A Mátrix

A képregény-kultúrának régóta egyik kedvenc témája az alternatív valóságok kutatása, ahol a fizika, a biológia és az idő megszokott törvényei nem érvényesek többé. A Mátrix rendezői is ilyen történeteken nőttek fel, pályafutásuk hasonló sztorik kitalálásával és megírásával kezdődött. A Mátrix is ebből a különleges irodalomból nőtt ki, bár gyökerei jóval mélyebbre, a különböző mitológiákig, filozófiákig és vallási motívumokig nyúlnak.

Abból az ötletből indultak ki, hogy minden egyes dolog, amiben hiszünk, és minden egyes fizikai objektum, amely körülvesz bennünket, egy bizonyos fajta elektronikus univerzum mesterséges terméke. Választ szerettek volna kapni, mi történik emberek egy kis csoportjával, akik sokkoló válaszokat kapnak kérdéseikre.

A fivérek azonban végtelenül rafináltak. A film igazi jelentését valószínűleg bármennyire is szeretnénk, soha nem találjuk meg. Boncolgathatjuk, elemezgethetjük, de hiába. A Wachowskiak ugyanis olyan eklektikát hoztak létre ebben a filmben, amelyet szinte minden oldalról elkezdhetünk felfejteni, mégsem találunk egyetlen érvényes megoldó képletet. Én megpróbáltam és tökéletesen belebonyolódtam. Íme: 

A kereszténység és a Mátrix

A Wachowski-fivérek filmjének egyik centrális gondolata a kiválasztottság. A zsidó-keresztény körben a kiválasztottság kérdése több helyen is felvetődik. Két nagy kiválasztott alak emelkedik ki ebből a szellemtörténetből: Mózes és Jézus. A klasszikus ikonográfia, vagy Michelangelo szobra alapján Mózes egy erőteljes pátriárka, márpedig a Keanu Reeves megjelenítette figurát, Neót éppen fiatalsága, törékenysége, látszólagos sérülékenysége jellemzi, s ennyiben sokkal közelebb áll a Jézusról alkotott képekhez.

A népét a fogságból fizikai értelemben is kivezető hőst sokkal inkább Laurence Fishburne (Morpheus) jeleníti meg. Ez az értelmezés elvezethet bennünket ahhoz a gondolathoz, hogy Morpheus az első kiválasztott, akit egy új kiválasztottnak, Neónak kell követnie.

Bár egy másik megközelítésben Morpheus Keresztelő Szent Jánosként is értelmezhető, aki kapszulákban hozza létre az új embereket. Ugyanakkor viszont mégis inkább mózesi, hiszen Zionba kívánja menekíteni az igazakat. De Zion (Sion) sem egyszerű fogalom. Jelenti a zsidó népet, a zsidók földjét, a Mennyei Jeruzsálemet, az utópiát, a jó helyet.

Aztán ott van Neo harcos partnere Trinity, akinek neve a Szentháromságra utal. Vagy az, hogy a hajót Nebuchadenzzarnak (Nebukadneccar - Nabukodonozor) hívják, éppúgy, mint a babiloni királyt, akinek álmait Dánielnek meg kell fejtenie.

Ha ezt még megfejeljük azzal, hogy Morpheus nevében benne foglaltatik az álom (ókori görög álomisten), ott lappang benne a szerelmét az alvilágból felhozó Orpheus neve és az alakra, formára utaló „morph” elem, lassan már kezdünk is elveszni a Mátrixban.

De azért folytassuk, a főszereplő, Neo nevének értelmezésével, mert ez igazán csemegézni való:

Neo - ez nem más, mint a One, az Egy, az Egyetlen, angol szó anagrammája. Az ő megjelenését és szabadítását jósolják meg (Orákulum). Ő az, aki a jövendölés szerint szabadulást hoz. Ő az, akinek van ereje arra, hogy legyőzze a gépek hatalmát. Ő az, aki a gonosszal is felveheti a harcot. Ő az, akit Jézushoz hasonlóan megölnek, de újra életre kel, azaz meghal és feltámad a halálból.

A keresztény elemek közé tartozik Neo családi neve, az Ander/son is, amelyből a görög andros, az ember, a férfi, valamint az Ember fia is kiolvasható.

Neo keresztneve Thomas, amely a kereszténység Tamásával mutat párhuzamokat. Tamás Jézus tanítványaként állandóan kételkedett, sőt még Jézus feltámadását sem hitte valódinak. (A tamás ikret is jelent, a keresztény legenda szerint ő Jézus ikertestvére volt.)

Sőt, az egyik Mátrixon kívül élő ember vallomása is arra utal, hogy Neót a filmben az Üdvözítővel azonosítják, hiszen egy hacker így vall neki: „Te van az én Megváltóm, az én saját Jézus Krisztusom!” De a hajón, amellyel utaznak, van egy felirat, Márk 3,11.: „A tisztátalan lelkek pedig, amikor látták őt, leborultak előtte és így kiáltoztak: Te vagy az Isten Fia!”

