D. Szebik Imre: Luther szociáletikája és annak mai hatása

1.00 Rövid teológiai alapvetés

1.01. Luther alapvető felismerése a megigazulás biblikus szemlélete. Belső lelki vívódásai során ismerte fel, hogy Isten előtt egyedül kegyelemből, hit által a Krisztusért állhat meg. Semmi emberi érdemre, jó cselekedetre nem hivatkozhat, csak Krisztus érdemére. Az Ő ártatlan szenvedése és halála, feltámadása az örök életünk egyetlen biztosítéka. Ezért Isten úgy fogad el bennünket, ahogy vagyunk, vétkeinkkel s mulasztásainkkal, kételyeinkkel és bizonyosságainkkal együtt, egyedül Krisztusért – hit által. Ebből azonban következik, hogy keresztényekként kötelesek vagyunk elfogadni embertársainkat minden előítélet nélkül, és a ránk bízottakat pedig Krisztushoz vezetni.

1.02. Luther teológiájában éles különbséget tesz a törvény és az evangélium között. Egyfelől a törvény Isten ajándéka minden ember számára, hogy általa a Teremtő biztosítsa a társadalom jó rendjét. Ennek érdekébe a világi felsőbbséget, a kormányzatot használja fel. Neki kötelessége, hogy a polgári értelemben vett bűnözőt megbüntesse, a polgárok életét védelmezze, és közmorálra nevelje a felnövő nemzedéket.

Másfelől azonban a törvényt jézusi mérték szerint egyikünk sem tudja betartani. Gondoljunk a Hegyi Beszéd ismert igéire. „Megmondatott a régieknek: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek, aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szemben.” (Mt 5,27-28) Luther világosan beszél arról, hogy amennyire jó a törvény a világ rendje és békessége fenntartására, annyira alkalmatlan az Isten előtt való megállásra. Ezért – mondja Luther – tükör az Isten törvénye saját bűnösségünk és vétkeink felismerésére, ugyanakkor elvezethet Isten kegyelmére utaltságunkra.

Hogy a Krisztusban felkínált kegyelem útján járó embernek milyen mértékben van szüksége Isten törvényére, ebben a kérdésben Luther és Melanchthon útjai elválnak. Míg Luther a tertius usus legis, a törvény harmadik használatáról nem beszél, addig Melanchthon úgy véli, a keresztény embernek egész életében szüksége van a törvény ellenőrző és útmutató használatára.

A törvény tehát nem vezet, nem tud üdvösségre vezetni, ezért kínálja Isten az evangéliumot az embernek. Ez nem más, mint a Krisztus eseményben megvalósult megváltás. Aki ezt hitben felismerik, s Isten kegyelmes közeledését a világhoz – tehát minden embernek szóló irgalmát elfogadják, azokat átjárja az a bizonyosság, hogy Isten őket minden pozitív és negatív adottságukkal már itt a földön és az örökkévalóságban is elfogad. 

2.00 Aktuális kérdések

2.01. A házasság kérdése

A középkor gondolkodásában elfogadottnak tűnt, hogy a szerzetesi életforma magasabb rendű, mint a házasság életrendje. Ez sokakat arra indított, hogy kolostorba vonuljanak. Innen adódott, hogy Wittenberg – Luther lakóhelye – 2700 lakosának kétharmada vagy szerzetes, vagy apáca volt.

2.02. Luther biblikus felismerése abban hozott újat a reformációban, hogy nyíltan hirdette, a házasság nem alacsonyabb rendű életforma – amit egyébként a római katolikus egyház szentségként tisztel, – hiszen ha mindenki szerzetesnek és apácának öltözne be, végül is kihalna az emberiség.

Persze téves az a feltételezés, hogy Luther reformációs törekvéseinek legfőbb indítéka saját házasságkötésének biztosítása lett volna. Sokkal inkább a korabeli egyházi visszaélések, a búcsúcédulák, tehát a bűnbocsánat pénzért való árusítása és a Bibliával ellentétes tanok hirdetése indította hitújító tevékenységére. Az is közismert, hogy mindössze 41 éves korában kötött házasságot, jóval a reformáció kezdetét követően. Az is történelmileg igazolható, hogy Bóra Katalin kezdeményezésére jött létre a frigy, s nem Luther szorgalmazta. De nagyon boldog házasságban éltek, hat gyermekük társaságában.

