Egyház fánk és sör között – Mennyire vallásosak Simpsonék?
Első pillantásra Simpsonék nem egy példamutató család. A túlsúlyos apuka nem tud ellenállni a kísértésnek és órákat tölt törzskocsmájában. Az anyuka a család jó lelke, ám állandóan elhanyagolva érzi magát. Fiúkat mindenre rá lehet venni és inkább meztelen fenekét mutogatja a közönségnek, minthogy szüleire hallgasson. Lányuk intellektuális forradalmár, aki mindent megkérdőjelez, mindent kétségbe von. A kisbaba pedig állandóan cumizik, így minden bizonnyal egyszer súlyos károsodás éri a fogait. Ennek ellenére Simpsonék mégis az amerikai otthonokba költöztek és minden idők egyik legsikeresebb és legismertebb tévésorozatvá váltak. Már 20 éve (1989 óta) képernyőn vannak a sárgás bőrű figurák és teljes estés mozifilm (2007) is készült róluk. Ulrich T. Christenn német teológus írása, fordította: Bolla Zsuzsanna
Aki azonban a Simpson család történetét ártatlan gyerekadásnak véli, vagy tiszta bugyutaságnak, annak csalódnia kell. A Springfield nevű kisvárosban zajló történetek manapság már a kultúra részévé váltak.
Tudósok foglalkoznak vele, prominens személyiségek megtiszteltetésnek érzik, ha felléphetnek a showban, és még az egyházak is felismerték a sorozatban rejlő potenciákat.
Angliában például az anglikán egyház 2007-ben kiadott egy könyvet, amely azt magyarázza, hogy a Simpson család történeteit hogyan lehet becsempészni az iskolai oktatásba, vagy az egyházi ifjúsági munkába. Németországban is a konfirmandusok előszeretettel beszélgetnek a család hitéletéről.
Ez nem is csoda, ha azt vesszük, hogy a széria részeinek hetven százalékában vallási témák kerülnek terítékre. Egyetlen más tévésorozatban nincsen a hit, az egyház és a vallás olyan széles spektruma felsorakoztatva, mint ebben a filmben.
Egyszer a kegyes-evangéliumi keresztény szomszéd, Ned Flanders szenvedéseit Jób szenvedéseivel hasonlította össze, máskor pedig Marge Simpson, egy családi veszekedés közben idézi azt a mondatot, hogy „Amit megcselekedsz a legkisebbel is az én testvéreim közül, velem cselekszed azt meg”. Sőt van egy egész rész, amikor bibliai történeteket mesélnek el.
Sipmsonék azonban nem csak biblikusak. Olyan, megnézésre érdemes anyagot is kínálnak, amelyben a keresztény hit mindennapi megéléséhez nyújtanak példát. Persze ebben az esetben nem minden dogmatikus és teológiailag támadhatatlan, de mégis reális, abból a szempontból, hogy a modern ember hogyan éli meg a hitét.
Egy példa erre az a történet, amelyben Bart a lelkét kereken öt dollárért eladja barátjának Millhouse-nak. Bart ugyanis azon a véleményen van, hogy nincsen lélek és ezért úgy érzi, jó üzletet kötött. Az öt dollárt azonban gyorsan elveri, lelkének elvesztése azonban sokkal tovább kísérti őt. Teljesen megváltozik és már nem érez többé kárörömöt. Végül testvére váltja meg, amikor visszaajándékozza neki a lelkét és megmagyarázza, hogy az emebr a lelkét nem birtokolhatja, de a szenvedés a gondolkodás és az imádság által megérdemelheti azt.
Homer vasárnapi templomba járás elleni tiltakozása is fatálisan emlékeztet gyülekezeteink helyzetére. Marge számára tradíció az, hogy minden vasárnap legalább egy órán át az Úrnak szolgáljon. Homer ezt ezzel szemben túlzásnak véli. „Ha van Isten, akkor biztosan nem templomban lakik és biztosan nem is ott találhatjuk meg.”
És így történik az, hogy egy családi veszekedés után süteményt majszol a meleg ágyban, miközben családja többi tagja a jéghideg templomban hallgatja Lovejoy lelkész álmosító prédikációját.
Lovejoy tiszteletes tipikus megtestesítője a lelkészeknek, akár a mi egyházunk egyik lelkésze is lehetne. A hetvenes években nagy lelkesedéssel foglalta el állását a springfieldi gyülekezet élén, de a mindennapok elrabolták tőle az illúzióit és frusztrálttá tették.
Eleinte gitáros énekeket akart és szorgalmazott, később a klasszikus orgonát választja, amit egy tehetségtelen orgonista hölgy csapkod. Amikor azonban Marge Simpson önkéntesként lelkigondozónak jelentkezik, a lelkész rájön arra, mennyi mindent mulasztott el, mennyi mindent helyezett háttérbe az évek hosszú során.
A legfeltűnőbb azonban Ned Flander karaktere. Valószínűleg Billy Graham mellett ma ő a legismertebb evangéliumi keresztény Amerikában. Nednek mindig van egy megfelelő bibliai idézete és adóbevallását mindig pontosan tölti ki.
Gyerekeivel bibliai totókat játszik és az iskolában a teremtéstörténetet tanítja az evolúciós teória helyett.
Simpsonék szórakozás és nem oktatási, oktató műsor. Az egyházról és a vallásról mindig úgy beszélnek, hogy közben kikacsintanak a nézőre. Egyik részben az éhes Bart arra panaszkodik az istentisztelet után, hogy az egyházában semmi ennivaló nincsen, ezért aztán a családjának inkább a katolikusokhoz kellene járniuk, mert ott legalább minden vasárnap adnak kenyeret (ostyát).
Anyukája azonban ezt azonnal elutasítja, azzal az indoklással, hogy három gyerek neki bőven elé.
És a vallások közötti viszonyokat is éppilyen humorral írják. A templom közvetlen szomszédságában van a zsinagóga. A keresztény gyülekezet számára talán túl közel is vannak, ezért kiraknak egy táblát amin az áll, hogy a zsinagógabeliek itt nem parkolhatnak.
Isten nemének meghatározásában sem maradnak el Simpsonék. Lisa anyukájának elmagyarázza, hogy bár hisz Istenben , de csak azt hiszi, hogy van hozzá (férfihoz és nőhöz) más út is. Erre aztán Marge szemrehányóan így felel: Hogy hogy hozzá, az Isten kérlek nem nőnemű! Ne viccelj már!
De az egyház és a vallás miért ennyire jelenidejű a Simpsonéknál? A szerző Matt Groening körüli alkotók állandóan ismert témák és motívumok után kutatnak, amelyeket sorozatukban idézhetnek és picit sarkíthatnak, megváltoztathatnak. Amerikában a vallásosság nyilvánvalóan realitás, amelyre megéri válaszolni, reagálni, ám ez azonban épp a médiában alul reprezentált marad.
Ezt Simpsonék megváltoztatták és megmutatják, mennyire fontos és normális sok ember számára a személyes hit a mindennapi életben, még akkor is, ha erkölcsileg nem mindig feddhetetlen vagy bibliailag nem is mindig alátámasztható.
Sok dolgok klisékre hegyeznek ki és eltúloznak, de mindig azért, hogy nevetni lehessen. A Simpson család kalandjai tehát görbe tükröt tartanak vallásos életünk elé.