Márk Jézusához hasonlóan Neo is ördögöket űz ki, hiszen ügynökök digitális testét öli meg. Ám míg Jézus gyógyít, addig Neo csak erőszakos cselekedeteket hajt végre, ezért ebből a szempontból mégsem keresztényi magatartást tanúsít.

A gnózis és a Mátrix

Bár már kifulladni látszom, mégsem adom fel, és tovább folytatom a keresgélést, ugyanis az „ortodox” kereszténységen kívül számos gnosztikus elem is megjelenik a filmben.

Van egy mindenható Isten, amely tökéletes, amely szent és sérthetetlen. Mellette azonban számos olyan lélek (férfi és nő egyaránt) is munkálkodik, amelyeknek bár kisebb a hatalmuk, mégis befolyással bírnak. Egyikük a bölcsesség istenasszonya, Sophia, aki létrehoz egy Teremtő Istent, amely az Ószövetség Istenének felel meg. Ez az Isten a Mátrixban a Mesterséges Intelligencia, amelyet maga az ember teremt meg. Ez a teremtő Isten azonban felépít egy sajátos világot, amelyben angyalok, a kapuk őrzői (A Mátrixban az ügynökök – mint pl. Smith) és emberek (a Mátrixban a kihasznált milliók) munkálkodnak. A világ azonban menthetetlenül a romlás felé halad, ezért szükség van egy Megváltóra, aki a gnózis Jézusa, a történetben pedig Neo, aki meg fogja szabadítani az emberiséget a Teremtő Isten, azaz a Mesterséges Intelligencia hatalmától.

A film a gnosztikus kereszténység nyelvezetét is felhasználja: vakság, álom, sötétség, éjszaka és az ismeret (gnózis), felébredés, álomból szabadulás, fény, látás formájában.

Neo a történetben a titkos tudás, az ismeret birtokosává válik, amely szintén gnosztikus elem. Ráébred önnönmagára, megtanulja, mi az igaz és mi a hamis, de közben rá kell jönnie arra is, hogy nem mindenki lehet ennek a tudásnak a birtokosa.

A buddhizmus és a Mátrix

Morpheus szerint a „Mátrix a mi agyunk börtöne”. Az emberek nem tudnak megszabadulni attól a valóságtól, amelyre vágyakoznak, ezért inkább rabszolgáivá válnak a Mesterséges Intelligenciának. A buddhizmus tanításában a samsara valami hasonló.

Az embereknek csak szenvedés az életük, egy örökös körben forgás, élet, halál és újjászületés, amelyből azonban van szabadulás. Nemet kell mondani arra, amit valóságnak vélünk, meg kell tagadnunk az illúzió körét, hogy megszabadulhassunk. Ehhez azonban szükség van a megvilágosodásra, éppúgy, ahogyan Buddha is a fa alatt megvilágosodott és rájött a valódi értelemre. Amikor Morpheus megmondja Neónak, hogy az, amit érez, amit lát, amit hall, az csak az agyára ható elektromos jeleknek köszönhető, Neo rájön arra, hogy a világ valójában üres, ezért minden csak érzékcsalódás, amely csak játszik a tudatunkkal. Morheus azonban csak kísérője Neónak, Neónak magának kell rájönnie a valóságra.

„Senki sem mondhatja meg, mi a Mátrix. Neked magadnak kell rájönnöd erre” – mondja Neónak Morpheus. - „Én csak megpróbálom felszabadítani a tudatodat, Neo. Megmutatom az ajtót, de neked kell besétálnod rajta. Különbség van az út ismerete és az úton való járás között.”

Éppígy Buddha is azt tanította követőinek, hogy szabadítsák meg magukat a múlttól, a jelentől és a jövőtől, és tanuljanak meg maguk járni. „Csak a megvilágosultak az igazi tanítók” – vallotta.

Érdekes, hogy a film Neója amennyire Jézusra, úgy Buddhára is hasonlít. Több reinkarnációját is nyomon követhetjük. Amikor Thomas Andersonból a hacker Neo lesz, amikor Neóból egy új test jön létre, amely a Mátrixon kívül születik, amikor Neo meghal, de Trinity csókjára újraéled, és még sorolhatnánk. Buddhához hasonlóan Neo is egyre erősebb lesz. Egyre többet tanul, mígnem eléri teljes erejét. Ez azonban nem a nirvánában következik be. Neo sosem adja fel teljesen önmagát, sőt a férfi fegyvereket kér és erőszakkal, harccal akar győzedelmeskedni.

