Bemelegítés és bibliatanulmány Jn 20,19 alapján
2010. július 15. csütörtök reggel – A napkezdő „bemelegítésen” Mesterházy Balázs igyekezett bennünket a mai napra hangolni. Egy kedves, együtt énekelhető és teljesen értelmetlen, bugyuta dal megtanításával ébresztett fel bennünket (köszönjük, Balázs!), majd komolyra fordítva a szót, Pál apostol Efezusbeliekhez írt levelének segítségével segített nekünk „felöltözni”: felvenni a hit pajzsát, az üdvösség saruját és Krisztus katonájának többi öltözetét. Szöveg: Hegedűs Attila, fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna
A bemelegítés után a szomszédos zsidó tábor vezetői közül jöttek páran, meséltek kicsit önmagukról, illetve héber dalokat tanítottak nekünk nagy humorral.
Ezután Szabóné Mátrai Mariann bibliatanulmánya kezdődött. Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen és így szólt hozzájuk: Békesség néktek! (Jn 20,19) – ezt a mondatot olvasta, illetve olvastatta föl többször kollégáival a lelkésznő, hogy mindannyian szinte kívülről tudjuk, és hogy a mondat ne csak ismerős, hanem a sajátunk is legyen. Utána pedig nekiállt, és szinte szavanként végigízlelgette mondatot.
A tanítványok félelme mindannyiunk közös élménye: fél a gyermek, ha egyedül marad, ezért magára zárja az ajtót. Fél a felnőtt, ezért magába zárkózik, csak a négy falnak mondja el véleményét. A félelemnek és a félelem okának ezer oka lehet. Jézus feltámadásának estéjén a tanítványok a zsidóktól félnek. János a zsidók alatt nem az egész népet, hanem csak annak vezető rétegét, a szinedriumot érti.
Jézus zárt ajtókon keresztül jött – mint David Cooperfield – mondja a kajla konfirmandus. Mint egy betörő – mondja a kis vagyonkáját féltő nyugdíjas. Mindkét vélemény mögött ugyanaz az életélmény lapul: valakik be akarnak minket csapni, át akarnak verni…
A Biblia puritán, nem szolgál technikai magyarázatokkal sem a feltámadásról, sem a zárt ajtón át való belépésről. Tényként kezeli: Jézus megjelenik: ugyanaz, mint aki volt, mégis minden megváltozott.
A Feltámadott megáll középen – vagyis közepet, tengelyt ad ennek a világnak. Nélküle igazából semmi nem fontos, nincs lényeg, nincs középpont.
A Feltámadott egy megszokott mondattal üdvözli őket: békesség néktek. A békesség, shalom szó többet jelent, mint az épp aktuális fegyvernyugvást: jelenti Istennel, önmagunkkal és az embertársainkkal való megbékélést. Jézus erről a teljes békességről beszél.
Egyvalami azonban hiányzik a mondatból: az állítmány. Jézus nem békességet kíván tanítványainak, hanem megállapítja: békességetek van. Nem vágy kérdése, hanem Jézus jelenlétéé.
pontosítás