Az igazságosság és az alternatív globalizáció útkeresései – Az EVT „Szegénység, jólét és ökológia” konferenciájáról

Létrehozás: 2010. november 22., 08:57 Legutolsó módosítás: 2010. november 29., 11:28

A társadalmi és az ökológiai igazságosság összefüggéseinek elemzésére, és az egyházak számára releváns cselekvési stratégiák kidolgozására az Egyházak Világtanácsa (EVT) konferencia sorozatot kezdeményezett a 2006. évi porto alegre-i nagygyűlés után. Szöveg és fotó: Gömböcz Elvira

Az igazságosság és az alternatív globalizáció útkeresései – Az EVT „Szegénység, jólét és ökológia” konferenciájáról

Roderick Hewitt, Franklin Canelos, Gömböcz Elvira, Szabó Lajos, Rogate Mshana, Julio Murray

Amint arról honlapunk teológia rovatában beszámoltunk (2009. november 20.) a szegénység, gazdagság és ökológiai krízis összefüggéseit először 2007-ben Afrikában, majd 2008-ban Dél-Amerikában, tavaly pedig, 2009-ben Ázsiában tárgyalták. A sorozat idén novemberben Európába érkezett. Az európai konferenciának Budapest, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) konferencia központja adott otthont. A szervezésben a helyi egyházak, az Európai Egyházak Konferenciája (EEK), valamint a magyarországi tagegyházak, a Magyarországi Református Egyház, valamint a Magyarországi Evangélikus Egyház vettek részt. Honlapunk korábban már beszámolt a konferencia főbb eseményeiről (ld. a cikk alatti kapcsolódó anyagok). Jelen írás ezért elsősorban a konferencia teológiai súlypontjait és vitatémáit foglalja össze.

Az ökumenikus mozgalom útkeresései az alternatív globalizáció témakörében több mint egy évtizedre tekintenek vissza. Az AGAPE-folyamat – Alternative Globalization Addressing Peoples and Earth – 1998-ban vette kezdetét, az EVT nyolcadik, hararei nagygyűlésén. E folyamat egyik legfontosabb mérföldköve az AGAPE dokumentum elkészítése volt 2005-ben, a porto alegre-i, kilencedik nagygyűlést előkészítendő. A dokumentumot azóta tizennégy nyelvre – köztük magyar nyelvre is – lefordították és az egyházakban, gyülekezetekben is használják. A magyar fordítás Alternatív globalizáció a népekért és a Földért címmel kapható a Luther Kiadónál, valamint a könyvesboltokban.  

Budapest nem először kap szerepet az AGAPE-folyamatban, hiszen egy korábbi állomáson, 2001. júniusában már sor került egy budapesti konzultációra. Az akkori konferenciát az EVT a nem csupán az EEK-val, hanem a Lutheránus Világszövetséggel, valamint a Református Egyházak Világszövetségével együtt szervezte. Az akkori tanácskozás célja a globalizáció közép- és kelet-európai hatásainak elemzése a cselekvési stratégiák kidolgozása volt. A közép és kelet-európai egyházak aggódva figyelték a növekvő munkanélküliség és szegénység hatásait, és meglehetősen kritikusan illették a globalizációt. Közös tapasztalatuk az volt, hogy a globalizáció a piachiánytól egy olyan helyzetig vezetett, ahol az egész világ egy nagy piaccá, és minden árucikké válik, hogy aztán profitot termeljen. Közös üzenetük a világnak – északi és déli egyházaknak egyaránt – így szólt: „Istent szolgáljátok, ne a mammont!” 

Közel tíz évvel később, 2010. novemberében, a szegénység és gazdagság összefüggéseinek elemzésekor ismét előkerült az erőltetetten és egyfókuszúan piacorientált gondolkodás kritikája. Bár munkaerő-piacról beszélünk, fontos, hogy az emberre az ő méltósága szerint tekintsünk, mert az ember nem áru. Sokkal inkább a gazdaság középpontjába kellene helyezni az embereket, mint ahogy az jelenleg megvalósul. A keresztény teológia különösen is hangsúlyozza az ember méltóságát. Azonban nem csak teológiai, hanem gazdasági alapon is fontos felismerés, hogy az ember a gazdaság legértékesebb erőforrása. Ha nem csupán költségtényezőként tekintünk rá, hanem a kreativitás, a gazdasági újítások, öltetek, feltalálások, a közösségi megújulás forrásaként, akkor egy egészségesebb gazdaságot tudunk kialakítani magunk körül. Ha nem a bérek alacsonyan tartása, és a szociális ellátó rendszerek megnyirbálása a döntéshozók fő szempontja, hanem az, hogy minden ember olyan mértékű jövedelmet kapjon, amely lehetőséget biztosít önmaga kibontakoztatására, és az emberhez méltó életvitelre, akkor van esélyünk egy ember központú gazdaság létrehozására. Különösen fontos ezt hangsúlyozni Magyarországon, ahol a rendszerváltás óta az ár és bérstruktúra óriási mértékben szétcsúszott. Míg az árak (energia, élelmiszer, ruházat stb) elérik az EU átlag 85-90%-át, addig a bérek ott maradtak, ahol a rendszerváltáskor voltak: az EU átlag 22%-át teszik ki csupán. 

Az AGAPE-folyamat során már többször előkerült az a központi kérdés, hogy miért részesül kevés ember az erőforrásokból és a világon előállított javakból aránytalanul nagy mértékben. Ugyanakkor miért van az, hogy tömegeknek kell szűkölködni, vagy nyomorogni. Az idei konferencián a témát a déli országokból érkező résztvevők vetették fel (minden kontinens képviselve volt néhány küldöttel, bár a 80 résztvevő többsége európai országokból érkezett). Az északi és déli országok közötti ellentét a konferencia egyes pontjain szembeötlő volt, a záró dokumentum (ld. csatolva) azonban már teljes egyetértést tükröz, hosszas viták és a szöveg többszöri átfogalmazása eredményeként.  

