Finnországi svéd vélemény az új svédországi zsinati törvényről – „Svédország útja nem a mi utunk ”

Létrehozás: 2009. november 12., 13:42 Legutolsó módosítás: 2009. november 12., 13:49

A Kyrkpressen című lap 2009. október 29-én megjelent 44 számában részletesen foglalkozott azzal, hogy Svédországban az evangélikus egyház megáldja a templomban a meleg párokat is. A kétszer hat kolumnás cikket svédből fordította és kivonatolta id. dr. Hafenscher Károly, akinek jóvoltából most közöljük ezt a cikket, a fordító kiegészítéseivel, aki az azóta megválasztott, magát leszbikusnak valló svéd püspökasszonyról is érdekes információkat közöl. A fordítás és kivonat közlésével nem akarunk vitát kavarni. Sok tapintatra van szükség a témával való foglalkozáshoz. Mindenképpen azonban elgondolkodtatni szeretnénk a kérdésről, valamint értelmes párbeszédet szeretnénk kezdeményezni arról, mi lehet nekünk, magyarországi evangélikusoknak a véleménye a kérdéskörben.

Különböző vélemények:

* A svéd egyház az egyik első egyház a világban, ahol novembertől kezdve az egyház hivatalosan „esküvői szertartást rendez” az egyneműek házassági szövetségekor. (Korábban az amerikai evangélikus egyház, az ELKA is engedélyezte azonos neműek házasságát – a szerk.)
A svéd állami törvények szerint (2009. április 1.) nem különböztethető meg az egyneműek és kétneműek házasságkötése. Eszerint az egyházilag végzett szertartásban sem szabad különbséget tenni az egyneműek és kétneműek „házassága” között. Ugyanakkor a 14 közül hét svéd püspök felhívja a figyelmet az egyházszakadás közvetlen veszélyére. – A hét püspök neve a cikk végén található.  

* Az egyik megyei lap (Smaaland Poster) szerint a svéd érsek (Anders Wejryd így nyilatkozott: „Olyan társadalmi körülmények között élünk, amikor a tendenciák és a trendek nem az egyház ízlése szerint jelentkeznek és ezt józanul tudomásul kell vennünk. A svéd társadalom és közélet aktuális politikai és erkölcsi kérdésekben olyan erős és más, hogy az egyháznak kell, úgy látszik, igazodni az államhoz és törvényeihez, nem az államnak az egyház felfogásához és életstílusához”.
„Az egyház hajója is ilyen térkép alapján tájékozódik, ilyen iránytűt használ, ilyen irányító személyzete van és a cél nem általunk van kijelölve. Hiányzik a részletekre menő közvélemény ismerete, és úgy látszik, az egyháznak olyan nyomással kell számolnia, amit a közvélemény ráerőltet, ahelyett, hogy Isten személye és rendje lenne a kormányos és vezető szerepű. A normák kívülről jönnek. S ha egyszer A-t mondtunk, ki kellett mondani a B-t is, noha nem volt könnyű határozat ez.”  

* Jukka Paarma finn evangélikus érsek azonban egyértelműen kijelentette, hogy a Finn Evangélikus Egyház nem alkalmazkodik a Svédországi Evangélikus Egyház törvényeihez, és továbbra is a házasságot egy férfi és egy nő közösségének tekinti.  A svédországi egyház határozata nem érvényes automatikusan a svédül beszélő finnek és a Finn Evangélikus Egyház számára. A most megismert törvény nem a finneké, hanem a svéd állam törvényének „svéd egyházi változata”. 

* A finn egyház továbbra is folytatja a gyülekezeteinek életében megszokott és a lelkipásztorai által gondozott házassági és családi meggyőződését. 

* Az új svéd állami és egyházi törvény hatása kiterjed a finn egyház vezetői szerint az egyház autonómiájának feladására. Noha a 2000. év óta hivatalosan az állam és egyház szétvált, mégis Svédországban az állami törvények a svéd egyház keretein belül is érvényesek, mértékadóak. 