A filozófia és a Mátrix

Ha a bölcsek kövét nem is találjuk meg a Mátrix segítségével, maga a film mégis a bölcsek filmjévé vált. Ki gondolná, hogy a Mátrix a filozófusok kedvence lett, sőt, némely filozófia szakos hallgatóknak éppen a film megtekintése után megvilágosodásuk támadt, és közelebb kerültek Platón, Descartes, Berkeley vagy akár Heidegger gondolatainak velejéhez. Mielőtt bárki gyanakodni kezdene, nem ment-e agyamra teljesen a Mátrix, kérem keresse fel a www.whatisthematrix.com oldalt, ezen belül is a philosophy section jelölésű rovatot. Meg fog lepődni!

Egy dolgozat szerint Platon barlang-hasonlata tükröződik a Mátrix világában. Ez a bizonyos allegória azt a helyzetet tételezi fel, hogy van egy föld alatti börtön, ahol az emberek a nyakuknál fogva egy helyhez vannak láncolva gyermekkoruktól fogva. Láthatatlan erők irányítják őket, amelyek nem engedik nekik, hogy erről a helyről valaha is elmozduljanak. A börtönlakók, mivel csak ezt a valóságot ismerik, észre sem veszik, hogy börtönben élnek, és meg vannak elégedve azzal az élettel, amelyet élnek. Tűz ég mögöttük a távolban. Csak azt látják, amit ez körvonalaz, amit ebből megmutatnak nekik, s a falakon lévő árnyképekből tájékozódva fogadják el valóságukat olyannak, amilyen. Nem tudnak felállni, ezért aztán helyváltoztatásra képtelenek, s csak ezt az egyetlen helyet ismerik el valódiként.

De ha valaki mégis megfogná egyiküket, és a sötétségből a világosságra vezetné, minden bizonnyal először hitetlenül szemlélné a való világot. Aztán, ha már megszokná és felfogná, mi a különbség a börtönbeli élet és a másik, a valódi élet között, akkor már nem akarna visszatérni többé a börtönbe. Ha viszont fogva tartói mégis a börtönlétre kényszerítenék, ez az ember többé már fékezhetetlen lenne. Lázadna sorsa ellen, kinevetné őket, az ellenségükké válna, és mindent megtenne annak érdekében, hogy újra kikerüljön a börtönből.

A Mátrix elején a komputer hacker Neo elalszik a gépe előtt, majd amikor felébred, a képernyőn a következő üzenetet olvassa: Ébredj fel! Ez a rövid felszólítás a film alapmondandója: Neónak rá kell ébrednie, ki is ő valójában és hol élt eddig. Majd pedig harcolnia kell az ellen a Mesterséges Intelligencia ellen, amely egy komputerek által irányított világban fogva tartja az emberek millióit.

Éppen úgy, mint ahogyan azt Platón a Köztársaság című művében kifejtette, csakhogy Neo való világa mégis teljesen más, mint Platón való világa. Hiszen amíg a Mátrixban az élet jó és az embert ízletes ételek veszik körül, szép ruhákban járhat, addig a Mátrixon kívül csak egyféle étel van, és mindenféle földi hívságtól mentes, szegény, puritán világban kell élnie. Nem csoda hát, ha vannak, akik inkább továbbra is a Mátrix világát választják, és inkább életük végéig vakok maradnak, minthogy a valóságban szenvedjenek.

Egy másik dolgozat provokáló eszmefuttatása is igen fontos kérdést tesz fel: mitől is olyan rossz a Mátrixban élni? Hosszasan elmélkedik a szabad akarat kérdéséről, és arról, hogy vajon mindazok számára, akik - Trinityvel és Neoval ellentétben - soha nem léptek a Mátrixon túlra, miért is lenne jó a Mátrix, és bizonyos értelemben Cypher filozófiájával azonosul.
Egy újabb műben a világ megélésének különféle modelljeit vizsgálja a szerző. Három alaphelyzetet tételez fel. Ebből az első az emberek által benépesített valóságos világ megélése, amelyben az emberi interakciók kölcsönösek, fizikailag és lelkileg egyaránt megtapasztaltak. A második lehetőség a „tartályba zárt agyak” típusú megoldás, amikor is a Mátrixban lévő elmék, ha fizikailag nem is, de lelkileg megélik a más agyakkal való kölcsönös kapcsolatot. A harmadik helyzet a magányos Mátrixot írja le, amikor is az egyén virtuális kapcsolatokat hoz létre. Innen azután eljut a Mátrix mint mennyország értelmezéséhez, és természetesen a szabad akarat kérdéséhez is.

Folytathatnám hosszasan, de nem érdemes, mert már én is teljesen belebonyolódtam. S egyre inkább azt hiszem, hogy a Mátrixot egyfajta káoszgenerátornak szánták az alkotók, olyan, látszólag rendezett struktúrának, amely nem adja meg magát az elemzésnek, nem kínálja fel a mindent nyitó kulcsot. Viszont maguk az értelmezések, a jelentések kibogozására irányuló kísérletek, mégis jelentőségteljesek, hiszen a film befogadója a maga számára akár teljes világmagyarázatokat is kihozhat belőle. Mint ahogyan ezt a fent leírtak is mutatják.