Éhezés Kelet-Afrikában – Nyilatkozat 2. – Az LVSZ főtitkára a világ legnagyobb menekülttáborában járt

Kedves testvérek az Úr Jézus Krisztusban

Kegyelem néktek és békesség, Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól! 

Világunknak hatalmas krízissel kell szembesülnie, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete szakértői szerint több mint 12 millió ember életét veszélyezteti. Az Afrika szarvát sújtó szárazságra és konfliktushelyzetre utalok. Szomália nagy részén éhínség tombol, és az egész régiót az elmúlt 60 év legsúlyosabb szárazsága sújtja. Mindezt tetézi a több mint 20 éve folyó erőszakos konfliktus és a stabil kormányzati erők hiánya Szomáliában, melynek instabil helyzete a szomszédos országokra is kihat. A szomáliaiak legalább egynegyede kényszerült elhagyni otthonát, a túlélés határán egyensúlyozva. Már eddig is megrázó számban haltak meg gyermekek és felnőttek.

A Lutheránus Világszövetség aktívan részt vesz az erőfeszítésekben tagegyházain és speciális diakóniai szervezetén, az LVSZ Világszolgálaton keresztül. Az LWI hírközleményeiből már tudhatják, hogy múlt héten Kenyában jártam. A helyi és regionális egyházi vezetőkkel és az LVSZ iroda munkatársaival együtt kifejeztük a helyzettel kapcsolatos aggodalmunkat és szolidaritásunkat a területen élő emberekkel és egyházakkal. Párbeszédet folytattunk a kormányzat és az ENSZ képviselőivel a lehetséges humanitárius megoldásokról. Az evangélikus közösség szolidaritása erőteljesen érezhetővé vált. 

Hazatérve sok képet őrzök az emlékezetemben. Ellátogattunk Dadaabba, a világ legnagyobb menekülttáborába, amelyet az LVSZ tart fenn. Már hetek óta naponta több mint 1000, a szomáliai éhínség és konfliktusok elől menekülő ember érkezik a táborba. Az LVSZ az ENSZ-szel együttműködve felel a 400 000 lakosú „városért”. A szegénység és az emberi nyomorúság fájdalmas példáinak lehettünk tanúi: egy fiatal, 21 éves ötgyermekes asszony elmondta, hogy 23 napig gyalogolt, hogy elérje a menekülttábort! A táborba érkezők napról napra gyengébb állapotban vannak. Különösen megrázó azoknak az anyáknak a története, akik kénytelenek másokra hagyni gyermekeiket, mert már nincs erejük továbbmenni. 

Ugyanakkor szép tanújeleit láttuk az ENSZ szervezetek, a kenyai kormány és a civil szervezetek hatalmas erőfeszítéseinek: az LVSZ által koordinált munka azon a meggyőződésen alapul, hogy minden emberi élet értékes, ezért fáradhatatlanul munkálkodnak minden egyes oltalmat kereső emberért. Az ott dolgozók az adott helyzetnek megfelelő megoldásokat kínálva sokak életét mentik meg. Különösen lenyűgözött a Dabaabban dolgozó 120 fős LVSZ stáb, melynek tagjai főként fiatal kenyaiak, köztük sok nővel. Hatalmas munkát végeznek hihetetlen elszántsággal és elkötelezettséggel. Minden, a táborba megérkező embert tisztelettel és egyenlő partnerként kezeltek. 

A vasárnapi istentiszteleten egy kenyai evangélikus gyülekezetben vehettünk részt a Tanzániával határos maszáj területen. A gyülekezet tagjait is súlyosan érintette a szárazság. A vízszint sok helyen rendkívül alacsony, és eső még hónapokig nem várható. A legtöbb közösség állattartásból él, és már most nagyon lecsökkent a szarvasmarha-állomány. A fogadó országok, köztük Kenya és Etiópia népének és egyházainak szüksége van a szolidaritásunkra és támogatásunkra, hogy egyrészt folytathassák kitartó munkájukat a menekültek körében, másrészt a szárazság ellenére is biztosítani tudják saját megélhetésüket. Az egyházak már eddig is aktívan tevékenykedtek például kútfurás, iskolaszervezés és a gazdálkodási projektek támogatása terén. Megható volt számomra, hogy a helyi közösségek mennyire hallgatnak az egyház által helyi, regionális és nemzeti szinten közvetített üzenetekre. 

