige ihm”.) Bach elméjének következetessége végigvonul nem csak az egész János-passión (ami a szerző egyik legnagyobb oratorikus alkotása) hanem egész életművén. Egyházzenei munkásságában tükröződik Isten iránti hite és bizalma. Róla biztosan állíthatjuk, hogy örökkön élő zeneszerző. Műveinek modernsége, újításai mind a mai napig befolyásolják az alkotókat. Pilinszky így ír Bachról egy Jánospassió előadás után: „Örök és hipermodern egyszerre, vagy pontosabban: rá van a legnagyobb szükségünk.” (Új Ember 1963.)