A kórházmisszió tavaszi konferenciáján: Konfliktusok a Bibliában
2010. március 5-6-án rendezték meg a kórházmisszió tavaszi konferenciáját Leányfalun, a Szent Gellért lelkigyakorlatos házban. Mintegy 20 önkéntes segítő jött el erre az alkalomra, különböző felekezetekből, akik már évek óta részt vesznek az alkalmakon. A téma: Külső-belső konfliktusainkról szólt, az előadók pedig a következők voltak: Gregersen Labossa György evangélikus lelkész, a diakóniai bizottság vezetője, Buda Annamária diakóniai osztályvezető, Balogh Éva, Heinemann Ildikó, Honti Irén és Kulcsár Zsuzsa kórházlelkészek. Az alkalomról több beszámolót is kaptunk, először Kulcsár Zsuzsanna evangélikus kórházlelkész, klinikai lelkigondozó gondolatait publikáljuk.
Kolfliktusok a Bibliában
Jobbára békét és egyetértést kereső szemmel és szívvel olvassuk a Bibliát és halljuk meg üzeneteit, ám a mindennapok során olyan könnyen kerülünk olyan helyzetbe, amikor kibillen az egyensúly, és az egyet nem értés látszik győzedelmeskedni. Ebben sem hagy magunkra bennünket a Szentírás.
Gondoljunk csak Lót és Ábrahám történetére, amikor elválnak egymástól (1Móz. 13,1-13) ez sem arról beszél, hogy az Isten útján járó embernek ne lennének konfliktusai, hanem sokféleképpen lehet elbánni a helyzettel. Ábrahám a bölcsességét használta, mérlegre téve mi mit ér. Ér-e egy rokon viszályt a legelő?
A külső konfliktusok sorába ide kerülhet az a történet is, amikor Jézus kiűzi az árusokat a templomból (Lk. 19,45) a tiszta helyzet teremtése olykor radikalitást kíván. Nem beszélve arról, hogy mindent a maga helyére tenni eleve megelőzi a konfliktusokat.
A nézeteltérés nem egy bemerevedett helyzet, hanem folyamat, amelyben nem a magam vagy mások igazához kell hajlítani a tényeket, hanem ahhoz, ami valóban lényeges.
Számos példát találunk arra is, amikor belső konfliktus tárul elénk a Biblia szövegeiből. Az 51. zsoltár sorai a Dávid és Betsabé történet csak egy példa erre a sok közül. Más felé lehet őszintétlenül élni de végül a rendezéshez az kell: „Egyedül ellened vétkeztem, igazad van, ha szólsz és jogos az ítéleted…”– mondja ezt Istennek Dávid. Ezt megélni azonban bátorság kell, mert beljebb lép emberi valónkba.
Mennyire a szeretet hangja tud lenni a konfliktus is, mutatja az a történet, amikor Jézus siratja Jeruzsálemet (Lk 19,41). Fáj neki az ember nélküliség.
A konfliktus megoldás folyamatok belső szobája ez, amikor már nem számít, mit mond a másik, mit gondol. Nincsenek külső hangok, minden csak szó. Érlelő csöndek kellenek, értő jelenlét, és Ima.
Az élő lélek jellemzője az is, hogy olykor magával Istennel kerül konfliktusba. Bizonyára tudják folytatni a mondatot: „Miért engedi Isten…” Sőt Jób odáig eljutott, hogy megátkozza születése napját (Jób 3,11). A minek élek érzés sem ismeretlen előttünk. Szabad eljutni idáig nem az a konfliktus feloldása, hogy nem érezhetem így. Ne lehetne szorongató a lét.
Mindebből továbblépni az segít, amit Jézus így fogalmaz meg: „Én Istenem, én Istenem miért hagytál el engem?” (Mt 27,46). Ebben ér össze az ég és a föld, kerül helyére minden, terem-tettségi értékünkhöz visszatalálunk, és kap új értelmet.
Ebből a néhány történetből is jól látszik, hogy ezerarcú a konfliktus még a Bibliában is. Nincs kizárólagos recept. Egy bánásmód van a konfliktuskezelésben: végig kell járni a visszatalálás útját Istenhez, nem elkenni vagy elkerülni, mert ez is felnöveszt a hitben és emberségben.