2.03. Azzal, hogy Luther a házasságnak visszaadta méltó megbecsülését, sok szerzetes és apáca ott hagyta a kolostori életformát – saját döntése alapján – s egyszeriben megszaporodott a pékek, szabók, kovácsok és szakácsok, valamint más kétkezi iparosok száma a városokban, de szerte azon német tartományokban, ahol a reformáció felismeréseit elfogadták. Később ez a folyamat tette lehetővé, hogy a reformáció iratait, a nagy létszámot igénylő nyomdászok szakszerű munkája nyomán, szinte egész Európában terjeszthették.

2.04. A mindennapi munka kérdése

Luther szerzetesként jól látta a szerzetesi életforma gyakran tétlenségre hajló kísértését. Ugyanakkor a középkori szegénységgel szemben nem maradt érzéketlen. Un. hivatásetikája arról tesz tanúságot, hogy Isten minden embernek ajándékoz képességet, hogy azt földi életében embertársai javára kamatoztassa. Ezért fel kell fedeznünk Istentől kapott talentumainkat, képeznünk kell magunkat - közismert a reformáció iskolafejlesztő ténykedése - s mindenki úgy végezze világi feladatát, mint aki a hűségesen teljesített hivatásteljesítésben és a lelkiismeretesen betöltött munkájával i s t e n t i sz t el e t - et végez embertársa javára és a közösség, a társdalom előmenetelére. Teológiai értelemben ennél magasabb piedesztálra nem lehet a hivatásteljesítést, a földi életben végzett munkát helyezni.

2.05. Az állam, a felsőbbség szerepe

2.05.01. Luther, amikor a Miatyánk 4. kérését magyarázza, a mindennapi kenyér fogalmába a derék feleséget, megbízható szomszédokat, jó barátokat és a tisztességes és megbízható felsőbbséget is beleérti.„Hogy jól kormányozzanak és győzzenek a törökön és minden ellenségen.” Majd így folytatja: „Ha (Isten) leveszi kezét valamiről, az végül sem eredményes, sem maradandó nem lehet, ahogyan azt jól látjuk és tapasztaljuk napról napra.” (Hitvallási Iratok 176. oldal)

„Mit gondolsz, miért van most a világ annyira tele hűtlenséggel, gyalázatossággal, nyomorúsággal és gyilkossággal, hanem azért, mert mindenki a maga ura és független akar lenni, senkit sem akar becsülni és szeretne mindent kénye kedve szerint tenni? Isten ezért egyik gazembert a másikkal bünteti...” (I.m. 120. oldal)

2.05.02. A felsőbbségnek az a feladata – többek között –, hogy a bűnt korlátok közé szorítsa, megvédje az állampolgárok becsületét és szigorúan büntesse a hazugságot, csalást, más vagyonának megrövidítését, eltulajdonítását, védelmezze az életet és tegyen meg mindent az egész társadalom javára és előrehaladására. Védelmezze és biztosítsa az evangélium szabad hirdetését és támogassa annak terjedését az egész közösség erkölcsi megújulása érdekében.