* Az istentisztelet anyanyelvtől függetlenül a hivatalos finn egyházi evangélikus liturgia szerint történik. Továbbra is a házassági szertartásnál a férfiakat és nőket egyenrangúnak tekintjük, de nem tartjuk egyformának, az ember Isten teremtési akarata szerint férfi és nő. Elszomorító, hogy ez év áprilisában a svéd parlament 261 igent, 22 nemet és 16 tartózkodást mutatott ki az egyneműek házasságával kapcsolatban. Ugyanakkor az egyház zsinata (kyrkomöte) szavazati aránya 176 igen, 17 nem és 63 tartózkodás volt.  

* Az egyház struktúrája sajátos struktúra, nincsen alávetve az állami tanításnak, a törvények tiszteletben tartása sem jelentheti, hogy ezen túl más tanítás és más életgyakorlat legyen a finn egyház gyülekezetein belül. Egyházunkon belül ezen túl is érvényesek mind az egyháztagokra, mind az egyházi vezetőkre a finn egyház törvényei. Ugyanakkor megengedjük, hogy az istentisztelet vonatkozásában mindent meg kell tennünk, hogy templomi szertartásaink vonzóbbak, dinamikusabbak és életközelibbek legyenek a jövőben. 

* A gyülekezetet az istentiszteleten hangzó ige teremti, és megtartja, a morális élet normáit megőrzi. Egyúttal így munkálja az egyház egységét is. 

* A gyülekezet életét nem befolyásolhatja egy-egy gyűlés, civil szervezet vagy egyházon kívül érzékelhető közhangulat. Az egyház egyedül a Krisztusé.  

* Ugyancsak nem lehet természetesnek venni a szekuláris morált vagy az aktuális életstílust, normaként. Tartsa minden lelkész magát a hit, az élet, a szeretet és reménység forrásának és megőrzésének az egyház sajátos gondolkodásához, erkölcsi gyakorlatához.  Lehet ugyan különböző istentiszteleti formákat alkalmazni, de ezek nem léphetik túl az egyház istentiszteleti rendjét és elvi megalapozottságát.  Mindez vonatkozik a különböző felfogású és életgyakorlatú egyháztagokra, a szivárványszínűekre is (homoszexuálisok), ugyanakkor nem lehetünk szeretetlenek irántuk, de nem válhatnak hang- és normaadóvá. Az új irányok nem űzhetik el az egyház istentiszteletre járó, hitüket gyakorló híveit. 

    ****

    A hét püspök, aki figyelmeztetett az egyházszakadás veszélyére: a vysby-i, a straengness-i, az uppsalai, a luleaai, a vaexjö-i és a göteborg-i, számunkra is ismerős Karl Axel Aurelius véleménye. Ugyancsak a karlstadi püspök is csatlakozott hozzájuk. Ha az egyház el akarja veszíteni tanainak tekintélyét és az evangéliumban való egységét, úgy kísérletezhet új törvényekkel, de ez nem szolgálja az egyház jelenét és jövőbeli szolgálatát. 

