Dr. Béres Tamás: Az egyháztagok bátorítása a civil társadalmi részvételre

Ha el akarjuk kerülni az általánosítást, valószínűleg minden egyes ország vagy régió esetében más és más helyen találjuk a civil szerveződéseket a társadalomszerkezetben, és ennek megfelelően funkciójuk is más. Észak-Amerikában az állami és az üzleti élet mellett harmadik szereplőnek tekinthetjük őket, és szerepüket azokkel szemben kontrollálóként jelölhetjük meg. A civil társadalmat nem azonosíthatjuk a családi és privát szférát is felölelő „harmadik társadalmi szektorral”. Az Amerikában és Európában elterjedt NGO elnevezés jelentése non-governmental organization, azaz nem állami szervezet, ez azonban ismét problematikus, tekintettel arra, hogy az állam és az üzleti élet számos ehhez hasonlót hoz létre tevékenysége perifériáján céljai elérésének megkönnyítése érdekében. 

A szó magyarországi jelentésének hátteréhez hozzátartozik, hogy csupán 23 éve szűnt meg a társadalmi és gazdasági értelemben egyaránt monolitvezetést kialakító politikai-ideológiai pártállami vezetés. A civil társadalmi életet a szovjet rendszer után leginkább az apolitikus polgári társaságokban próbáltuk megvalósítani. Az állami vezetéssel, túlkapásokkal szembeni fellépés mintáit elsősorban a nyugati mintából hozta magával  a fiatalabb generáció. A szó jelentésének történetére hazánkban továbbá jelentős hatással van az a tény, hogy a 2002-es országgyűlési választásokban alulmaradt Fidesz a polgári társadalom kiépítésére alapozta jövőbeli politikai sikerét, amelynek tartalma a szocialista párt és választási szövetségesei elleni fellépés volt. Ideológiai okok miatt a Fidesz 8 évvel későbbi győzelméig a polgári körök szorosan összefonódtak az egyházi szervezetekkel, egyházközségekkel is. 

A politikai kultúra sokszínűségének fél évszázados elsorvadása és a kelet-európai hagyományokhoz való relatív földrajzi közelség hatására (ahol az egyház uralmi tényező) az egyházak Magyarországon csak a legutóbbi időkben eszmélnek rá (részben), hogy társadalmi feladatukat, felelősségüket  a politikai érdekviszonyokon kívül, azoktól függetlenül is gyakorolhatják. Messzemenően nem alakult még ki körükben a mindenkori állami-politikai vezetés kontrolljának sem igénye, sem képessége. Olykor megnyíló, esetlegesnek mondható csatornákon kifejtett véleményüket változatlanul a politikai pártok iránti szimpátia, illetve az állami vezetéssel való viszony határozza meg.  

A civil szervezetek elsődleges feladata a jelenkori társadalom érdekeinek pártokon felüli képviselete és az állami érdekekkel szembeni aktív és hatékony kiállás kiépítésének lehetősége volna. Ehhez eszközként a közösségi részvétel áll rendelkezésére, amelyet például az aarhusi egyezmény részletesen taglal. Az állami kontrollt kimelkedően az információhoz való jog, a beleszólási jog és a jogorvoslati jog védelmének területén valósíthatja meg. 

Az egyházak életének civil társadalmi kifejeződése egyrészt egyházi egyesületek létrehozásában, másrészt egyházilag elkötelezett személyek egyéni társadalmi felelősségének felismerése alapján a már létező nem egyházi szervezetekhez való kapcsolódás útján történhet. A társadalom életképességének szempontjából ez az utóbbi eset preferálható. Az egyházilag elkötelezett személyek civil szervezeti tevékenysége elsősorban nem a kisebb érdekvédelmi csoportok, hanem a nagy horderejű társadalmi problémák képviseletében lényeges. A tradicionálisan a politikai kereszténység érdekeként megjelenő kérdések mellett (például abortusz, eutanázia) nagy szükség volna arra, hogy a keresztények a politikai érdekeiken kívül eső célokért is össze tudjanak fogni a társadalom elkötelezett tagjaival. Erre nyújt folyamatosan lehetőséget a szegények melletti opció, a gazdasági érdekek mindenek fölé helyezésének állami szándékával szembeni kiállás, de a lakóhely környezeti ügyeiért való vagy a fogyasztói mentalitás elleni fellépés, képviselet is.