Együttélés – Keresztény szolgálat a holnap világában – Konferenciát tartottak az angliai Mirfieldben
Mirfield – Szeptember első hetében az angliai Mirfieldben rendezték meg az Anglikán-Lutheránus Társaság (továbbiakban: ALS) éves konferenciáját, amelynek Együttélés (Life Together) – Keresztény szolgálat a holnap világában volt a témája. A helyszín a Feltámadás Anglikán Teológiai Főiskola (College of the Resurrection) volt, – ahol korábban ösztöndíjasként három hónapot tölthettem –, amelyhez egy szerzetesközösség is tartozik (Community of the Resurrection). Szöveg és fotó: Hulej Klaudia
Az Anglikán-Lutheránus Társaságot két barát alapította 1984-ben. Mindketten keresztények voltak, de egyik evangélikus, másik pedig anglikán. Beszélgetéseik során rájöttek arra, hogy nagyon keveset tudnak egymás tradícióiról, ezért létrehozták ezt az ökumenikus szervezetet, amelynek fő célja, hogy elősegítse egymás hagyományainak megismerését és a közös gondolkodást; lehetőséget nyújtson a közös istentiszteletre, bizonyságtételre, valamint hogy ösztönözze az egyház egységéért való imádkozást, különösképpen is az anglikánok és az evangélikusok között.
A több mint hatvanfős mirfieldi konferenciára 16 országból érkeztek gyülekezeti szolgálatot végzők, illetve ALS-tagok; Grönlandtól Németországon át Magyarországig, Tanzániától Kínán át Japánig anglikán, evangélikus, episzkopális, metodista, orthodox és római katolikus. 12 kiscsoportba osztva a hét során lehetőségünk volt az előadásokat megvitatni, a kiadott feladatokat együtt megoldani, valamint közelebbről megismerkedni.
A konferencia öt napján öt előadást hallgathattunk meg. Az elsőt Monica Schofield, a Hamburgi Egyetem mérnöke tartotta Látás, értékrend, szemléletváltozás – együttmunkálkodás a világ átalakításáért címmel. Előadásában beszélt a mostani és a lehetséges gazdasági helyzetről, ismertette a „Vision 2050 – az üzleti világ új programját”, mely információkat nyújt, hogy mit kell tennünk, hogy a 2050-re előre vetített jövőképet elérjük, amely már a fenntarthatóság ösvényén fog járni. A projekt egyik legfontosabb kérdéséhez – Hogyan valósíthatjuk meg a fenntartható világot? – szorosan kapcsolódik az a kérdés, hogy ebben hogyan tud segíteni az egyház.
A második előadó, dr. Christina Baxter azt hangsúlyozta, hogy az egyházi szolgálatban (is) élethosszig tartó tanulásra van szükség. A tapasztalatokat be kell építenünk a tudásrendszerünkbe, valamint kellő nyitottsággal és érzékenységgel kell rendelkeznünk, hogy az embereket meg tudtuk szólítani az evangéliummal. Az egyházi/gyülekezeti szolgálat azért is nehéz, mert a ma és holnap embere egyre messzebb kerül a Biblia világától, egyre nehezebb „közös pontokat” találni, amivel megszólíthatóak. A másik – számomra – fontos mondanivaló az volt, hogy a misszió nem egyszemélyes feladat, hanem csapatmunka, ahogyan Jézus is kettesével küldte el a tanítványokat.
Kedden este dr. Fabiny Tamás, az Északi Egyházkerület püspöke tartott előadást Lelkészi szolgálat a rendszerváltás előtt és után Magyarországon címmel, amelyben az akkori társadalmi-politikai helyzetet vázolta fel, majd pedig arról beszélt, hogyan lehetett és lehet most lelkésznek lenni (ezzel az új egyházi stratégia is foglalkozik), valamint kiemelte, hogy nagy hangsúlyt kell helyezni a hivatásgondozásra.
A negyedik előadó dr. Martin Lind nyugalmazott svéd püspök volt, aki Dietrich Bonhoeffer-ről, a II. világháborúban vértanúhalált halt német lelkészről tartott előadást. A püspök kapcsolópontokat keresett közte és a mai szolgálattevők között. Egyik fontos üzenetw az volt, hogy szakítsunk időt a csendre, arra, hogy a csendben együtt legyünk Istennel. Ez segíthet közelebb kerülni Őhozzá és a csendben megtapasztalni jelenlétét. Előadását a vértanú mély gondolatával zárta, miszerint „nem akarok különleges lenni. Nem akarok különleges egyházi vezető lenni. Egy valami akarok lenni: ember, egy igazi ember (being human).”