    **** 

    Eva Brunne 1978-ban ordinált lelkésznő, a stockholmi egyházkerület új püspöke.  A háromgyerekes Eva Márk evangéliumát tartja a mai egyházi sajtó (Espressen) újságírójának. Eva Brunne ad a külsejére és ugyanakkor modern politikai gondolkodású, csodálja Barack Obama-t, és igényli, hogy felhívja magára a figyelmet és kövessék is őt.  Néhány héttel ezelőtt jelölték ki és választották meg, a világ első, leszbikusságát vállaló püspökének (A fordító megjegyzése: elődje is az volt és az úgynevezett szivárványszínű felvonulások szónoka volt a svéd fővárosban minden esztendőben.)  Egy Anders Munck nevű újságíró 27 kérdést tett fel, ezekre a néha banális, néha provokáló kérdésekre a püspöknő abszolút szekulárisan válaszolt, kivéve a Jézus nevét említő kérdéskörre, Márk evangéliumával kapcsolatban. Példaként néhány kérdést említünk: Mit tart szerencsésnek? – Válasz: ha reggel felébredhetek és látom, a nap is feljön. – Mitől fél legjobban? Válasz: ha valaki a családból balesetet szenved vagy meghal. – Mit tart legfontosabbnak, ami a mai ember sajátja lehet?  Válasz: azt, ha tud egyszerre sok vasat tartani a tűzbe… – Mikor szokott hazudni? Válasz: csaknem soha, ha pedig igen, úgy valakinek az érdekében történik.  – Mikor néz ki legjobban? Válasz: ha teljesen meg vagyok elégedve magammal. – Az emberek minősítésében mi az Ön számára legfontosabb? Válasz: hogy legyen empátiája. – Mi vagy ki élete szerelme? Válasz: jelenlegi partnerem.  – Melyik vagy ki a favorit szerzője? Válasz: Márk evangélista, aki röviden és érthetően tud beszámolni Jézusról. Márkot korabeli jó újságírónak tartom, ma akár az Espressen zsurnalisztája is lehetne, rövid, alapos, világos beszédével.  – Kit nem bír elviselni? Válasz: azt, aki mást mond és mást cselekszik.  Hogy szeretne meghalni? Válasz: nyugodtan és amilyen későn csak lehet, kitolni életem végét. – Mi az élete mottója? Válasz: ne tégy különbséget emberek között.

    ****

    Kiegészítés:

    Mivel magyar teológusok előtt is ismeretes a német, angol, francia szexuál-etikai könyvek sora, szeretném kiegészíteni a skandináv (dán, svéd, norvég, izlandi) háttérrel.                                                   

    Amennyire a svéd anyag első jelentős könyve 1971-ben jelent meg (Fagerberg), (1974 óta van birtokomban), annyira fontos a 2003-ban megjelent dán összefoglalás erről a kérdésről: Homofili og  Kristen tro, magyarul: A homofilia és a keresztény hit. Harmincnégy keresztény egyház és egyházi szervezet közös munkája ez, A/4-es alakban, 16 oldalon megjelent apró betűs véleménysorozat. A szerző, reduktor egy team keretében dolgozott, tényeket, véleményeket, megoldott és megoldatlan problémákat közöl, orvosok, pszichológusok, teológusok, lelkipásztorok írásaiból. Néhány főcímet említek: Tények és tanulmányok, Interjúk, Társadalmi véleménykutatás, Biblia tanulmányok eredményei, Élettörténetek, Megjelent hivatalos és magán dokumentumok, Fontosabb internet kapcsolatok jegyzéke, Segítségnyújtás a hit és élet dolgaiban. – A 2003 októberében megjelent közös, revideált kiadás forrásmunkának számít. Az említett témákon kívül még a következő kérdéskörök kerülnek elő: Ilyennek teremtettünk – vagy ilyenné vált az ember? – A homofil ember viszonya a többiekhez, a társadalom nagyobb százalékához – Jézus nem mondott semmit vagy elegendőt a homofiliáról – Homofilia és öngyilkosság – Lehet-e a szerelem Isten akarata vagy Isten akarata ellen való? Fényképek, másolatok egészítik ki az eddig mondottakat. Négy kérdés különösen is röviden megfogalmazott címben így fordul elő: Tabu? – Botrány? – Gúnyolódás tárgya? – Exhibicionizmus? 

    Még néhány erősen rövidített, inkább csak érintett téma a magányos ember címszó alatt: Pál apostol nézetei – Divat? – Homofilia és az emberi jogok (1948 ENSz) – Homofilia a különböző világrészeken – Statisztikai adatok (1-10 százalékra becsülik különböző kulturális háttér szerint a homoszexuálisokat) – Mítoszok, kényszerképzetek, utálkozás – Gyermekek homofiliások családjában (együttélés vagy különválás) – Meglepetések: barátból hogy lesz partner? – Dolgozó nőből leszbikus? –  A szingli életmód kialakulása, elfogadása – A bibliai különböző esetek mai tematikában – Biszexualitás kérdése (pro és kontra válaszok) – Interjúk gyűjteménye különböző cikkírók szerint – Nyitottság vagy elfogadás? – Tisztelet vagy kizárás? – Másodrendű vagy azonos értékű emberek – Kultúrharccá vált jogi, teológiai, társadalmi kérdés – Leszbikus prédikátornők, püspöknők – Divat, feltűnésvágy vagy szeretetéhség?  