2.05.03. Luther Isten kétféle kormányzásról (Zwei Regimentslehre) szóló állásfoglalása

Reformátorunk Von weltlicher Obrigkeit (A világi hatalomról), 1523-ban megjelent könyvében kifejti az úgynevezett Kétféle kormányzásról szóló tanítását. Ez röviden így foglalható össze: Isten a világban az ember (hit által megvilágosított) értelmével és szakismeretével, tudományos felkészültségével irányítja a világot. Rendet tart, szembefordul a bűnnel és a gonosz erők ármánykodásával. Ez egyidejűleg gondviselő művének megnyilvánulása is. Ebben világnézetre való tekintet nélkül minden embert felhasználhat. Ez Isten úgynevezett világi kormányzása. (weltliches Regiment) Ugyanakkor Isten igéjével és szentségeivel, kegyelmi eszközei által az egyházat kormányozza, szembeszáll a Gonosszal, megszabadítja az embert vétkei fogságából, a z elmúlás félelmétől, a betegség gyötrelmétől és bűnbocsánatot és örök életet kínál minden Krisztusban hívőnek. Ez Isten lelki kormányzása (geistliches Regiment). Természetesen a keresztény ember is mindkét irányító hatalom részese. Luther ezzel a tanításával világossá akarta tenni, hogy a világban mindenki Isten szolgálatában áll, akár tud róla, akár nem. Ugyanakkor a világban mindig lesznek, akik Isten üdvösséget kínáló szándékát visszautasítják, de Isten szeretetének jele, hogy a Teremtő számukra is fenntartja a világot, és annak jó rendjét. Másfelől azt sem rejti véka alá, hogy az evangélium csak a benne hívőknek jelent értéket, s mértéket, tekintélyt és engedelmességre, bizalomra hívó szót. Általa a világot nem lehet kormányozni. Luther tanítása a teológia történetben heves viták és támadások kereszttüzében állt. Helyes értelmezése azonban megvéd a világ krisztianizálási utópiájától épp úgy, mint az egyház világi uralomra törekvésétől.

3.00 Napjaink kihívásai

3.01. Az emberi méltóság tisztelete

A reformáció felismerései között az egyik legfontosabb. A személyiség hangsúlyozása, aki Isten nem sokkal tett önmagánál kisebbé, ezért felelőssége is roppant nagy, Isten munkatársa lehet a teremettség megőrzésében, az élet jó rendje biztosításában és döntései szabadságában.(Situations-ethik)
A méltóság tisztelete jut kifejezésre a beszélt nyelv tisztaságában, stílusában és nyelvi helyességében. Mennyi kívánnivalót hagy maga után mai egymással való kommunikációnk?

3.02. A szabadság és szabadosság együttértelmezése

A keresztény ember mindenkinek alá van vetve, mert mindenki szolgája. Ugyanakkor a keresztény ember senkinek sincs alávetve, mert mindenki felett szabadon rendelkezik. (Luther: A keresztény ember szabadsága)
Az én szabadságom határa addig terjed, ahol a másik emberé kezdődik. Nem korlátlan, hanem felelősségteljes. Tekintettel van a másikra és a közösségre.
Ezzel szemben a szabadosság mindent megenged magának, a másiknak esetleg valamit. Nem érdekli a másik kára, csak a maga haszna és vélt öröme.

3.03. A személyiség kialakulása

3.03.1. Az Isten képére teremtettség (Imago Dei) elsötétült, de hitben újra visszanyerhetjük. Így kapja meg az ember szabadságát Krisztusban. Ebben a folyamatban szülői ház, az iskola, a közösség a Teremtő eszközei. A keresztény személyiség Isten ajándéka, a legfontosabb, amit a Teremtőtől kaphatunk. A legszükségesebb, amelyre a társadalomnak is szüksége van.

3.03.2. Közösségben élni tudó emberré lenni. – Szeretetben élni, azaz nem terheljük önmagunkkal a közösséget és környezetünket, ugyanakkor szabaddá leszünk a közösség építésére és gazdagítására.

3.03.3. Cselekvő képessé lenni. Igazságosság jegyében dönteni és tenni. Nem passzivitásba merevedni, és kényelmességbe burkolózni, hanem minden ember kapcsolatunkban törekedni a jó és igaz, a helyes és az előrevivő aktív cselekedetekre.

Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a Luther a reformáció hajnalán alapvető változások elindítója mind a házasság és család etika területén, mind a munka és hivatás értékelésében. Ez magával hozott olyan változásokat, amelyek kedvezően hatottak mid az egyén, mind a társadalom egészére.
A keresztény ember szabadságának kettős vonása mai napig érvényes etikai gondolat, bár sokakban rögzülne és érvényesülhetne.
A személyiség méltósága és kialakulása pedig olyan kihívás korunk számára, amely száműzi a parancsra cselekvő, az önálló gondolkodástól megfosztott és felelősséget vállalni nem akaró idejét múlt emberkép negatív reminiszcenciáit is.
Bizonyos, hogy a keresztény egyházak más-más akcentussal ebben a munkában partnerei minden jó szándékú kezdeményezésnek. Legyen rajtuk Isten áldása!