Az utolsó előadás a héten hallottak lekerekítése és összegzése volt. Michael Jackson, dublini érsek úgy fogalmazott, hogy itt az idő, hogy a konferencia végeztével mindenki visszatérjen a saját szolgálati helyére, az itt átélt impulzusokat és a kapott ötleteket beépítve folytassa a munkát a gyülekezetében.
Alex Faludy pedig azt emelte ki, hogy nagyon fontos az egyház számára, hogy érthetően adjuk tovább az evangéliumot, olyan nyelvet használva, aminek segítségével közel tudjuk hozni Isten igéjét és Krisztus megváltó tettét.
Az előadásokon kívül minden nap bibliatanulmányon is részt vehettünk, amelyben Ádámról, mint Isten képmásáról, a teremtés és a kijelentés sátra felállításának összefüggéseiről, a Főpap szerepéről, az Istennel kötött szövetség jellegéről és a második Ádámról hallhattunk. Nagyon érdekes volt különböző szövegeket egymás mellé helyezve felfedezni a kapcsolatot például az azonos szóhasználatban. Végső következtetésként azt fogalmaztuk meg, hogy ahhoz, hogy jól tudjuk végezni a szolgálatot a ma és a holnap embere felé, elengedhetetlen, hogy mi magunk is ismerjük a bibliai embert, Ádám szerepét és jelentéségét az Ó- és Újszövetség összefüggésében. Ennek segítségével könnyebben érthetővé válik, hogy üdvösségünk kulcsa a Krisztusban való örök szövetség.
A reggeli igei alkalmak evangélikus liturgia szerint folytak, melyeken Roy Long evangélikus lelkész prédikált és különböző eredetű (pl. norvég, német) evangélikus éneket énekeltünk angol szöveggel. A déli úrvacsorás alkalmakon anglikán liturgia volt, ami nem volt probléma, mert a két felekezet közötti egyezmény lehetővé teszi az úrvacsorai közösséget. Az esti vesperán a szerzetesközösséggel voltunk együtt. A napot rövid elcsendesedéssel zártuk, amit minden este másik csoport tartott, és ahol különböző nyelveken – köztük magyarul is – szólt az ige, az imádság, az áldás és az ének. A záró úrvacsorás istentisztelet evangélikus liturgia szerint folyt, annak zárásként pedig az evangélikus himnusz, az Erős vár a mi Istenünk ének csendült föl.
Hálás vagyok azért, hogy részt vehettem ezen a konferencián. Jó volt megtapasztalni, hogy valódi közösség jött létre a néhány nap alatt; érezni, hogy a nyelvi korlátok sem akadályok Isten igéjének és a Szentlélek munkálkodásának, és hogy Krisztus nevében felekezeti vagy nemzetiségi különbség eltűnik, és Jézus Krisztusban egyek lehetünk (Gal 3,28). Rupert Hoare, a konferencia vezetője is pozitívan értékelte a közösen eltöltött néhány napot. Örömmel látta a résztvevők nyitottságát, az együttmunkálkodásra való készséget, valamint nagyon hálás volt Istennek, hogy megáldotta az emberi próbálkozást, és termékeny beszélgetéseket, érdekes előadásokat és gyönyörű időt ajándékozott nekünk.
Fabiny püspök így értékelte a hetet: „Először is nagyon örülök, hogy itt lehettem, és megismerkedtem az itteni emberekkel és a hellyel – főleg az ösztöndíjasaink miatt. Most már tudom, hogy miért jönnek ide szívesen a Teológiáról hallgatók. A hely szépsége és spirituális adottsága lehetővé teszi a lelki elmélyülést, valamit a közösség megtapasztalását. Másrészt örömmel láttam az anglikán-evangélikus dialógus megvalósulását, hogy hogyan tudunk egymással együttműködni, és hogy milyen közös vonások figyelhetők meg a két felekezet tanításában, liturgiájában. Nem titok, hogy két év múlva itt, nálunk lesz a következő ALS konferencia, ezért szervezés szempontjából is jó volt látni az idei konferenciát. Végül nagyon jó volt találkoznom olyan harmadik generációs magyarokkal, akik keresik a kapcsolatot a magyarsággal, és az életüket szintén az egyházon belül képzelik el. Összességében nagyon áldott hét van mögöttünk.”
(A napokról angol nyelvű videók is készültek, melyek – és más információk a Társaságról – az ALS honlapján megtalálhatók: http://www.anglican-lutheran-society.org)
