A vallási antidiszkrimináció teológiai forrásairól vallottak a konferencia résztvevői I.

Csepregi András, az OKM Egyházi Kapcsolatok Titkárságának vezetője a vallások közötti párbeszéd jelentőségét hangsúlyozva nyitotta meg a konferenciát (beszédéről szóló MTI híradás Lapszemle rovatunkban olvasható).

Az első szekcióban Losonczi Péter, a Nyugat-Magyarország Egyetem főiskolai docense az antidiszkrimináció vallásfilozófiai megközelítéséről szólt, majd Haraszti Katalin, az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatala részéről a lelkiismereti szabadságról beszélt, ombudsmani szempontból.

Ezután a második szekcióban következtek a különböző vallások képviselőinek referátumai A vallási antidiszkrimináció teológiai forrásai címmel. A vallások és egyházak előadóinak referátumai megegyeztek abban a tekintetben, hogy vallásaik és felekezeteik tanításai a felebaráti szeretet alapján állnak, amely kizárja a hátrányos megkülönböztetést, és indokolatlanná teszi az emberek közötti különbségtételt.

Először Raj Tamás főrabbi (Makkabi Kiadó) kapott szót, aki elmondta, hogy a zsidó vallásban nincsenek dogmák, csak evidenciák vannak. Ennek jegyében evidencia az antidiszkrimináció is, amely 36-szor jelenik meg Mózes öt könyvében, a Tórában, ahol a hátrányos helyzetűeket, mint például az özvegyeket, árvákat, és a jövevényeket Isten védelem alá helyezi.
A rabbi szerint a törvényben azonban nem csak tiltásként (Ne hatalmaskodj a jövevényeken 2Móz 22,21; Ne nyomorgasd a jövevényt 2Móz 23,9), hanem előírásként is elhangzik Isten szava, amikor pozitív előírásokat ad az egyenjogúságról (3Móz 19,34, 3Móz 24,22; 4Móz 15,16; 5Móz 24,14).

Raj Tamás azonban hangsúlyozta: „A törvényben előírások fogalmazódnak meg a felebaráti szeretetről is, amelyet a jövevényekre is kiterjesztenek, azzal az alátámasztással, hogy egykor maga a zsidóság is jövevény volt Egyiptom földjén (5Móz 10,19; 3Móz 19,34).”

Isten azonban az ellenséges népek gyűlöletét sem engedi meg a zsidóság számára, amely előre vetíti azt, hogy az emberi egyenjogúság, és emberi egység szempontjából mindenki a másik ember felebarátjának és testvérének tekintendő, hiszen egy Isten teremtett mindannyiunkat (Mal. 2,10).

Így tehát a zsidó próféták is az emberiség egységét hirdették meg egykoron, amely máig a zsidó vallás alapvető eleme. Amikor a régi korokban a rabbik a Tóra legfőbb tanításáról vitáztak, kétféle megállapításra jutottak. Az egyik szerint a szentségi törvényi előírás, a Szeresd felebarátodat megállapítása a legfontosabb, egy másik szerint viszont az, hogy minden ember közös őssel (Ádám és Éva) rendelkezik, ezért minden ember testvére a másiknak.

A következő referáló Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség főrabbija volt, aki az előtte szóló Raj Tamás gondolatmenetét folytatva szintén a felebarát szeretetére hívta fel a figyelmet. Elmondta: „Sokszor szeretjük egymást, vagy legalábbis úgy teszünk, mégis talán ebből a szeretetből fakadóan is erőszakosan is megpróbáljuk a másikra erőltetni a szeretetet és nem tiszteljük a másikat, pedig a felebarát szeretete és tisztelete egyszerre fontos.”

A darwinizmus erőszakos rombolásának hatására sokan arra hivatkoznak, hogy mindig az erős, a jobb, a tökéletesebb győz, és utána az próbálja meg a másikra erőszakolni az ő véleményét. Ez azért lehetséges, mert nincsen meg az egy igaz isteni alap, amely nem engedné az erőszak győzedelmeskedését.

„Isten, a szeresd felebarátodat kijelentéshez, hozzátette: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nem azt mondta, hogy úgy szeressük, mint az anyukánkat, hanem saját egónkra alapozva jelentette ki ezt a mondatot” – szögezte le a rabbi. A Talmud pedig azt tanítja, hogy a hátrányos helyzetűekre különösen kell figyelnünk. Ez nem pozitív diszkriminációt jelent, csak fokozott figyelmet kapnak, többet, mint amennyit önmagunkra kell szentelnünk.

A rabbi beszédében hangsúlyozta, hogy a világ teremtésének célja a fény vitele volt, s bár a zsidóság maga vallja a Tórában lévő alapigazságokat, ők mégsem térítő vallásnak tartják magukat, hiszen szerintük nem csak az üdvözülhet, aki zsidó.

„Nem kell a vallások közötti különbségeket elnyomni. Attól vagyunk szépek, hogy másképp vélekedünk. A kompromisszumok kötői mindig vesztesnek érzik magukat. Nekünk konszenzusra kell jutnunk egymással, és győztesek leszünk.” – vallotta a rabbi.

„Az ortodox zsidóságnak a hittanításból, a hitelvekből nem szabad feladnia semmit. A tanítási alapon tájékozódva azonban nyitottnak kell lennie a világ felé. Isten azért teremtett egy embert, a Talmud szerint, mert azt akarta megmutatni, hogy a többi teremtményhez képest különleges. De ahogyan az egyes emberek orcája sem egyforma, úgy az elveink sem egyformák, ez teremtettségünkből fakad.” – hangsúlyozta.

