445 éve halt meg Kálvin János
Ezen a napon (2009. 05. 26) van Kávin János halálának évfordulója, 445 éve halt meg a francia származású svájci reformátor, humanista tudós, a kálvinizmus névadója, az egyik meghatározó elme és a legjobb szervező a reformáció vezéralakjai között, aki megteremtette Genfben az „istenfélő város tökéletesen működő prototípusát”.
Csodálatos fellendülés korában született Kálvin, ami tele volt vallásháborúkkal. Az 1555-évi augsburgi vallásbéke a „cuius regio eius religio” elve alapján Németországban a tartományuraknak szabad lett választaniuk a katolikus és az evangélikus vallás között.
1598-ban lett csak tartósan vallásbéke francia földön, a IV. Henrik által kiadott „nantesi ediktum” következtében. A francia reformáció a század közepétől nem a lutheri irányt követte, hanem a kálvinit. Kálvin persze elképzelhetetlen lenne a német lutheri reformáció nélkül. De nézzük, ki is volt ő.
1509. július 10-én született Franciaországban, a pikardiai Noyon városában Jean Cauvin. Apja püspöki jogtanácsos és gazdasági igazgató. Nagyapja kádár. Anyja egy flandriai korcsmáros leánya volt. Hét gyermek közül János a második.
Apja kívánságára nem teológiát tanult ezután, hanem jogra kellett mennie. Apja halála után azonban nem volt akadálya többé, hogy teológiát tanuljon. A jogi tanulmány rányomta bélyegét Kálvin egész működésére. Kiváló alapot adott azonban reformátori tevékenységéhez.
1533 ősze és 1534 tavasza között tért meg. Augustinust más egyházatyák és Zwingli iratait tanulmányozta. 1535. augusztus 23-án aláírta a kész Institutio előszavát. 1536 tavaszán jelent meg élete főműve Institutio Religionis Christianae címen a frankfurti tavaszi vásárra Bázelben. A művet elkapkodták. Kálvin híres lett.
Kálvin hozta létre a svájci reformáció sikeres ágát, aminek alapján a református egyházak világszerte ma is működnek. Rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni.
A kálvini egyház jellemző vonása a szigorú egyházi fegyelem. Kálvin felfogása szerint az állam és az egyház összefonódása ellentétes a Bibliával. Kálvin egyéniségéből hiányzott a humor és kellem. Keresztény sztoikus volt: komor, szigorú, hajthatatlan, ám a márvány felület alatt a szenvedély és vonzalom tüze éget. Testalkata gyenge, beteges volt. Naponta csak egyszer étkezett, gyakran szenvedett gyomorrontás, fejfájás, epekő, aranyér, köszvény, láz és krónikus asztma miatt. Ez vezetett halálához, Genf temetőjében saját kérésére jeltelen sírba temették.
Üzenet