Görög Zoltán: VENDÉGEINK
Budapest - Így hívjuk azokat a hajléktalan embereket, akik a nappali melegedőnkben megfordulnak. Így nevezzük, és így is érezzük ezt mi, az Üdvhadsereg szociális munkásai. Görög Zoltán írása
Hajléktalanok
Ennek a talán meglepő titulusnak és érzületnek biztos alapja van. Nevezetesen: a munkanapot mindig 10-15 perces áhítattal és közös, hangos imádsággal kezdjük, 6-8 munkatárs. Ez alapozza meg a napunkat, készít elő minket arra,
- hogy szeretettel fogadjuk a betérő embereket;
- hogy türelemmel beszéljünk azzal, aki türelmetlen, haragszik az egész világra;
- hogy ha kell, naponta kedvesen próbáljunk fürdésre rávenni embereket;
- hogy amikor igaztalanul bántanak minket, akkor mégis tudjunk krisztusi szeretettel feléjük fordulni.
A meleg ebéd fogyasztása közben az intézmény vezetője vagy az egyik szociális munkás tart rövid igemagyarázatot, azután imádkozik a vendégekért és mindnyájunkért.
Tudom – legalábbis bízom benne –, hogy evangélikus intézményeinkben hasonlóképpen működik a dolog. (Ugye, működik…?) Vagyis, hogy úgy kapunk elég erőt a munkánkhoz, ha előtte töltekezünk. Az Ige, az Istennel, Jézus Krisztussal való élő kapcsolat az alapja annak, hogy ne csupán „győzzük a munkát”, hanem az az indulat legyen bennünk, ami volt Krisztus Jézusban. Így ember-halászok, ember-mentők lehetünk. Tudtunkon kívül angyalokat fogadunk be. Isten követei ők, mihozzánk.