    Ezzel a kiadvánnyal érdemes foglalkozni, mert 2003-ban már olyan témákat vet fel, ami nálunk csak napjainkban vált az érdeklődés tárgyává, egyházilag pedig a történelmi egyházak és a szabadegyházak véleményeként, vitává. Sok tapintat szükséges a témával való foglalkozáshoz. Ugyanakkor nem könnyű egységes, határozott véleményt alkotni a Magyarországi Evangélikus Egyházban, a valóság mai világában, ragaszkodva evangélikus hitünkhöz és erkölcsünkhöz.

    **** 

    Érdekességképpen említem a Skandináviában ismert, nálunk is olvasott Selma Lagerlöf írónőt, aki az első irodalmi Nobel-díjas nő volt, akinek gyönyörű szóképei, mesébe illő gyönyörű stílusa, hatalmas fantáziája és kifejezőereje volt.  A Svéd Akadémia 18 tagja közül az egyetlen hölgy. (Aderton-nak nevezik a 18 tagú svéd Akadémiát, ahova bekerülni szinte lehetetlen.) A Maarbakka-ból származó waermlandi írózseni köztudottan leszbikus volt. Söderblom Nathan érsek mégis 1925-ben  a  Stockholmban rendezett első ökumenikus nagygyűlésen egyik főelőadásának tartására kérte. Számunkra érthetetlenül. A kisvárosi tanítónő írói karrierje világhírű lett.  Nálunk elhallgatták, hogy a férfiakat idealizálva nemcsak a feminizmusnak volt hangadója, hanem, ahogy egyik életírója nevezte, „szerette a nőket”. Csak barátnői voltak. A Gösta Berling alakja, a lelkészből kiugrott, léha életű, de ragyogóan festett élettörténete csak vágyakozás volt egy férfiideál után.  Jellemző, hogy a náci időben (1940) Németországból zsidó származású nőket mentett ki (pl. Nelly Sacks-ot, aki Svédországban írhatta jelentős verseit, Vas István fordításában ismerjük a legszebbeket).  Élete példájával is érezzük, hogy a dolgok nagyon bonyolultak. Kevesen tudják, hogy Selma Lagerlöf hibás lábbal született, élete végéig gyógycipőt hordott, semmi esélye nem volt a házasságra. Olvasói rajongtak érte. Rómába ment és a „szent városból” kitűnő skandináv regényeket írt. Egyik méltatója szól róla, hogy Szent Birgitta óta ő az első világhírű nő –„újra írt valaki skandináv lélekkel Saga-kat, egyszerű elbeszéléseket, meséket felnőtteknek, mint Andersen és úgy mutatta be szülőföldjének népét, Waermlandot, a Fryk-folyó gyönyörű völgyét, végeláthatatlan erdőit, dombjait és hegyeit, hogy az páratlannak mondható”. Egy másik életrajzírója szerint szentimentális volt, mint Goethe, aki a nőiségről (weiblich) elragadtatással ír, és úgy tisztelte a szebbik nemet, mint Madách vagy Rilke, vagy Weöres Sándor. Jártam múzeummá alakított vidéki otthonában, csupa jót, szépet írnak róla az emlékezők, és nem említik erkölcsi magatartását.  

    **** 

    Svédország és Észak államai Európa peremén foglalnak helyet, ők az európai országokat kontinentális országoknak hívják, ahová lemennek látogatni, de mindig megmaradnak skandinávnak. Skandinávia titok! Északfok, titok, idegenség… Pontosan negyven éve akarom megismerni, de szinte lehetetlen.  Ahogy ők nem értik a magyarokat, úgy mi nem értjük a svédeket, norvégokat, dánokat, izlandiakat. Ezért is nehéz véleményt alkotni róluk bármilyen kérdésben.  Nemzetközi befolyásuk erősödik, ugyanakkor megmaradnak rejtélynek…

    Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
    • Küldés levélben