Jézus és a só
A sótlan levest senki sem kanalazza szívesen. A só az, ami azt megízesíti, ami ízletessé teszi azt számunkra. Még ha számos fűszert is ismerünk: a só egyetlen ételből sem hiányozhat. Forrás: jesus.ch, evangelikus.hu
Jézus és kora számára a só sokkal fontosabb volt. Ízesítette egyfelől az ételeket. Másfelől pedig tartósította az élelmiszereket – vegyi konzerváló anyagok, hűtő- és fagyasztógépek akkoriban még az emberek álmaiban sem szerepeltek. A só ezen tradicionális jelentése még a kelet-európai üdvözlő szertartásokban fellelhető, hiszen az érkezőnek sót és kenyeret kínálnak vendéglátói.
A zsidók a sót a Holt-tengerből nyerték, onnan, ahol a víz elpárolgott. A só mellett azonban kristallizálódott a kálisó, a carnallit is. Ha azonban a carnallit túlsúlyba kerül, akkor a só megízetlenül. Erre utalt Jézus a tanítványai és a szkeptikus szemlélődők előtt mondott megjegyzésével: „Jó a só, de ha elveszíti az ízét, hogyan tudják azt visszaadni? Sem a földnek, sem trágyának nem alkalmas: tehát kidobják.” (Lk 14, 34-35) és még hozzáteszi: „Akinek van füle a hallásra, hallja!”
Mi legyen hát a sóval, ami már nem fűszerez? Nincsen értelme, haszontalan dologgá válik. A só sehová sem lesz való, semmire sem lesz jó. A só ízesítő erő nélkül maga is önellentmondás.
Jézus azokkal beszél, akik követni szeretnék őt. Csodálják őt és szavainak igazságát isszák. Napok óta körülötte vannak. De vajon készek arra, hogy mindent egy lapra tegyenek? Családjuk, barátaik és környezetük rosszallására magukra véve, csak Jézusra figyeljenek?
„Ha valaki hozzám jön, de nem gyűlöli meg apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit, sőt még a saját lelkét is, nem lehet az én tanítványom” – hangsúlyozza. (Lk 14,26)
Nincsen olyan, hogy könnyített kereszténység, nincsen olyan, hogy lightos tanítványság: a Jézussal együtt töltött életben nincsen mazsola, csak tövis. Aki Jézussal úton szeretne lenni, annak késznek kell lennie arra, hogy lemondjon a komfortról.
A félig elkötelezetteket elutasítja Jézus. Aki a tanítványságra adja a fejét, annak állnia kell az ezzel járó hányattatást is.Aki magas házat akar építeni és nincsen pénze, az csak egy óriási törmelékhalmot fog elérni és nem tudja befejezni a munkát (14, 30). Az ilyen projekt legalább annyira értéktelen, mint a sótlan só.
A keresztények egy közösséget alkotnak, amely a Jézus által adott Szentlélek által ízesül meg. Ha hiányzik ez az íz, ha hiányzik a „Szent Lélek”, akkor a közösség sótlan lesz. Ha azonban az emberek elkötelezetten Jézusnak ajánlják fel az életüket, a Szentlélek munkához lát és ízt ad a közösségnek. „Akinek van füle a hallásra, hallja!”
