Egyházunk története – A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről

(1)   Egyházunk részéről a törvényjavaslatban fölvetett kérdéseket igen fontosnak tartjuk. Örülünk annak, hogy az előkészítő munkában az Igazságügyi Minisztérium megkérésére részt vehetünk. A törvény mielőbbi megalkotását az egyházak és vallási szervezetek működésének biztosítása érdekében támogatjuk.

(2)   A lelkiismereti- és vallásszabadságról, valamint az egyházakról megalkotott 1990. évi IV. törvény alapján egyházunk tovább kívánja bővíteni a hitélet terén kifejtett munkálkodása mellett a nevelési-oktatási, a kulturális és szociális-egészségügyi tevékenységét is. E tevékenységekhez azonban hiányoznak a megfelelő anyagi és infrastrukturális eszközök, az egyházi ingatlanoknak és más vagyontárgyaknak a negyvenes-ötvenes években történt államosítása miatt.

(3)   Kijelentjük, hogy ezen államosításokat és az ehhez kapcsolódó állam és egyház közötti egyezményt az egyház szabadságát és az egyetemes lelkiismereti és vallásszabadságot önkényesen korlátozó állami erőszakos intézkedéseknek tekintjük és az elvett vagyonra vonatkozólag jogigényünket fenntartjuk.

(4)   Egyházunk helyzetét és lehetőségeit ismerve azonban azt is kijelentjük, hogy az egyházak és vallási szervezetek működésének biztosításáról szóló ezen törvényjavaslat alapgondolata szerint azokat az államosított ingatlanokat és intézményeket igényeljük vissza, amelyek egyházi használatba vételét és működését biztosítani tudjuk. Tehát nem minden államosított egyházi ingatlan és nem minden volt egyházi intézmény kerül most vissza egyházi kezelésbe (funkcionális kártalanítás).

(5)   Helyeseljük a törvényjavaslat azon szempontját, hogy az egyházi ingatlanok tulajdoni rendezése csak fokozatosan, az egyházi, állami és önkormányzati igények és lehetőségek figyelembe vételével történhet. Különösen is fontosnak tartjuk a helyi szinten történő egyházközségi és önkormányzati érdekegyeztető tárgyalásokat. Az egyházak az általuk meghatározott prioritási lista alapján terjesszék be igényeiket és ezt tíz éves időszakra a kormány hagyja jóvá és a tulajdoni rendezés ütemét és mértékét évente együttesen vizsgálják meg.

(6)   Mivel a törvény végrehajtása szempontjából 10 éves időszakról van szó, és a mai körülmények között nem állapíthatók meg az egyház jövőbeni lehetőségei, kérjük, hogy az 1991. évi bejelentés ne legyen jogvesztő, hanem az évi tárgyalások folyamán legyen az ingatlanjegyzék kiegészíthető.

Budapest, 1991. február 7.

              Szemerei Zoltán                                       Dr. Harmati Béla

          pénzügyi osztályvezető                                       püspök

A rendszerváltoztatás után hazánk egyházai számára nagy kihívást jelentett az 1948-50-es években államosított ingatlanok és intézmények visszaadásának ügye. Voltak, akik úgy gondolták például, hogy az iskoláknál ott és úgy kell folytatni a munkát, ahogyan államosításkor az megszakadt. Akadtak gyülekezetek, ahol szembe kerültek a helyi és országos elképzelések. Az egyházak dönthették el, visszakérik-e természetben ingatlanjaikat vagy a pénzbeli kárpótlást választják, de több esetben ez csak úgy volt megvalósítható, hogy az országos egyházi vezetőség harcot vállalt a régi falakhoz mindenáron ragaszkodókkal szemben. Sok helyen, különösen a gimnáziumok visszakérésénél külső, szervezett egyházellenes kampányra került sor. A vonatkozó törvény tíz évre tervezett végrehajtását közben meg kellett hosszabbítani és az egykor államosított egyházi ingatlanok visszaadása máig sem fejeződött be.  

A Magyarországi Evangélikus Egyház a fenti pontokba foglalt vélerményét gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és országos felmérés alapján alakította ki.  

Törvények, rendeletek:

1990.évi IV. törvény a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról.

1991. évi XXXII. törvény a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezéséről.

1056/1999. (V.26) Kormányhatározat: Megállapodás a Magyar Köztársaság Kormánya és a Magyarországi Evangélikus Egyház között