Itt vagyok, mást küldj! – Gyülekezeteink és a cigánymisszió

Helyzet van!

Kétségtelen, van egy egészen különles(en nehéz) helyzet, mondhatnánk úgy is: Helyzet van! De nem ezen helyzet kialakulásának vizsgálata a feladatunk – megköszönjük, ha a szociológusok, történészek, kulturális antropológusok, néprajzosok, politológusok, pszichológusok stb. megírják tömérdek tanulmányukat, és abból időnknek, kedvünknek és érdeklődésünknek megfelelően néhányat el is olvasunk –, hanem annak orvoslása. Jézus sem foglalkozik túl sokat az okokkal, mutogat vissza a múltba, sokkal inkább megold, megoldat, megoldást ajánl. Az akkut probléma mérlegelés nélküli megoldás után kiált, és a cigánykérdés ma és számunkra ilyen.

Ezüstöm és aranyam nincsen…

…de amim van, azt adom neked… Igen, a nagy pénzek nem nálunk, jelen esetben a MEE-nál, azon belül is a szorosan vett missziónál, azon belül is a cigánymissziónál vannak. Ahol és akiknél vannak és voltak (és nem is nagy, hanem hatalmas pénzek) az előző évtizedekben semmivel sem vitték előbbre a cigánykérdés megoldását, sőt a cigányság helyzete romlott, a társadalmi feszültség csak nőtt, a cigánykérdés európai méretű központi problémává vált.
Mink van nekünk? Názáreti Jézusunk és tőle kapott
a. küldetésünk – minden néphez, a föld végső határáig,
b. felhatalmazásunk (erő) – szeretünk elfelejtkezni arról, amivel Jézus indítja a Kiküldési parancsot: Nekem adatott minden hatalom égen és földön,
c. szabadságunk – nekünk csak engedelmeskednünk kell, a „buli” nem a miénk.

Mind e mellé, a mi részünkről van számos kifogásunk is: Igen, itt vagyok, de küldj mást, vagy küldj máshová. Miért is? Mert:
Már épp elég feladatom van.
Lehetetlennek tartom a változást.
Széles skálája a „közömbös vagyok a cigányok irányában”-tól az „utálom a cigányokat”-ig.
A cigányok nem evangélikusok. Foglalkozzanak velük a katolikusok, és a szabadegyházak.
Nincs hagyománya egyházunkban.
Gyülekezeti megosztottsághoz vezet. (A cigányok lopni fognak, csak az adományokért járnak a gyülekezetbe, soha nem lesznek egyházfenntartók, ha beteszi ide egy cigány a lábát, én többet nem jövök a templomba stb.)
Nem férnek be a népegyházi keretbe.
Stb.

Hol ígért Jézus…

…virágszirmokkal végigszórt utat? Akkor és ott volt és van ébredés, emberek (akár társadalmi csoportok, egész társadalmak felemelkedése), ahol a Jézus-követésből nemcsak az egyértelmű előnyöket, hanem a látszólagos hátrányokat, nehézségeket, küzdelmeket is vállalták: „…hiszen azért fáradunk és küzdünk, mert az élő Istenben reménykedünk, aki üdvözítője minden embernek, de leginkább a hívőknek.” (1Tim 4,10)

Öngettó = öngól

Az életben, a pezsgő életben, az élet sűrűjében lesz izzóan élővé (minden ízében, az utolsó iótáig) Isten szava. Bedughatom a fejem a homokba, a probléma attól még az marad. Ha valakitől, akkor Jézustól távol állt a gettósodás, gettósítás gondolata. Ő maga is ment, ment és ment, és ezt imádkozta ránk nézve: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn 17, 15) Az elzárkózás a legégetőbb problémák elől, eltávolodást jelent a mindennapi élettől, ami lemaradást, elöregedést, elhalást hoz maga után. (Tetszik, nem tetszik, a jövő nemzedék, az utánpótlás a korfán fiatal cigányságból döntő mértékben adódik.)

Természetesen nem mindent nekünk kell megoldani, de mint ahogy balga az a hozzáállás, amelyik azt mondja pl. a nagy globális problémáról, a környezetszennyezésről: semmit nem ér az én (kicsit) redukált energiafogyasztásom, az el nem dobott szemetem, ezért nem redukálok és szemetelek én is, úgy balga hozzáállás a cigánykérdéshez, hogy az én kicsi hozzájárulásom úgysem ér semmit. Az én részemet nekem kell megtennem. A méretek, méricskélés, mi a kicsi és mi a nagy, csak a mi kategóriánk – a lényeget, és nagy egészet (isteni perspektíva) tekintve nincs különbség. A kérdés az, megteszem-e az első lépést. (Balczó András híres mondata, hogy „Ha a fűszál azt nézné, a másik is kidugta-e már a fejét, sosem zöldülne a rét.”) A cigánymissziónak, de úgy gondolom minden missziónak nem a helyzetelemzés, a stratégiák, a metodika, a sablonok kidolgozása és átadása a lényege, hisz ha valamit, akkor éppen a cigánykérdést annak extra komplexitása, településenkénti, gyülekezetenkénti, sőt személyenkénti különbözősége jellemzi, hanem az indulás, az első lépés – akár az ismeretlenbe. De velünk jön az, aki a helyzetet is, a másikat is, engem is jobban ismeri, ismer.

És…

…az örömök, és az építés-épülés (a sorrend tudatos), és az áldások, amikre és amikért vagyunk? Több lesz mint a nehézség… Rossz forrásból táplálkozó és irányultságú félelmekkel, féltésekkel rosszat okozunk, mint ahogy egészséges félelmekkel, féltésekkel jó eredményt érünk el… Sőt, még a kételyeknek is van létjogosultsága, de a kétségbeesésnek, azaz hitetlenségnek, azaz a „küldj mást”-nak, a lesöprés-szerű elutasításnak nincs.