Ezután Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának egyetemi tanára szólt, aki a kereszténység megosztottságát a világ szemében való botrányként aposztrofálta és hozzátette, hogy Jézus arra kérte tanítványait, hogy mindnyájan egyek legyenek. Az egyház jelenlegi megosztottsága bűnös állapot, az Ige és a valóság közötti ellentmondás. A XX. század azonban az ökumenizmus, az egységteremtés évszázada volt, amikor is fontos lépések megtétele történt az egység helyreállítása érdekében.

II. János Pál Debrecenben jártakor a katolikus egyház részéről fontos lépést tett, amikor megkoszorúzta a gályarab emlékművet, de ilyen jelképes lépés volt az evangélikus gályarabokért való közös imádság is. Kránitz számos példát hozott még a béke megteremtésére, hangsúlyozta az 1999-es katolikus-evangélikus közös nyilatkozatot is és azt, hogy kulcsfontosságú volt az elmúlt évben az, hogy a Biblia Évét ünnepelték együtt a különböző felekezetek.

Dokumentumokat és könyveket mutatott a vallási kiengesztelődésről is, a zsidóság (Gondolatok a soáról, Kiengesztelődési szertartás) és az iszlám képviselői felé fordulásról. XVI. Benedek pápa jelenlegi izraeli útját is a vallások felé fordulás jelentős lépéseként értékelte és a pápa Siratófalnál felolvasott illetve a Siratófalban elhelyezett írásának felolvasásával zárta referátumát.

A következő hozzászóló Fuzek Borisz lelkész volt, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus Magyarországi Orthodox Exarchatusának képviseletében elmondta, hogy a pozitív értelmű diszkrimináció az igaz és a hamis tanításról szóló különbségtételben fogalmazódik meg a Bibliában (1Jn 4,1). Ez azonban egy belső, lélekben végbe menő diszkrimináció, amely különbözik a külső diszkriminációtól, amely a másik ember feletti ítélkezésen alapul és amelyet Isten elvet, mert csak az ő joga ítéletet mondani felettünk.

Fuzek elmondta: „Mindenki egyenlőnek született, diszkriminációnak helye nincsen, hiszen minden ember ugyanazon Isten képmását viseli. Nincsenek alsóbbrendűek, csak kizsákmányoltak és leigázottak. A megtért krisztushívőknek nem szabad a másik embert lenézniük, már csak azért sem, mert hitünket nem magunktól, hanem Istentől kaptuk, ingyen, kegyelemből. Kötelességünk azonban az evangélium hirdetése, hogy minden ember üdvözülhessen, de nem szabad a térítést erőltetni, hanem a szabad akaratból meghallgatóknak kell azt elmondani, hogy befogadhassák.”

A lelkész hangsúlyozta, hogy a szavakon túl életvitelünkkel is mutatnunk kell hitünket, mert a hit tettek nélkül halott.

„Isten a bűnt elítéli, de a bűnöst felkarolja. Isten hosszútűrő és irgalmas, nekünk is így kell viselkednünk másokkal szemben. A diszkrimináció másokkal szemben elfogadhatatlan a jóakaratú emberek számára.” – mondta Fuzek, aki végül hangsúlyozta, hogy a hit szabad tanításában és a szabad véleménynyilvánításban nem szabad senkit sem korlátozni.

A Magyar Iszlám Közösség képviseletében Bolek Zoltán elnök vette át tőle a szót, aki elmondta, hogy az iszlám tanítása szerint is akkor jó muszlim valaki, ha a felebarátjának azt kívánja, amit magának.
„A Koránban legtöbbször előforduló fogalmak az Istenben való hit és a jócselekedetek. A muszlimoknál már csak ebből kifolyólag sem volt sosem diszkrimináció. A nem muszlimoknak a történelem folyamán csupán több adót kellett fizetniük, de ezzel szemben a kötelező katonai szolgálat nem vonatkozott rájuk” – vallotta, majd kifejtette: A Közel-Keleten politizálták a vallást, de valójában az iszlám mindig is toleráns volt a más vallásúakkal szemben, befogadták nem csak a zsidó menekülteket, hanem például a három részre szakadt Magyarország idején az Oszmán Török Birodalomban még az erdélyi fejedelmeket, szabadsághősöket is.

Azt is megemlítette, hogy az iszlám országokban több példa is volt arra, hogy miniszteri rangig emelkedtek nem mohamedán szakemberek.

Pressing Lajos, a Magyarországi Buddhista Misszió ügyvivője hozzászólásában megállapította: Buddha tanításai egyetemesek és ma is mindenkinek szólnak, „aki a boldogságot keresve hozzá fordulnak tanácsért”. Kitért arra, hogy Buddha élesen bírálta a társadalmi megkülönböztetést, a kasztrendszert, mert „a cselekedetek és erények jobban minősítik az embert, mint a származása és társadalmi helyzete”. Buddha átlépte társadalma tabuit és hirdette, hogy társadalmi identitás helyett a felelősség a fontos. Nem a születés révén leszünk nemes pappá, hanem a tettek által. A hibás életstratégia diszharmóniához és szenvedéshez vezet.

Pressing hangsúlyozta, hogy az én és a másik szembeállítása a szenvedést gerjesztő emberi gyűlölet forrása. A buddhizmus a vallási toleranciára épít és híres arról, hogy nem térített, hanem mindig a már meglévő ősi vallási hagyományokra építve hozott létre sajátos megfogalmazásokat (pl. tibeti buddhizmus). A vallások között értékbeli megkülönböztetést nem lehet tenni, a vallás jelentősége mindig a bölcs, tudatos és erőteljesebb én-formálás.

A harmadik szekció hozzászólóinak megállapításait külön cikkben adjuk közre. Itt olvashatóak majd az evangélikus-, református-, baptista-, metodista-, adventista- és pünkösdi teológiai állásfoglalások.