Isten és a világ szenvedése

A gonosz miatti szenvedés

Miért van annyi szenvedés, annyit szükséget szenvedő ezen a világon? Pál apostol a második Korinthusi levél 4. fejezetének 4. versében az ördögöt, evilág urát okolja mindezért. Minden rossz és gonoszság, minden betegség, minden szenvedés és minden halál végső soron a Sátán uralmának következménye.

A bűnbeesés óta a természet is csapdába esett. Ezért aztán nincsen már Paradicsom, nem élünk paradicsomi állapotok között, hanem mindent fenyeget a halál és a rombolás.

A bűn nem csak arra vezette a természetet, hogy az állatok között mindig az erősebb uralkodjon, hanem arra is, hogy természeti katasztrófák és szerencsétlenségek is történjenek benne.

A világ – Istennek hála – mégis túléli

A Sátán uralja evilágot, de Isten irányítja az egész univerzumot, így az ördög hatalma elenyészően kevés, de éppen ezért elég gyakran közbe is szól, bele is szól abba, amit az övének hisz. A világ azonban már régen nem is létezne, ha működése egyedül rajta múlna. Ez a világ azért van még mindig fenn, mert Isten irányítja végső soron.

Pál apostol a Kolosséi levél 1. fejezetének 17. versében írja, hogy az egész teremtés Jézusban áll fenn. A Sátán tehát egyszerűen nem teheti azt, amit akar.

Isten szuverén és azt tesz, amit jónak lát, mi mégis megkérdezzük, hogy a katasztrófák során miért nem avatkozik gyakrabban közbe, vagy legalább miért nem gondoskodik arról, hogy az emberek felismerjék a veszélyt és még időben cselekedni tudjanak. Kérdezhetjük: Vajon mennyi halottnak kell lennie ahhoz, hogy Isten tegyen valamit és közbelépjen?

Nem úgy, ahogy mi akarjuk

Ha konzekvensen továbbgondoljuk, akkor felmerülhet: nem kellene Istennek inkább minden szenvedést, betegséget és halált megakadályoznia? De hogyan van azokban az esetekben, amikor az emberek gonoszsága miatt szenved valaki, amikor valaki valakit megsebesít, megkárosít? Istennek ezeket is meg kellene akadályoznia!

Mindezek másik oldala, a végső konzekvencia pedig ez lenne: Mi csak amolyan marionett bábuk lennénk, akiknek azt kell tenniük, amit Isten akar, és csak akkor vagyunk jók, amikor ő közbeavatkozik?

Valószínűleg Isten elhatározta, hogy a paradicsomi állapotokat nem fogja kényszerrel előidézni. Még akkor sem, ha mi ezt nem értjük, miért. Még akkor sem, ha nem fogjuk fel, vagy igazságát nem ismerjük fel. Nekünk bíznunk kell benne és szeretetében: ennyi a feladatunk. 

Jót kihozni belőle

Legnagyobb problémánk az, hogy nem értjük meg Istent és az Ő cselekedeteit. Annyira jó és persze kényelmes lenne, ha számunkra Isten kiszámítható lenne. Szívesen tudnánk, mit kell tennünk, elfogadnánk azt is, hogy nehézségeinkben és kínos szituációinkban Isten azonnal segítsen. De persze emellett is ragaszkodnánk a saját szabad akaratunkhoz. Akkor pedig a tanács akár kárba is veszhetne...

Vannak könyvek, amelyek megoldási kulcsot adnak kezünkbe, szuggerálnak solgokat, bizonyos módszereket írnak le arra, hogyan érjük el Isten áldását, hogyan legyünk boldogok, sikeresek, gazdagok…stb.

Vannak olyan tanácsok is, hogy bizonyos imádságokat mondjuk el ennyiszer meg annyiszor, és akkor megkapjuk az áldást, vagy figyeljünk Isten szavára, aztán a betegség elmúlik, de a betegség mégis marad… Akkor mi is van? Isten megátkozott bennünket? Hmm.

És Istent ezzel sem tudjuk megfogni.

A keresztények is ebben a csapdába esett világban élnek. Korpás lesz a hajuk, allergiásak is lehetnek, de depresszióktól is szenvedhetnek, szívinfarktust kapnak, alkoholbetegek lehetnek. És persze ugyanúgy meghalnak, mint a nem keresztények. Vannak szerencsétlenségek, katasztrófák, és balesetek is, amiknek áldozatául eshetnek.

De: Isten olyan hatalmas, hogy mindebből, még a valóban legrosszabb dolgokból is kihozhat valami jót. A Biblia nem állítja, hogy minden, amivel életünk során találkozunk az jó, hogy mindig minden pillanatban áldás lesz felettünk, még akkor is, ha Istent szeretjük, hiszünk benne, vagy cselekedjük akaratát.

A Biblia csak azt mondja, hogy mindenből kijöhet valami jó. Egy katasztrófaként megélt válás hozhat új életet, s ha kirúgnak a munkahelyünkről, annak is lehet végül jóra fordulása.

Isten új világa jön

Ha 40 évesen meghal egy jó ember, aki egész életében csak segített másokon, akkor nem értjük az Urat.

Ez az igaságod Uram? – kiálthatunk hozzá. Mi rosszat tett ez az ember? Miért nem hagytad, hogy 80-90 éves koráig éljen?

Vagy egy pici baba, megszületése után bölcsőhalált hal – méltatlankodunk.

Ez az igaságod Uram? – kiálthatunk hozzá. Mi rosszat tett ez a gyermek? Miért nem hagytad, hogy 80-90 éves koráig éljen, hiszen éppen hogy megpillanthatta a világot és te máris elvetted őt?

De mindkét esetben rosszul kérdezünk. Nem arról van szó, hogy mit tett rosszul az ember, hol vétkezett, hogy megérdemelte végül a büntetést. Ha az örökkévalóság perspektíváját elfelejtjük, akkor Isten igazságosságára való kérdésünk mindig kudarcra lesz ítélve. Ha azonban azt látjuk, hogy Istennek örökkévaló ideje van arra, hogy az igazságtalanságot igazsággá tegye, akkor az, ami számunkra gondot okoz, új fényben lesz látható, és egészen másféle hangsúlyt kap.

Bizalom

Akkor is, ha most még nem értjük, hogy Isten miért hagyja, hogy a világban katasztrófák történjenek – nem csak személyes életünkben, hanem nagyban is – tudnunk kell, hogy ő a szeretet és nála védve lehetünk. Akkor is, ha nem értjük, mit miért tesz, minden okunk megvan arra, hogy bízzunk benne.

Őbenne, aki egyszülött Fiát értünk is odaadta. Hagyta, hogy szenvedjen a kereszten. Sőt: Benne együtt szenvedett a világgal. Töviseink a Töviskoronásra tekintve új értelmet nyernek, hiszen tudjuk: Jézus szenvedése és halála után, harmadnapon Isten hagyta azt is, hogy dicsőségesen feltámadjon, és nekünk váltságot hozzon minden bűnből és bajból.