Ebben a krízishelyzetben tisztelettel kérem a testvérek sürgős segítségét a következőkben:

1. Imádkozzanak az Afrika szarván élő menekültekért és az elvándorlókért, az őket befogadó emberekért és közösségekért és a kormányzati szervek, a nemzetközi és civil szervezetek munkatársaiért, akik kemény munkát végeznek a krízis megoldása érdekében. Különösen is foglalják imába az LVSZ Dadaabban dolgozó csapatát, amely rendkívül nehéz körülmények közt végzi munkáját.

2. Imádkozzanak az LVSZ, a régióban működő tagegyházaiért – a kenyai evangélikus egyházért, az etiópiai Mekane Yesus egyházért és a tanzániai evangélikus egyházért – és minden egyházért, hogy azok új erőre kapjanak, és folyamatosan jelen tudjanak lenni a kinyilatkoztatás, a diakónia és az érdekképviselet terén.

3. Fogadják nyitottan, „jókedvű adakozói” lelkülettel az LVSZ és az ACT Alliance adakozási felhívásait a szomáliai menekültek és a szárazság elleni harc megsegítésére Afrika szarván. Minden tagegyházat felhívok arra, hogy függetlenül az egyház méretétől és anyagi helyzetétől fontolja meg támogatási lehetőségeit. A Kenyában élők példája azt mutatja, hogy bizonytalan, fenyegetett helyzetben is van helye a mások felé mutatott szolidaritásnak. Követendő példát mutatnak a tanzániai gyülekezetek is, akik az ország északi részén élő testvéreknek gyűjtenek.

4. Ösztönözzék országuk kormányzatát, hogy megfelelően reagáljon az Egyesült Nemzetek Szervezete részéről érkező felhívásokra. Jelenleg 1,3 milliárd amerikai dolláros hiány mutatkozik a valós szükséglet és az eddig összegyűjtött támogatások között.

5. Járjanak közben országuk kormányzatánál, hogy azok megsokszorozzák nemzetközi erőfeszítéseiket a szomáliai béke elérése érdekében. 

Végül hadd osszak meg két józan megfontolást a testvérekkel. Először is tisztában kell lennünk azzal, hogy ez a krízis nem fog hamar véget érni, és a gyors krízissegély sem elegendő. Mindez csak a kezdet. A szárazság hatásai legalább decemberig érezhetőek lesznek, és várhatóan tovább terjednek a régió más területeire. A szárazság elmúltával fel kell készülni a rehabilitációra, a klímaváltozás hatásainak kezelésére és a katasztrófakészültség javítására közép- és hosszú távon. Kenyai látogatásunk során a tagegyházak és az LVSZ Világszolgálata megkezdte a tárgyalásokat a nomád állattartó közösségek fennmaradásának hosszú távú perspektíváiról a félig kiszáradt vidékeken, illetve ezek diakóniai és érdekvédelmi vonatkozásairól. A részletes párbeszédet az LVSZ iroda viszi tovább a helyszínen. 

Másodszor magam is tisztában vagyok azzal, hogy a felhívás olyan időszakban érkezik, amikor sok ország gazdasági nehézségekkel és bizonytalansággal küzd. Szeretném megköszönni az eddig spontán adományokat és felajánlásokat, amelyek magánszemélyek, LVSZ munkatársak, egyházak és egyéb szervezetek részéről érkeztek az LVSZ felé. Nagyon hálás vagyok a szolidaritás ezen látható jeleiért. Ugyanakkor továbbra is emberi életek forognak kockán. Fel kell tennem a kérdést: miért hiányzik 1,3 milliárd amerikai dollár a szerencsétlen, ártatlan emberek megmentéséhez, amikor ennek ötvenszerese, százszorosa is hamar összegyűlik, amikor a globális pénzügyi szektor megmentéséről van szó? Evangéliumi szempontból bátran állíthatom, hogy egy, az Afrika szarván élő milliók élelemhez való jogáért szenvedélyesen küzdő világ egészen új dimenziót nyitna a világ gazdasági működésében. Sőt, a szükséget szenvedő felebarátra való figyelés által megnyíló új perspektívák ígéretes következményekkel járhatnának a jelenlegi pénzügyi válság megoldására nézve. 

Megköszönöm mindannyiuk imádságait, támogatását és a megélt közösséget. Az emberi szenvedés mindennemű megtapasztalásakor valljuk az Isten irántunk való, feloldozó kegyelmét, amely felszabadít minket, hogy meglássuk mások szükségét. 

Testvéri köszöntéssel

Martin Junge főtitkár