A déli országok egyik legfontosabb kifogása az északiakkal szemben, hogy Észak nem látja és nem ismeri el azokat a pusztításokat, amelyek Délen történnek. Ezért az igazságosságot a középpontba helyező gyakorlatra van szükség mind társadalmi mind ökológiai vonatkozásban. Európának észre kell vennie, hogy a gazdasága milyen hatással van más kontinensek gazdaságára és természeti értékeire. 2009-ben az EVT kidolgozta az ökológiai adósság és az ökológiai igazságosság fogalmát és ajánlásokat fogalmazott meg az ökológiai igazságosság megvalósítására vonatkozóan. A fogalmat egyre többen használják, egyre szélesebb körben kezd elterjedni. Az ökológiai igazságosság megvalósításának egyik feltétele, hogy a jelenleg bőségben élő gazdag európai országok életminősége nem maradhat változatlan. Egyszerűbb életstílus és kisebb ökológiai lábnyom vezethet el arra, hogy a déli országok irányába felhalmozott hatalmas ökológiai adósságot némileg csökkenteni illetve folyamatosan törleszteni tudják.  

Az egyházak szerepéről való gondolkodás több kérdés kapcsán is előkerült. Európán belül elsősorban nem Észak és Dél, hanem Kelet-Nyugat irányban van hatalmas különbség. Ugyanakkor, ha csak az Európai Unión belül tekintjük, akkor is több mint 84 millió ember él szegénységben. A szegénység, különösen is annak elmélyült formái, a tartósan nagyon alacsony jövedelem, az alultápláltság és nyomor az ember méltóságát tagadják meg. A kormányok sokszor nem hallják meg ezeknek az embereknek a hangját. Ezért az egyház egyik fontos küldetése, hogy felemelje a szavát ezekért az emberekért. Fel kell emelnie prófétai szavát a döntéshozók felé annak érdekében, hogy az emberhez méltó élet minden ember számára valóság lehessen.  

A társadalmi és gazdasági változások teológiai szempontú megközelítését a bambergi egyetem rendszeres teológiai professzora, Heinrich Bedford-Strohm vizsgálta. A teológus előadásában kiemelte, hogy mind az ó-, mind az újszövetségben a szegények javának és életlehetőségeinek biztosítása kulcs fontosságú. Fontos ugyanakkor megértenünk azt is, hogy mi a szociáletikai dimenziója Krisztus kereszthalálának. Ha ugyanis ezt valóban megértjük, akkor belátjuk azt, hogy a szegények helyzetének javítása nem csupán néhány politikailag buzgó keresztény gyülekezeti tag, vagy néhány radikális teológus ügye, hanem a keresztény hitünk központi üzenete. Ennek tehát minden keresztény ember életében meg kell jelennie, annak minden közéleti vonatkozásával együtt. 

A bambergi professzor Luther nézeteit több ponton is érintette. Mindenki ismeri ma Luther  megigazulást tanát, vagy kettős kormányzás elméletét. Gazdaságetikáját azonban a legtöbben elfelejtették. Még a lutheránus teológusok sem tudnak arról, hogy Marx A tőke című művében Luthert idézi, és egyetért Luther véleményével. Luther ugyanis meglehetősen szkeptikus volt a korai kapitalizmus gyakorlatával kapcsolatban. Kritikája részben a feudalizmus védelmét szolgálta, másrészt azonban – és számunkra most ez a fontos – a bibliai szeretet parancs és az aranyszabály mondanivalója motiválta. Luther úgy interpretálta a szeretet parancsot és az aranyszabályt, ahogy ma a modern teológiában a szegények előtérbe helyezését „preferential option for the poor” használjuk. Írásaiban Luther tiltakozik a hatalmi és vagyoni szövetségek ellen, amelyek a szegények jogait és érdekeit lábbal tiporják és megtagadják.  

A konferencia zárónyilatkozata a Budapesti felhívás a klíma igazságosságért címet viseli. A teljes dokumentum olvasható e cikkhez csatolva. A szöveg eleje a konferencián tárgyalt legfontosabb témákat veszi sorra, hangsúlyozva, hogy a társadalmi és az ökológiai igazságosság témái szorosan összefüggnek egymással. A nyilatkozat második fele pedig ajánlásokat és cselekvési stratégiákat fogalmaz meg a gyülekezetek, egyházak és a nemzetközi egyházi szervezetek számára. A zárónyilatkozat befejező mottója egyrészt Bonhoeffert idézi, amikor a börtönből írott egyik levelében arra buzdít, hogy a keresztényeknek mindaddig munkálkodniuk kell a jövő jobbá tételéért, amíg az utolsó ítélet el nem jön. Másrészt pedig Jeremiás próféta erőteljes szavait hozza elénk:

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr – Békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” (Jer 29,11) 

Kapcsolódó cikkek honlapunkon:

Szegénység, jólét és ökológia Európában – Konferencia 

A szegénységről tanácskoznak Budapesten

Felhívni a figyelmet az egyenlőtlenségekre

Meg kell óvni az embereket a felesleges fogyasztástól

Egyházak összefogása a szegénység ellen

Erősíteni kell az egyházak prófétai szerepét

Magyarország és az Egyházak Világtanácsának „Szegénység, jólét és ökológia” konferenciája

Záródokumentumok:

Záródokumentumok: Call for climate justice   

Záródokumentuok: Budapest Call for Climate Justice  

Záródokumentumok: The Budapest Ecumenical Youth Declaration  

Gömböcz Elvira képei a konferenciáról:

Fájlok
Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
  • Küldés levélben